Kifejezetten örültem, hogy a Pázmányon megvalósul a tutor program, korábban nem tudtam, hogy a hallgatói közösség, a Hallgatói Önkormányzat ilyen módon is segíti a gólyákat. Szerintem hatalmas előnyhöz jutnak ezáltal azok az elsőévesek, akik a Pázmányon tanulnak, ugyanis a gimnázium után sokaknak nagy segítséget jelenthet a tutorok munkája. Maga a program véleményem szerint kifejezetten egyedi, továbbá nem csak egy évre vagy félévre szól. Tény, hogy nem minden tutor-tutorált kapcsolatból születik barátság, de én kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam ezen a téren. A mai napig számíthatok minden segítségre (azon felül, hogy egy nagyon jó barátomnak is tartom) az egyik tutortól, aki gólya koromban tevékenykedett tutorként. Már akkor is látszódott, hogy ez az egész program lényegében egy út afelé, hogy az adott szakon belüli évfolyamok jobban megismerkedjenek. Számomra egyértelmű volt, hogy a tutor program szerves részét képezi annak a családias és barátságos légkörnek, amiről olyan sokat lehet hallani a pázmányos hallgatóktól. Jó érzés volt, hogy rögtön egy kifejezetten befogadó légkörbe kerültem a felsőbb évesek segítségével, akik programokat szerveztek nekünk, és nem elhanyagolható az sem, hogy a tanulmányaimban is segítettek. Itt elsősorban nem arra kell gondolni, hogy minden jegyzetet megkaptam – persze ez is így volt – hanem arra, hogy elmesélték a saját tapasztalataikat, kaptunk információt arról, hogy melyik tárgy hogyan teljesíthető, mennyi időt igényel például a készülés a különböző vizsgákra. Továbbá láttam, hogy hogyan fog kinézni a képzés a jövőben, és hogy a felsőbb évesek hogyan élik meg, milyen nehézségeken mennek keresztül. Én úgy gondolom, hogy ezáltal tapasztalatot is szereztem, amit a képzésem során gyakran fel is tudtam használni. A program szerintem nagyon hatékony, ezt gólyaként is így gondoltam. Megesett ugyan, hogy egy-egy tutor nem igazán foglalkozott a „saját” hallgatóival, de ilyenkor a többi tutor segített az „árván maradt” gólyáknak.
Abban, hogy én is tutor legyek lényegében az motivált, hogy én is segíthessek az elsőéves hallgatóknak, úgy ahogy nekem segítettek, tehát, hogy valamilyen szinten viszonozzam azt, amit én is kaptam gólyaként. Illetve azt tapasztaltam, tulajdonképpen elsőévesként is, hogy rengeteg hallgató érkezik úgy az egyetemre, hogy szinte semmit sem tud a felsőoktatási intézmények működésének alapjairól. Erre elsősorban nem egyéni hiányosságként tekintek, sokkal inkább arra gondolok, hogy a legtöbb gimnáziumban (ezt tényleg sokszor tapasztaltam, mikor a Pázmányról tartottam gimnazistáknak előadást egy másik program keretén belül) minimálisan esik csak szó a felsőoktatási intézményekről. Akinek pedig nincsen egy idősebb, már egyetemista testvére, általában nagyon keveset tud mind a lehetőségeiről, mind pedig az egyetemről és az általa választott szakról egyaránt. A másik összetevője annak, hogy tutornak jelentkeztem az pedig az, hogy ez volt az egyik legkönnyebb formája a közösségépítésnek. Szerintem abban a legtöbben egyetértünk a szakon belül, hogy egy kifejezetten összetartó társaság vagyunk és ebbe a körbe mindenkit szeretettel várunk, aki kicsit is nyitott arra, hogy az egyetemen ne csak tanuljon, hanem egy közösség tagjává váljon. Számomra nem is volt kérdés, hogy jelentkezzek és nagyon örülök, hogy már másodjára voltam tutor!
Tutornak lenni röviden azt jelenti nekem, hogy aktív tagja és formálója vagyok a szakon belüli közösségnek és hogy amiben csak tudom, segíthetem az elsőéves hallgatókat. Persze ez a többi tutor segítsége nélkül nem menne, ugyanis közösen vagyunk felelősek azért, hogy a barátságos és családias légkör ne csak hangzatos szavak legyenek. Számomra azt is jelenti, – és szerintem általánosságban beszélek most a többi tutor társam nevében – hogy bármilyen problémában segítséget nyújtok a gólyáknak. Legyen szó lakhatás kérdéséről, a vizsgákra való felkészülésről, nehezen beszerezhető fontos könyv kölcsönadásáról, vagy egy jegyzet megosztásáról.
Véleményem szerint azért fontos a program, mert ezáltal a hallgatóknak lehetőségük van arra, hogy szerves tagjai legyenek az egyetemi életnek és ne csak elvégezzék az adott szakot, amit választottak. A tutorok a hallgatók mellet állnak tulajdonképpen a nulladik perctől kezdve, és általánosságban ezek a kapcsolatok a képzés egészéig kitartanak, hacsak nem tovább. Úgy gondolom, hogy ez is egy hatalmas érv a program mellett. A felsőbb évesek egy olyan átfogó képet tudnak adni a gólyáknak, ami a tapasztalataik miatt tényleg releváns, és ha ők maguk nem is tudják az adott kérdésre a választ, mindenképp kiderítik! Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az egyetemi képzést meghatározó dokumentumokat, például a mintatantervet is minden évben ismertetjük a hallgatókkal, ezzel is segítve a sikeres tanulmányi előrehaladásukat.
Valamint az sem elhanyagolható, hogy egyesek számára biztosan ijesztő lehet belecsöppeni rögtön egy nagy társaságba, a Politikatudományok szakon a tutor társaimmal eddig minden évben szerveztünk egy-egy közös szakos találkozót, melyeket megelőzött egy kisebb létszámú tutor csoport találkozó még a tanév kezdés előtt. Én úgy vettem észre az elmúlt két év során, hogy már a kezdeti programok is nagy mértékben hozzájárultak a közösség kialakításához és sokkal nagyobb eséllyel látogattak el a hallgatók további nagyobb programokra (például gólyatábor, szemeszternyitó és gólyabál), hogy ha már legalább pár emberrel elkezdtek barátkozni. Valamint az sem elhanyagolható, hogy órára is szívessebben jár a legtöbb egyetemista a barátaival, a tutorok által szervezett programok pedig a barátságok, kapcsolatok kialakulásához is nagyban hozzájárulnak. Szerintem a Pázmány és a „pázmányos életérzés” nem lenne ugyanolyan tutor program nélkül!
A legnagyobb segítség szerintem az, hogy rögtön van kihez fordulnia az elsőéves hallgatóknak. A tutorok amint megkapják a szakra felvételt nyert hallgatók listáját azonnal felveszik, vagy próbálják felvenni a hallgatókkal a kapcsolatot. Értelemszerűen a tutorok már mind átestek azon, amin a gólyák keresztül mennek az egyetemista lét kezdeti szakaszában, ezért pontosan tudjuk, hogy melyek azok a kérdések, amelyek problémát okozhatnak, vagy éppen a Neptunban mit állítottak be rosszul. Azt pedig mindenképp megszeretném említeni, hogy bármit kérdezhetnek tőlünk a hallgatók, nincsen rossz kérdés! Úgy gondolom, hogy egy azonnali segítséget jelent a program az elsőéveseknek azáltal, hogy kérdezhetnek a tutoroktól és azáltal is, hogy a tutorok számos kisokost készítenek, összefoglalva a legfontosabb információkat az elsőévesek számára. Ezen túl pedig, hogy szinte rögtön egy közösség tagjaivá válhatnak és nem csak elvesznek a többi egyetemista között.
Egyetlen kiemelkedő élményt nem igazán tudok megfogalmazni, inkább apróbb dolgok jutottak eszembe. Ilyen például amikor azt láttam, hogy a saját tutor csoportomban alakultak ki barátságok. Értelemszerűen előbb vagy utóbb valószínűleg megismerkedtek volna mind, de jó volt látni, hogy hozzásegített ehhez egy egyszerű tutor csoport találkozó. Tutorként részt szoktunk venni a nyílt napokon és az Educatio kiállításon is, ahol segítünk mindenkinek, aki a szakunk iránt érdeklődik, az is kifejezetten jó érzés, amikor tényleg azt látom, hogy valakinek érdemben tudtam segíteni a továbbtanulását illetően. Másodévesként pedig megtörtént velem, hogy ugyanazzal a személlyel beszélgettem a kiállításon, majd a nyílt napon és később pedig az én tutor csoportomba került, ez különösebben nem megérintő és nem is szentimentális, de kifejezetten megmosolyogtatott. Igazából minden olyan közös alkalom, amikor összejön a szak és a többi tutortársaimmal együtt szervezünk programot például a nagyobb események előtt, vagy éppen utána, az minden esetben jó érzéssel tölt el. Ami pedig igazán megérint ebben az egész programban, mint tutor, az az, ha valakinek tényleg érdemben tudok segíteni és visszajelzést kapok arról, hogy valóban hasznos munkát végzek.
A leendő elsőéveseknek elsősorban azt üzenem, hogy ha most jelentkeztél a Pázmányra és egy kicsit is tartasz az egyetemtől, akkor szeretnélek megnyugtatni, hogy erre semmi okod, mert egy nagyon jó és összetartó közösség tagja leszel és mindenben segíteni fognak Téged! De azt is üzenem, hogy a tutor program a vírus helyzet miatt sem állt le, így – ha egy kicsit eltérően a megszokottól – mindenképp számíthatsz majd a tutorok segítségére! Tapasztalatból mondom, hogy nagyon jó érzés pázmányosnak lenni és remélem, ezt Te is átéled majd!
Azoknak, akik a Politkatudományok szakra jelentkeztek, pedig külön üzenem, hogy az egyetemen belül egy nagyon összetartó csapat jött létre, köszönhetően a tutor társaimnak és biztos vagyok benne, hogy nagyon élvezni fogjátok az órákon kívüli programokat is!
Szöveg és fotó: Velez Vilmos
