„Az egyetem inspiráló szellemi közege”
Pillók Péter és Vandróczki Viktor

pp-vv_2.jpgPillók Péter és Vandróczki Viktor az egyetem SPSS (adatfeldolgozás) gyakorlati óráján ismerkedtek meg, az aktív közös munka pedig akkor kezdődött, amikor Viktor az intézet demonstrátora lett. Szakmai szempontból nyitott, szabad légkörben, rendkívül produktív munka folyik közöttük, mindemellett emberileg is jól megértik egymást. Mindkettőjükre jellemző egyfajta „out of the box” gondolkodás, a nehézségek csak motiválják őket és minden helyzetből szeretik az elérhető legtöbbet, legjobbat kihozni.

Pillók Péter
Az együtt alkotás öröme

12_pillok_peter_5.jpgViktor 2015-ben kezdte el a szociológia BA-t, az egyetemen SPSS (adatfeldolgozás) gyakorlati óra keretei között ismerkedtünk meg.

Több gyakorlati kurzuson dolgoztunk együtt, de a szorosabb szakmai kapcsolat akkor indult el, amikor Viktor demonstrátor lett a Szociológiai Intézetben 2016 szeptemberében.

Van több konkrét és kevésbé konkrét kutatási téma és terv, akár a szakdolgozati téma továbbvitele is, de jelenleg nem folyik aktív közös munka.

A mentorálásnak természetesen van jelentősége, szükségesek természetesen bizonyos technikai feltételek, de talán ezeknél sokkal fontosabb az egyetem inspiráló szellemi közege. Helyzetbe kell hozni a hallgatókat, magaslabdákat és lehetőségeket, többfélét feldobálni. Ezen felül a személyre szabott lehetőségek, segítség és konzultáció a rendkívül fontos és meghatározó.

A mentorált kézzel fogható segítséget, iránymutatást kaphat, tulajdonképpen lehetősége van használni a mentor szakmai tapasztalatát. A mentor számára is járhat előnnyel egy mélyebb szakmai kapcsolat: új látásmódokat, új energiát kaphat korábbi kérdések újra gondolásához, átfogalmazásához.

A mi esetünkben nagyon fontos a mentorált magas fokú önállósága és a proaktivitása és teherbírása. Akkor tud jól működni egy ilyen kapcsolat, ha a mentorált magától is végzi a teendőket, a mentor csak mintegy helyes irányban tartja őt.

Biztos vagyok benne, hogy túl egy önállóan bonyolított kutatási folyamaton, nagyon sok tapasztalattal lett gazdagabb Viktor. Ez nemcsak azt jelenti, hogy előkészítette, a kutatást, kérdőívet írt, feldolgozta a szakirodalmat, hanem azt is jelentette, hogy terepre ment, azaz saját maga vette fel a kérdőíveket. Ez az a pillanat, amikor a kutató igazából szembesül azzal, hogy elképzelései mennyire állnak távol vagy közel a társadalmi valóságtól, ez igazán jellemformáló tud lenni.

Viktor nagyfokú önállósággal és teherbírással rendelkezik, minden fontos döntési pontnál egyeztettünk és konzultáltunk, érveltünk és meghallgattuk egymás elgondolásait.

Eddigi legnagyobb közös szakmai sikerünk a 2019 tavaszán megrendezett OTDK első hely és különdíj.

A mentorálás legemlékezetesebb momentuma az együtt alkotás öröme, a közös flow élmény, amely több alkalommal visszaköszönt az együtt dolgozás folyamatában.

vandroczkiviktor.jpgVandróczki Viktor
„Nyitott, szabad légkörben, rendkívül produktív munka”

Pillók Péter tanár úrral 2015-ben egy SPSS kurzuson találkoztam először.

Azt hiszem, akkor kezdődött a közös munka, amikor 2016 szeptemberében demonstrátor lettem a Szociológiai Intézetben. Ezen kívül több fronton is zajlott együttműködés, pl. egy évvel később az alapképzéshez kötődő kutatási gyakorlaton, amit az EFOTT-on végeztünk, a szakdolgozatom konzulense is Tanár Úr volt, illetve a Sodalitas tehetséggondozó programot is Ő javasolta, ahol már formálisan is megjelent a mentor-mentorált viszony.

A korábbi közös projekteket sikeresen lezártuk. Az elmúlt időben többször is egyeztettünk és felmerültek lehetőségek, de a közeljövőben fog elválni, hogy ezekből mi kerül majd megvalósításra.

A mentorálás megvalósításához elsősorban egy alapvető bizalom szükséges véleményem szerint. Fontos, hogy a hallgatók merjenek lépni és felvenni a kapcsolatot egyes oktatókkal, ha van valamilyen ötletük, elképzelésük, aminek a megvalósításához segítségre van szükségük, vagy egyszerűen csak szeretnének mélyebben elmerülni egy témában. Ennek a jelentőségét szerintem nehéz lenne túlbecsülni. Ha csak a saját tapasztalataimból indulok ki, belegondolni is rossz, hogy mennyi rendkívül értékes tudástól és tapasztalattól estem volna el, ha minden esetben csak tanórák keretei között maradtam volna és nem kezdünk Pillók tanár úrral ezeken túlmutató munkába.

Az egyetemen egy ilyen kapcsolatnak olyan előnyei vannak, amit egyszerűen semmilyen más formában nem lehetne pótolni.

A tanórákon elsajátított tudásra épülve, egy jól működő mentor-mentorált kapcsolatban hallgatóként egyszerűen olyan módon lehet profitálni egy jó mentor tudásából és tapasztalatából, amire nem látok más formában lehetőséget.

Úgy gondolom, hogy nagyon kevés olyan tulajdonság van, amit általánosságban meg lehetne határozni. Talán a szakmai tudáson túl a hallgató fejlesztésére irányuló nyitottság, hajlandóság és egy olyan emberismeret, ami segít megtalálni, hogy miként lehet a legtöbbet kihozni az adott egyénből. Ezeken túlmenően szerintem minden más a két konkrét személy közötti interakcióban dől el, hogy mi hasznos, jó, működőképes.

Összességében egy mentor nem attól lesz igazán jó, hogy a rendelkezésére álló tudása által mindig megmondja, hogy mit kell tenni a hallgatónak, hanem attól, hogy úgy segíti, támogatja, hogy a lehető legjobban kibontakoztassa a mentoráltja képességeit. Nálunk ez teljes mértékben megvalósult.

Az nem is kérdés, hogy sikerült-e elérni fejlődést valamilyen területen. Ki lehetne emelni egészen konkrét dolgokat is (pl. a kutatásmódszertan területét), de sokkal fontosabb a gondolkodásmód és hozzáállásbeli fejlődés. Az, hogy miként juthatok el egy kósza ötlettől és érdeklődéstől egy olyan tudományos kutatásig, amiből végül egy OTDK-n is elismert dolgozat születik. Annak az átélése, hogy ez egy végtelenül kreatív és izgalmas folyamat, ahol nincsenek minden esetben egyértelműen jó és rossz döntések. Általában több jó megközelítés is lehetséges, azonban minden szinten fontos a tudatosság. Át kell gondolni és indokolni kell tudni, hogy mit, miért teszek, legyen szó akár a téma szűkítésének irányától kezdve, konkrét kutatásmódszertani kérdéseken át a kutatás és tanulmányírás bármilyen egyéb momentumáig.

Azt hiszem ez a fajta tudatosság és döntési képesség, ami a fejlődésem legfontosabb eleme. Az egyetemen sok dolgot meg lehet tanulni, amit – többnyire – legjobb tudásom szerint meg is tettem, azonban ezt a többletet csak egy jó mentorral végzett aktív közös munka, folyamatos együtt gondolkodás által lehet elsajátítani.

Szakmai szempontból nyitott, szabad légkörben, rendkívül produktív munka folyt a tanár úrral. Nem egy frontális és száraz feladatszabás-ellenőrzés-javítás jelleg szerint zajlottak a találkozók. Bár olykor a rendkívül hasznos korrekció is természetesen jelen volt, amikor ennek a szüksége felmerült, de közös gondolkodás zajlott, ahol mindig volt helye az ötleteimnek, érveimnek. Számomra nagyon fontos volt, hogy kapjak szabad mozgásteret, ami mellett mindig akkor és annyi segítséget kaptam, amire éppen szükségem volt. Tanár úr sokszor egy adott döntés lehetséges következményeinek megvilágításával, vagy egy általam át nem gondolt kérdés feltevésével serkentett gondolkozásra, de bizonyos helyzetekben egy hasznos tanáccsal segített át a nehézségeken.

Emellett úgy gondolom, hogy emberileg is jól megértjük egymást, ami szintén nem elhanyagolható szempont. Véleményem szerint mindkettőnkre jellemző egyfajta „out of the box” gondolkodás, továbbá a nehézségek inkább csak motiválnak és minden helyzetből szeretjük az elérhető legtöbbet, legjobbat kihozni. Lehetőleg gyorsan és hatékonyan. Ez nagyon jó alapot teremtett a közös munkának.

Azt hiszem, hogy a 2019-es OTDK első hely és különdíj az eddigi legnagyobb közös szakmai sikerünk. Ez szerintem önmagában is sikerként definiálható, de számomra azért is különösképpen értékes ez az eredmény, mert teljes egészében önfenntartóként (testvéremmel közösen egy vállalkozást vezetve), mégis nappali tagozaton vágtam bele a Pázmányon a második diplomám megszerzésébe és így ebbe a megmérettetésbe is. Ilyen körülmények között esélyem se lett volna hasonló sikereket elérni, ha nincs egy olyan mentorom, akivel személyesen, telefonos és online felületen is ennyire rugalmasan, gyorsan és hatékonyan együtt tudtam volna működni.

Több emlékezetes pillanat is volt az elmúlt években. Az EFOTT-on végzett kutatási gyakorlatnak is voltak emlékezetes momentumai, de emellett akár Budapest-Varsó távolságból egyeztettünk telefonon a közeledő OTDK prezentációval kapcsolatban, akár egy (vagy több) kávé mellett személyesen folytattunk kiváló beszélgetéseket, a közös munka mindig fesztelenül és nagyon jó hangulatban telt.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Mudra László, Vandróczki Viktor
 

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Címkék

AKTUÁLIS (137) ALUMNI (26) BTK (87) HITÉLET (10) HTK (7) INTERNATIONAL (6) ITK (27) JÁK (28) MOBILITÁSI PROGRAM (7) SPORT (6) TÁVOLLÉTI OKTATÁS (15) TUDOMÁNY (17) VÉLEMÉNY (8)