„A rendszeres kapcsolat fenntartása elengedhetetlen a mentorálás során”
Csikász-Nagy Attila és Bujtár Zsófia

mentor.jpgBujtár Zsófia BSc hallgatóként szerzett tudomást a rendszerbiológiai kutatásról, amelyről kiderült, hogy leginkább illik érdeklődési területéhez. Csatlakozott is Csikász-Nagy Attila egyik projektjéhez, bekapcsolódott a napi ritmus és a sejtciklus kapcsolatát vizsgáló munkába, amely az orvostudomány egy fontos alapkutatását jelenti. Jelenleg kéziratot foglalnak össze, amelyben eddigi eredményeiket publikálják.

„Bátran fordulhat hozzám bármilyen kérdéssel”
Csikász-Nagy Attila

Zsófi még BSc-s hallgatóként keresett meg, nem sokkal azután, hogy elkezdtem az egyetemen dolgozni. Hallott valakitől a rendszerbiológiai kutatásainkról és érdeklődött, hogy bekapcsolódhat e valamelyik projektbe. 

Bemutattam Zsófinak a különböző futó projekteket és azok közül őt a napi ritmus és a sejtciklus kapcsolatát vizsgáló munkánk fogta meg. Először számos cikket elolvasott a témában, majd korábbi modelljeinket kezdte el vizsgálni, végül azokat továbbfejlesztette.

Zsófi azt vizsgálja, hogy ha a sejtek DNS-ét károsítjuk (valamilyen gyógyszerrel vagy sugárzással), akkor az annak hatására bekövetkező leállása a sejtosztódásnak, hogyan függ attól, hogy melyik napszakban történt a kezelés. Ez főleg rákbetegek kezelésénél fontos kérdés. Mi Cincinnati-ban dolgozó kollégáinkkal közösen egy fonalas gombán, mint tesztorganizmuson vizsgáljuk ezt a kapcsolatot. Az amerikai partner a kísérleti eredményeket biztosítja, mi pedig ezeket felhasználva a rendszer megértéséhez számítógépes szimulációkkal közelítjük a kísérleti eredményeket. 

A rendszeres kapcsolat fenntartása elengedhetetlen a mentorálás során. Mi heti szinten beszélünk Zsófival, arról, hogy hogyan halad, merre folytassa tovább a munkát, de ezen kívül a karrierjéről, lehetséges konferencia részvételekről, kurzusokról is kikéri a véleményem.

A mentor oldaláról mindképp hasznos, hogy jobban megértse a diákjai hozzáállását a kutatási témához, átlássa, melyek lehetnek a legjobb módszerek a diákok megszólítására. Például Zsófi is részt vett két kurzusomon is miután már elkezdte velem a kutatómunkát és így megvolt a lehetőségem, hogy az órámról is pontosabb és őszintébb visszajelzést tudjak kapni valakitől. Mentoráltként biztos, hogy nagyon fontos az, hogy van egy nagyobb tapasztalattal rendelkező kutató, akihez kérdésekkel lehet fordulni, és aki tanácsokat tud adni például abban, hogy hogyan mutassa be valaki a kutatási eredményeit előadás, vagy poszter formájában.

Egy igazi, egy jó mentorált odafigyelő, megbízható, érdeklődő, önállóan gondolkodó – Zsófi is bátran tesz fel kérdéseket. Van, hogy igen sokat és részletekbe menőt, de amint azokat megválaszolják neki, önállóan tudja megvalósítani a megbeszélt lépéseket és újabb kérdések fogalmazódnak meg benne.

Zsófi eltöltött egy évet Warwick-ban, ahol már kórházban tesztelik a rákgyógyszeres kezelések napszak függését. Ő ott is a modellező csoport munkájába kapcsolódott be és rengeteg tapasztalattal és új tudással jött vissza.

Zsófi munkája is hozzásegített minket, hogy egy kéziratot kezdjünk véglegesíteni, amelyben lepublikáljuk a kísérletes csoporttal közös munkánk eredményét.

Mentor-mentorált kapcsolatunk kötetlen, nyitott. Úgy remélem, Zsófi bátran fordulhat hozzám bármilyen kérdéssel.

A legnagyobb közös szakmai sikerünk a lassan elkészülő kéziratunk és több bemutatott előadás, és poszter nemzetközi konferenciákon. Ezeken azt mutattuk be, hogy a modellünkkel pontosan tudjuk jósolni, hogy egy DNS károsodást előidéző beavatkozás milyen időpillanatban mekkora sejtosztódási késleltetést okoz. Ez azért lehet fontos, mert ilyen módon jobban tervezhető lehet majd későbbiekben, hogy mikor milyen dózisú kezelés a legideálisabb a rákos sejtek elpusztítására, miközben az egészséges sejtekre a legkisebb hatással van.

A mentorálás egyik legemlékezetesebb pillanata volt például, amikor Warwick-ban meglátogattam Zsófit és körbevezetett a városon. Akkor ő volt a mentor aki bemutatta nekem a város nevezetességeit. Tudományosabb emlék még, amikor az amerikai együttműködő partnerünk meglátogatott minket a Pázmányon és Zsófi kezdeti ijedtsége után nagyon határozottan mutatta be munkáját és beszélgetett a vendégünkkel.

„A kíváncsiság, az érdeklődés mindig bennem volt”
Bujtár Zsófia

Harmadéves BSc-sként aktívan kerestem, hogy milyen kutatómunkába kapcsolódjak, mi legyen a szakdolgozat-témám. Azt hiszem, a témakiírások közt tűnt fel Dr. Csikász-Nagy Attila többféle érdekes projektje, így felvettem vele a kapcsolatot. Attilát korábban nem ismertem, a felsőbb évesektől sem hallottam róla, mert akkor jött vissza külföldről és kezdett oktatni az ITK-n. Már az első találkozásunkkor egyértelmű volt, hogy szereti a tudományterületét, hogy partnernek tekinti a diákokat, hogy bátran lehet Tőle kérdezni és nemcsak szakmai tudást, hanem egy nemzetközi formátumú tudós gondolkodásmódját is meg lehet Tőle tanulni. A személyes beszélgetés során lehetőséget adott arra, hogy jobban belelássak az általa vitt témákba: egyrészt Attila elmesélte, hogy melyik miről szól, illetve általánosabban is bemutatta a számomra akkor még eléggé ismeretlen területet, a rendszerbiológiát, a biológiai folyamatok modellezését, valamint kíváncsi volt, hogy engem mi érdekelne, mit szeretnék csinálni. Első kutatási projektem kiválasztását fontos döntésnek éreztem, így Attila türelmének és nyitottságának köszönhetően ezek az egyre részletesebb, újabb kérdéseket tisztázó beszélgetések több alkalmat is igénybe vettek. Közben más témavezetők projektjeivel is ismerkedtem, de Attila és az Ő egyik kutatási témája mellett döntöttem. Nála egy olyan projektbe kapcsolódhattam bele, ami eredetileg nem is volt meghirdetve, csak a beszélgetés során merült fel: Attilának ez a témája illett leginkább az érdeklődési területemhez.

Az első lépés a témához kapcsolódó cikkek olvasása volt, majd először egy egyszerűbb modellt reprodukáltam és elemeztem, aztán sorban kerültek elő az egyre komplexebb modellek, feladatok.

Jelenleg a sejtciklus és a napi ritmus matematikai modellezésével foglalkozunk. Az ezekben a folyamatokban lejátszódó reakciók kinetikáját közönséges differenciál-egyenlet-rendszer írja le, aminek szimulálásával rendszerszinten megvizsgálhatjuk a dinamikáját. Biológiai szempontból ez azért jelentős, mert a legtöbb daganatos beteg kezelésekor DNS-károsodást indukálnak a beteg szervezetében azzal céllal, hogy elpusztuljanak a rákos sejtek, aminek súlyos mellékhatása, hogy az egészséges sejtek is sérülnek. Ez viszont függ attól, hogy az adott sejt a kezelés során a sejtciklus melyik fázisában van, amire a napi ritmus is hatással van. Ezért olyan szimulációkat vizsgálunk, ahol az indukált DNS-károsodás hatását elemezni tudjuk a kezelés időpontjának a függvényében. Azért is választottam ezt a projektet, mert habár egyelőre a fonálgombában lejátszódó folyamatokat vizsgáljuk, ez egy fontos alapkutatása az orvostudománynak. Egy új típusú, személyre szabott terápiában, a kronoterápiában azzal próbálják növelni a terápia hatékonyságát, hogy a beteg belső órájához igazítják a kezelés időpontja.

Én a rendszeres konzultációkat azért tartom kiemeltem fontosnak, mert egyrészt ez ad egy menetrendet a projektben, a folyamatos „helyzet-jelentéseknek” köszönhetően a megfelelő irányba tudok haladni, elkerülhetők a zsákutcák, másrészt az együtt-gondolkodásból sokszor született olyan ötlet, ami egyedül nem jutott eszembe, de egy kis gondolatot hallva már sikerült tovább görgetni, esetleg továbblépni egy érdekes és hasznos irányba. Többnyire hetente részt vehettem Attilával személyes konzultáción, illetve nagyon hamar kaptam választ az e-mailekre (gyakran még hétvégén is).

Mind kari, mind témavezetői oldalról azt érzem, hogy hosszú távban gondolkodnak, ami kifejezetten fontos és előnyös nekünk, a fiatal pályakezdők számára.

Emellett az egyetem oldaláról azt a szakmai hátteret emelném ki, hogy számos kurzust végezhettem (a témavezetőm vagy kollégái által oktatva), ami kapcsolódik a kutatási témámhoz. (Párszor a sorrend kicsit felcserélődött, azaz egy probléma előbb került elő a kutatási projektben, mint a mintatantervben, de utólag is tudott bővülni a tudásom, illetve van, ami talán módosult azóta a folyamatosan fejlődő mintatantervben.) Attila véleménye, meglátása a kurzusok választásában is többször segített (neki köszönhetően végezhettem el Dr. Csermely Péter érdekes tárgyát is, a SOTE-n).

Továbbá nagyon példaértékű a karunk olyan szempontból, hogy ha kutatási témához kapcsolódó nemzetközi konferencia, nyári egyetem merül fel, akkor anyagi oldalról is próbálnak rá megoldást, támogatást találni. Az Erasmus+ ösztöndíjat csak ajánlani tudom hallgatótársaimnak (bár elsődlegesen nem világ-járvány idején)!

Témavezetőm elfoglalt, nagyon széles nemzetközi kutatói hálózatban dolgozik a sok projektje során, mivel a számos kiemelkedő tudományos eredménye révén jelentős szakmai elismertséget szerzett. Kiemelten hálás vagyok azért, hogy a kapcsolatain keresztül, tájékozottságának köszönhetően számos lehetőséget kaptam: MSc-sként eljuthattam egy brüsszeli workshopra, ahol posztert mutattam be, nyári egyetemen vehettem részt Drezdában, magyarországi workshopon, konferencián prezentálhattam az eredményeinket, most készülök egy online kanadai konferenciára. Megadatott az a lehetőség is, hogy Erasmus+ ösztöndíjjal egy évet Angliában tölthettem a neves University of Warwick egyik kutatócsoportjában, ahol Attilának köszönhetően csatlakozhattam egy itthoni témámhoz hasonló projektbe bővítve a látóköröm (részletek: Kari hallgatói beszámolók). Emellett rendkívüli élmény számomra, hogy bekapcsolódhattam az együttműködésbe egy amerikai kutatócsoporttal, akik főleg a projekt labor részével foglalkoznak. Örülök, hogy beleláthatok a kutatói életbe, életpályába.

Továbbá rengeteg szakmai kérdésemben segített Attila: számos esetben adott a kérdéshez kapcsolódó forrást (tájékozottságának köszönhetően), többször elmagyarázta, segített megérteni az adott problémát, vagy volt, hogy együtt gondolkodtunk a nyitott kérdéseken.

Nagyon felnézek Attilának a mély és széles spektrumú szakmai tudására, tájékozottságára, aminek köszönhetően összességében át tudja látni a projektet. Ez a fajta iránymutatás, előre gondolkodás kifejezetten fontos nekem, tapasztalatlan hallgatónak, mivel belecsöppenünk egy olyan globális kutatói folyamatba, ami mind időben, mind térben számomra átláthatatlan „adatmennyiséget” ölel át, mégis Attila ki tudja szűrni a lényeget, a számunkra releváns információkat. Attila mellett az önállóságot is meg tudtam tapasztalni: a kíváncsiság, az érdeklődés mindig bennem volt, valamint a kezdeti kihívások, nehézségek csökkenésével bennem is felmerülhettek megvizsgálandó kérdések, újabb feladatok úgy, hogy Attila gondolatai támpontok, kapaszkodók voltak.

Rengeteg szakmai példát tudnék mondani, amiben a gondolkodásom fejlődött, amikor megértettem valamit, összeállt valami. Viszont elsősorban inkább a visszajelzések előnyeit emelném ki. Nagyon sokat tanulok, amikor kijavít akár egy angol kiejtésben, megfogalmazásban, biológiai pontosítást vagy tanácsot kapok prezentáció felépítéséhez, érthetőbbé tételéhez. Emellett nagyban motiválnak azok a megerősítő visszajelzések, amiket a szakmában nagyon jártas témavezetőmtől, Attilától kapok. Ha sikerült megtennem egy lépést, akkor számomra nagyon megnyugtató és egyben bíztató az Attilától kapott tömör, de lényegre törő támogatás.

Emellett a számos említett esemény révén az egyéb, nem szakmai területeken is sokat tudtam fejlődni: rengeteg új emberrel ismerkedhettem meg, szélesedett a látóköröm, tapasztalatot szerezhettem a poszterprezentációban, előadásban, a nemzetközi környezetben magas szinten gyakorolhattam az angol nyelvet.

A mentor-mentorált kapcsolatunkat mindenképpen közvetlennek, jó hangulatúnak érzem. Nem alá-fölé-rendeltségi viszonyt tapasztalok, de emellett a tiszteletet annál inkább érzem Felé, nagyon felnézek Attila széleskörű és egyben részletes tudására, gondolkodására. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy meghívást kaptam Attila MTA nagydoktori védésére.

Közös szakmai sikereinket illetően épp ott tartunk, hogy egy kéziratba foglaljuk az eddigi eredményeinket, de emellett a kanadai konferenciát mindenképpen kiemelném, mert nekem ez volt az első esemény, ahol független, hivatalos bírálatokat kaptunk.

A mentorálás legemlékezetesebb pillanatai közül egyrészt a vidám karácsonyi csapatépítéseket, illetve az egyetemi kosárbajnokságokon való közös felszabadult mérkőzéseket mindenképpen megemlítem, másrészt a szakmai területről is hozok néhány kisebb, de számomra mégis fontos példát. Az újabb feladatok előtt jó érzés látni, hogy milyen izgalmas ez a kérdés, hogy mennyire ért hozzá Attila, illetve maradandó élmény számomra, amikor Attila jónak látja a felmerült ötletemet, gondolatomat, meglátásomat. Óriási öröm, ha Attila munkatársaitól kap a projektünk, az előadásom pozitív visszajelzést, mert ezzel tudom Attilának leginkább megköszönni a mentorálásomra fordított rengeteg energiáját, a sok együtt gondolkodást.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Csikász-Nagy Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://pazmanyonline.blog.hu/api/trackback/id/tr115991992

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Címkék

AKTUÁLIS (92) ALUMNI (14) BTK (64) HITÉLET (10) HTK (4) ITK (21) JÁK (18) MOBILITÁSI PROGRAM (7) TÁVOLLÉTI OKTATÁS (15) TUDOMÁNY (14) VÉLEMÉNY (8)