Pázmány Alumni: interjú Nádudvari Péterrel, a BTK egykori hallgatójával
"A legfontosabb, hogy EMBER legyek."

nadudvaripeter.jpg

Nádudvari Péter gyerekkora óta igyekszik segíteni másokon, ami magától értetődő volt számára és tulajdonképpen életformájává vált. Ezt az attitűdöt szüleitől kapta, amit ő is szeretne továbbadni gyermekeinek. Több ironman triatlont, maratoni, ultramaratoni futóversenyt teljesített, amelyeknek mindig valamilyen jótékonysági - figyelemfelhívás és adománygyűjtés - céljuk van. Idén ősszel a cél összesen 150 kilométer, amelyből 92 kilométert már teljesített.

Ritka az olyan fiatal, aki szabadidejét nem saját magára, hanem sérült emberek segítésére fordítja. Milyen szerepet tölt be, mit jelent az Ön életében a segítségnyújtás? Milyen indíttatásból kezdett el sérült emberekkel foglalkozni?

A segítségnyújtás számomra életforma. Édesanyám orvos, édesapám szociális munkás, így tőlük ezt az attitűdöt is kaptam abba a tarisznyámba, amit a felnőtt életemre szántak. Már gyermekként olyan közösségek életébe nyerhettem betekintést, ahol súlyosan beteg vagy fogyatékos személyek vannak. Lenyűgözött az a szeretetteljes, odaszánással és alázattal teli atmoszféra, amit a segítettek, a hozzátartozók és a szakemberek teremtettek együtt. Tinédzserkoromtól kezdve része életemnek - hol szabadidőmben, hol fő -, illetve mellékállásban.

Magyar szakon Közép-Európa specializáción végzett a Pázmányon. Emlékszik még, hogy miért a Pázmányra jelentkezett? Akkoriban mi motiválta leginkább?

Több ismerősöm járt a Pázmányra akkor, amikor döntenem kellett a pályaválasztást illetően. Valamennyien jó véleménnyel voltak az intézmény szellemiségéről, légköréről és az abban folyó oktató-kutató tevékenységről.

Milyennek látja a pázmányos éveket? Mi az, ami azonnal eszébe jut az egyetemmel kapcsolatosan?

Nagyon erős, összetartó közösségek épültek ki, tekintve mind az intézményi szintet, mind az egyes szakok vagy tanegységek hallgatóit. Akármilyen megoldandó helyzetbe került egy pázmányos, sohasem maradt segítő kezek nélkül. Örömmel vettem részt sokadmagammal az egyetem kulturális rendezvényein is, élmény volt azokon zenélni/énekelni.

Tanulmányaiból mit tudott leginkább hasznosítani?

Korábban tanítottam is, vagyis a megszerzett diplomámat tudtam hasznosítani. A segítő tevékenységemben is jól jönnek a tanultak, hiszen kulcsszerepe van vállalásaimban a megfelelő kommunikációnak.

Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?

Egy gyöngyösi, értelmi fogyatékos személyek gondozását ellátó napköziotthonban dolgoztam először, kiemelt feladatom volt az intézmény gondozottjaiból álló Gyöngyszem Zenekar vezetése.

Gyógypedagógiát is tanult, hogy megtudja, hogyan tehetne még többet a segítségre szorulókért. Az önkéntes munka mellett mivel foglalkozik?

Debrecenben lakom és dolgozom, két gyermek édesapja vagyok. Korábban egy értelmi fogyatékos diákokat oktató-nevelő intézményben tanítottam, ahol tudtam hasznosítani a kapcsolódó tanulmányaimat. Jelenleg segítő tevékenységet fogyatékos és súlyosan beteg gyerekeket, fiatalokat illetően a szabadidőmben végzek a zene és a sport adta eszközökkel, szintén hasznosítva a szerzett ismereteket.

Melyiket tekinti hivatásának?

A segítő tevékenység bármelyik formáját, legyen az zeneterápia, jótékonysági sport vagy oktató-nevelő tevékenység.

2018-ban a közönség szavazataival lett a Jószolgálat-díj egyéni kategóriájának győztese. Ez az elismerés milyen pluszt adott Ön számára?

A legfontosabb hozadék, amit szeretem volna elérni az az, hogy az általam képviselt támogatottakra, ügyekre figyelem háruljon, a gyógyulást és/vagy fejlődést illető lehetőségek bővüljenek. A visszacsatolás pedig, amit a segítő tevékenységről kaptam, egyértelműen jelezte számomra, hogy jó úton járok és hatalmas lelki munícióval látott el a jövőt illetően.

Már több ironman triatlont, maratoni, ultramaratoni futóversenyt teljesített. Ezeknek mi a legfőbb céljuk? Mit szeretne elérni?

Jótékonysági céljuk van, figyelemfelhívás és az adománygyűjtés. Előre meghatározott célösszeg mindig van, azonban mind az adományt, mind a figyelmet illetően, mivel jótékonysági ügyekről van szó, határ a csillagos ég.

Idén ősszel mennyit és milyen céllal tervez futni?

150 kilométert egy maratoni és két ultramaratoni verseny keretein belül, a cél az, hogy a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány által támogatott súlyosan beteg gyerekek és családjaik minél korábban élvezhessék egy, a Zemplénben, gyönyörű helyen található rekreációs pihenőház áldásait. Sok felújítási és átalakítási munka szükségeltetik még, ezekhez gyűjtök adományokat. Két éve az Alapítvány futócsapatát, amit az egyik volt támogatottam álmodott meg, a Team Mikit koordinálom, igyekszem tapasztalataimmal segíteni azokat, akik szintén ezért a célért sportolnak.

Véleménye szerint a társadalomban milyen szerepe, jelentősége van az önkéntes munkának?

Az önkéntes munka egy ”win-win” helyzet. Anyagi fizetség nem jár érte, de mind az önkéntes, mind a támogatottak olyan tapasztalatokat szereznek, olyan lelki/érzelmi feltöltődésben részesülnek, amelyek nem forintosíthatóak. Minél több személy végez önkéntes munkát, annál szebb, jobb és igazságosabb világban élünk majd.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Folytatni az eddigi tevékenységeimet – zenével és sporttal segíteni súlyosan beteg és fogyatékos gyerekeken, fiatalokon. Élmény- és fejlesztő terápia, adománygyűjtés, figyelemfelhívás. Nyitott szemmel, figyelmes füllel járni a világban, észrevenni, hol van szükség segítségre és a lehető leghatékonyabban cselekedni. A koronavírus-járvány miatt idén csak online volt lehetőségem a zenével segíteni, illetve a sportolás örömét sem tudtam megosztani (pl. futókocsis futás) a támogatandó személyekkel, valamint a kapcsolódó táborok is elmaradtak. Remélem, hogy 2021 a lehető legtöbb személyes találkozást ajándékozza nekem velük. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindezekkel gyermekeimnek hiteles példát mutassak.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

Amikor elsőéves voltam, egy akkor negyedéves, angol-magyar szakpárra járó hallgatótársamat megkérdeztem, milyen területen szeretne elhelyezkedni a diplomái megszerzését követően. A válasz, amit tőle kaptam, életfilozófiámmá vált: A legfontosabb, hogy EMBER legyek. Ez a legfontosabb cél egyetemi hallgatóként is, ezt adnám útravalóul a jelenlegi pázmányosoknak.

Tanulmányok

  • Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar: Magyar nyelv és irodalom – Közép-Európa specializáció
  • ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar: Gyógypedagógus (értelmileg akadályozottak pedagógiája – tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányok)
  • Zenei tanulmányok: zongora, kamarazene, magánének, szolfézs, zeneelmélet
  • Beszélt nyelvek: angol, spanyol

Szakmai pálya

Hétszínvirág Napközi Otthon, Gyöngyös (2005 – 2017) – szociális gondozó, zeneterapeuta
Autista Segítő Központ – zeneterapeuta, jótékony sportoló (2012-2017)
Nemzeti Színkottás Zenekar – felkészítő, jótékony sportoló (2010 – jelenleg is)
Kozmutza Flóra EGYMI – pedagógus, gyógypedagógus (2014-2017)
Terézváros Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthona – zeneterapeuta, gyógypedagógus (2015-2017).
Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány – önkéntes - jótékony sportoló, az alapítvány futócsapatának koordinátora (2018 – jelenleg is)
Transcom Hungary Kft. – Customer Support Representative (2011-2014)
Flowserve Hungary Services Kft. – Credit and Collection Analyst (2017 - jelenleg is) 

Hobbi

  • Zenélés (zongora, gitár, ének)
  • Sportolás (futás, teljesítménytúra, triatlon)
  • Olvasás (elsősorban XX. századi történelem)

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Nádudvari Péter

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Címkék

AKTUÁLIS (169) ALUMNI (31) BTK (98) HITÉLET (11) HTK (8) INTERNATIONAL (11) ITK (34) JÁK (35) MOBILITÁSI PROGRAM (7) PPCUFHSS (5) PPCUFITB (7) SPORT (11) TÁVOLLÉTI OKTATÁS (15) TUDOMÁNY (22) VÉLEMÉNY (8) ZENE (2)
süti beállítások módosítása