Kölcsönös bizalom és szakmai elköteleződés
Kaposi József és Fodor Richárd

kj-fr_3.jpgKaposi József az első szemeszterben találkozott Fodor Richárddal, aki ezt követően további történelemdidaktika és tanításmódszertani órákon vett részt. Mivel a kutatás és a tudományos pálya nem állt messze Richárdtól, ezért több szakmai területen és szinten is elkezdődött az együttműködésük, amely során mindketten arra törekszenek, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki belőle. Közvetlen és hatékony szakmai kapcsolatot tudtak kialakítani, mindeközben pedig emberileg is egyre közelebb kerültek egymáshoz.

Kaposi József
Mentoráltból igazi mester lesz

kaposi_jozsef_2_foto_palfi_erika.jpgAz őszi szemeszter első történelemdidaktikai előadáshoz készülődtem és próbáltam összehangolni a számítógépet és a projektort, amikor Richárd hozzám lépett és azt mondta, hogy ő az új demonstrátor, szívesen segít. Nagyon megörültem, mert mindig egy kicsit görcsben vagyok, amikor kezdődik egy új félév, és új hallgatóknak, változó körülmények között kell előadást tartani és emellett még vetítésre is alkalmassá kell tenni új prezentációkat. Segítségét megköszönve néhány mondatban megbeszéltem vele, hogy a honlapomon hol éri el a félévi előadások anyagait, és innentől kezdve nem volt gondom a félév során további előadásokon a prezentációval. Mire megérkeztem a terembe, Richárd beállította az aktuális prezentációt és nyugodtan összpontosíthattam szakmai mondanivalómra és a hallgatókra.

Richárd egyik óra alkalmával említette, hogy tankönyvkutatáshoz kapcsolódóan szeretne pályamunkát készíteni. Felvázolta röviden a témát és kérdezte, hogy milyen szakirodalmat ajánlanék. Említettem néhányat és javasoltam, hogy az Országos Pedagógiai Könyvtárban még továbbiakat talál. Richárd 1-2 héten belül jelentkezett, hogy a javasolt irodalmat elolvasta, feldolgozta, sőt egy statisztikát is csinált az innen nyert adatokból. Látszott, hogy nagyon érdekli a tankönyvekben megjelenő multiperspektív megközelítés és elmélyült a témakörben. Ezt követően elkezdtünk részletesen beszélgetni a megírandó pályamunka konkrét kérdéseiről. Úgy emlékszem, hogy Richárd sokkal tágabb körben akarta adatolni, feldolgozni a témát, mint amire egy adott TDK pályamű keretében szükség lehet. Közösen megbeszéltük, hogy mi lesz az a fókusz, amire felépül majd a megírandó dolgozat. Meg kell, hogy jegyezzem, a pályamű készítése során Richárd határidőre és folyamatosan küldte az anyagokat, és a megjegyzéseimet mindig alkotó módon tudta beépíteni a saját gondolatmenetébe.

Több szakmai területen és szinten is együttműködünk Richárddal. Egyrészt az általa készítendő doktori dolgozat tartalmának, feldolgozási módszereinek, szakirodalmának egyeztetését végezzük, másrészt mivel Richárd tanársegédként a tanszékükön is dolgozik, az egyetemen folyó oktatási feladatokról is folyamatosan egyeztetünk. Közösen jelentkeztünk egy nemzetközi történelemtanári szervezet, az EuroClio konferenciájára, és az Országos Neveléstudományi Konferenciára is. Mivel Richárd lett az általam vezetett Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatának titkára, ezért ezen a területen (konferenciaszervezés, kutatási tevékenység) együtt működünk.

A sikeres mentorálás alapvető feltétele a felek közötti kölcsönös bizalom, és szakmai elköteleződés. Kiemelt fontosságúnak tartom, hogy a hallgató tudja és érezze, a mentora odafigyel rá, próbálkozásait érdemben megismeri és értékeli, továbbá lássa azt, hogy a mentorával való együttműködés milyen konkrét eredményeket (pályázati ösztöndíj, publikálási lehetőség) hozhat számára. A mentornak ebben a folyamatban szerintem az a legfontosabb feladata, hogy engedje a mentorált új gondolatait, meglátásait kibontakozni, és csak olyan mértékben vezesse csak a hallgatót, amely támogatja a szakmai autonómiájának a kibontakozását. Az egyetem ebben a folyamatban ösztönző munkafeltételekkel, inspiratív szakmai légkörrel, belátható karrierút lehetőségével, valamint a nemzetközi kapcsolatrendszer biztosításával tud leginkább segíteni.

A legfontosabb a közös szakmai tanulás és előrelépés, hiszen mindkét fél tud tanulni a másiktól. Azt gondolom, hogy azt nem kell nagyon magyarázni, hogy a mentorált miket tanulhat meg a mesterétől, ezért arra hoznék példát, hogy én mit tanultam Richárdtól. Jó példa erre a digitális oktatásra való átállás időszaka, amikor Richárd informatikai felkészültsége és tudása nagy segítséget jelentett, hiszen én ezen a területeken a digitális bennszülöttek támogatására szorulok, minden egyéni igyekezetem mellett. A közös felelősségvállalás is az előnye a mentor és mentorált kapcsolatrendszernek, mert mindketten felelősek vagyunk a közös munkáért pl. a doktori disszertáció előkészítéséért. A hallgató azért, hogy a választott témát a legjobb tudása szerint a megadott határidők között elvégezze, a mentor pedig azért, hogy olyan intelligens kommunikációra épülő követési rendszert alakítson ki, amelyben a mentorált maga ismeri föl a továbblépést jelentő korrekciós lépéseket és teendőket. Emellett folyamatosan inspirálja, segítse a hallgatót az elért kutatási eredmények szakmai körökben való megmérettetésre, publikálására.

A mentorált talán legfontosabb tulajdonsága a szakmai elköteleződés, a folyamatos tanulási késztetettség, kritikai attitűd, vállalkozószellem, az érzelmi intelligencia és az empátia. Jó, ha egyensúlyban van benne az alkalmazkodási készség és a szakmai autonómia, és öntudat iránti igény. Mindez jó, ha kiegészül megfelelő kommunikációs tudással, kapcsolatépítési készségekkel és közéleti érdeklődéssel.

Informatikai téren különösen az elmúlt hetekben nagyon sok mindent tanultam a Richárdtól. De már korábban is volt erre példa, különösképpen a történelemtanítás új nemzetközi trendjeinek kitekintése vonatkozásában. Közösen készítettük el a tavalyi első éves történelem szakos hallgatók informatikai alapú felmérő feladatlapját, amely a diákok középiskolában tanárként elvárt történelemi felkészültségéről (események, adatok, fogalmak ismerte) adott visszajelzést esősorban a kitöltést elvégző hallgatónak, de az egyetemnek, felkészítésnek az esetleges hiányok pótlása vonatkozásában. Persze más területen is van hozadéka ennek a kapcsolatnak, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy egyre jobban odafigyelünk egymásra, és intelligensen tudjuk tolerálni az együttműködésben esetleg fellépő nehézségeket, problémákat.

Mester-tanítvány kapcsolatunkról röviden azt mondanám, hogy kiváló. Hiszen láthatóan mindketten arra törekszünk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki az együttműködésből és emberileg is egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Bizonyára a következő években a kapcsolatunk a több szinten folyó szakmai munkánk során még inkább elmélyül, és reményeim szerint hosszú távon számos szakmai eredményt és elismerést hoz mindkettőnknek, valamint egyetemünknek.

Szerencsére nehéz a sok adódó lehetőség közül a legnagyobb sikert kiválasztani, mert a nyilvánosság előtt mindenképpen szép siker tavaly a XXXIV. OTDK Tanulás- és Tanításmódszertani- Tudástechnológiai Szekcióban elért 3. helyezés. De én ezzel nagyjából egyenrangúnak tekintem azt, hogy Richárdot – tulajdonképpen a fenti eredménynek is köszönhetően - mindegyik doktori iskolába ahová jelentkezett, a rangsorban az első helyen végzett. Így ő választhatott a jobbnál jobb ösztöndíjas helyek között. De komoly sikernek értékelem a 2020. februárban közösen megszervezett történelemtanári konferenciát is, amelynek szakmai színvonalat és látogatottságát mind a tudományos szféra, mind a pedagógiai gyakorlat nagy-nagy elismeréssel fogadta.

Két nagyon emlékezetes pillanatot említenék az előbbiekhez kapcsolódóan. Az egyik az előbb felidézett OTDK siker, és az azt követő öröm és közös fotózás, a másik pedig Richárd doktori munkájához kapcsolódó felismerés, miszerint közös munkánk biztosan igazolja majd azt a pedagógiai paradoxont, hogy a tanári munka eredményeként a diák tudása meghaladja az ő felkészültségét, azaz a mentoráltból igazi mester lesz.

Fodor Richárd
„Vergiliusként kísér az úton”

fodor.jpgKaposi Tanár Úrral a Történelemtanítás elmélete 1. című egyetemi kurzuson találkoztam először, ezt követően további történelemdidaktika és tanításmódszertani óráin vettem részt.

Egy vizsga után Tanár Úr megkérdezte, hogy szeretnék-e tovább kutatni és tudományos pályára lépni és mivel nem állt messze tőlem ez az elképzelés, igent mondtam. Többször egyeztettünk a pontosabb témáról és azóta is támogatja a kutatásaimat.

Tanár Úrral sok területen dolgozunk együtt, egyrészt Ő a témavezetőm a Pécsi Tudományegyetem neveléstudományi PhD képzésén, másrészt sok közös projektünk van a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata elnökségében, harmadrészt egy éve ugyanazon a tanszéken, illetve egy frissen alakult kutatócsoportban is együtt dolgozunk a Pázmány Tanárképző Központjában.

A mentorálás megvalósításához mindenképpen szükséges egy nyitott szakami diskurzus, amelyben megjelenik a hallgatók véleménye. Ezt egyértelműen szemináriumi órákon könnyebb kialakítani. Emellett óriási szükség van a figyelemre, amellyel az oktatók a tehetségesnek vélt hallgatók felé fordulhatnak és egyfajta példamutatásra, amely megvilágítja, miért érdemes folytatni az egyetemi tanulmányokat.

A tudományos világ nem egyszerű, hallgatóként könnyű elveszni benne anélkül, hogy megragadnánk a rendelkezésre álló lehetőségeket. Szükség van olyan személyekre, akik nemcsak a célok kijelölésében, de az eszközök és módszerek alkalmazásában is tudnak tanácsot adni.

Szerintem egy példaértékű mentor támogat és teret ad a saját kreativitásnak, az önálló és autonóm ötletek megvalósításának. Nem a saját elképzeléseit kéri számon, hanem abban a közegben segít érvényesülni, amelyet a hallgató is sajátjának érez. Egyfajta Vergiliusként kísér azon az úton, amelyet ő már jól ismer.

Tanár Úr sokat segített a kutatásmódszertan kérdéseiben, illetve az utóbbi időben betekinthettem az egyetemi tanítás és tudományszervezés világába is, ezeket mind hasznos és értékes tapasztalatnak gondolom.

Egy közvetlen és hatékony szakmai kapcsolatot tudtunk kialakítani, Tanár úr több egyetemi és szakmai projektbe is bevont, amelyek révén gyakran tudunk egyeztetni a párhuzamos ügyekben.

A legtöbb egyetemi eredményem, az OTDK helyezés, a sikeres szakdolgozatvédés, a doktori felvételi, konferenciák és publikációk egyben közös sikereink is, amelyekért rendkívül hálás vagyok. Az utóbbi évből elsősorban a MTT Tanári Tagozat országos történész-történelemtanár konferenciaszervezését és a szervezet felvételi eljárásának sikeres lezárását említeném, utóbbi révén az Európai Bizottság történelemtanításért felelős hálózatának tagjaivá váltunk.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Pálfi Erika, Fodor Richárd

A bejegyzés trackback címe:

https://pazmanyonline.blog.hu/api/trackback/id/tr8316042454

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Címkék

AKTUÁLIS (92) ALUMNI (14) BTK (64) HITÉLET (10) HTK (4) ITK (21) JÁK (18) MOBILITÁSI PROGRAM (7) TÁVOLLÉTI OKTATÁS (15) TUDOMÁNY (14) VÉLEMÉNY (8)