Sölét Brigitta életében a sport egész kiskora óta jelen van, több területen is kipróbálta magát, végül választása a versenytáncra esett, mert ebben komoly célokat tudott megfogalmazni magának. A Magyar TáncSport Szakszövetség igazolt versenyzője és a BTK pszichológia szakos hallgatója.

Milyen sportot űzöl? Hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal és hány éves korod óta sportolsz?

Versenytáncolok, a Magyar TáncSport Szakszövetség igazolt versenyzőjeként. A sport már egész kiskorom óta jelen van az életemben. 5 éves koromban ismerkedtem meg az úszással. Később általános iskolában 7 évesen a ritmikus sportgimnasztikával és 8 évesen egy délutáni foglalkozás keretén belül a versenytánccal. Az általános iskola évei nagyon izgalmasak voltak számomra, mert abban az időben ezt a három sportot párhuzamosan csináltam egymással. Később választanom kellett a sportágak között. A versenytáncban nagyon komoly célokat tudtam megfogalmazni magamban, ezért amellett döntöttem. Azóta teljes mértékben erre koncentrálok.

A versenytánc sport vagy művészet? Mitől válik igazán sporttá? A koreográfia megtanulásán kívül még mi mindenre van szükség?

Az igazság az, hogy mindkettő. A versenytánc azért nagyon különleges mert sport és művészet is egyben. Sokan azt gondolhatják, hogy ez csupán szórakoztató tevékenység, de valójában nagyon komoly művészeti sportágról van szó. A koreográfiák precíz megtanulásán kívül fontos szempont a szabatos technikai kivitelezés, illetve hogy a partnerünkkel teljes összhangban legyünk a táncban. Előadásunkkal feladatunk, hogy "visszaadjuk" a zenét a nézőknek - a hangulatát, a tempóját, a hangsúlyokat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy gyakorlatilag a testünkkel és mozgásunkkal "komponáljuk" meg a dallamokat. Mindezekhez elengedhetetlen a magas szintű testtudat és koordináltság, amit csakúgy, mint a fentebb leírtakat, több év elsajátítani. Amitől a tánc sporttá válik, az a fizikai erőnlét, állóképesség, amit megkövetel tőlünk. A koreográfiák maximumon történő letáncolásához nagyfokú kondícióra van szükség. Nem elég, hogy mindent beleadunk, figyelnünk kell egymásra, a zenére és a közönségre is. Tehát nemcsak fizikálisan, de mentálisan is nagyon felkészültnek kell lennünk.

Milyen stílusú/fajtájú versenytáncban versenyezel? Melyik a kedvenced és miért?

A versenytáncban két alapstílust különböztetünk meg a latin-amerikai és a standard táncokat. Mindkettő műfajba 5-5 tánc tartozik. Az előbbibe a samba,  cha-cha-cha, rumba, paso doble,  és a jive. Míg az utóbbiba az angolkeringő, tangó, bécsi keringő, slowfox,  és végül a quickstep. Vannak táncosok, akik csak az egyik ágazatot művelik, de én a partneremmel mindkettő műfajban, azaz 10 Táncban versenyzek. Arra, hogy melyik a kedvencem nehezen tudnék válaszolni. Mindegyik táncnak megvan a maga szépsége, egyedisége. Más hangulattal és történettel bírnak, és természetesen teljesen más zenékre táncoljuk őket. Az, hogy éppen melyik az aktuális kedvenc az attól is függ, hogy melyik tánc, hogy megy. Ha lehetek őszinte azt kell mondanom, hogy mindegyik nagyon közel áll a szívemhez és minden alkalommal izgatottan várom a következő táncot legyen az bármelyik is.

Kit tekintesz példaképnek és miért?

Több példaképem is van, de akiket mindenképpen szeretnék kiemelni ők Váradi Martina- és Andrea Silvestri. Tizenkétszeres magyar bajnokok, Világbajnoki Döntős páros, akik többszörös Világkupa és Európa kupa győztesek is. A táncukkal, kitartásukkal és egész mentalitásukkal minden magyar feltörekvő táncosnak méltó példaképei. Azt gondolom nagyon szerencsések vagyunk, hogy a táncsportban ilyen kiemelkedő páros képviseli Magyarországot.

Mit adott Neked a sportélet? Meg tudod fogalmazni, hogy mit jelent, milyen örömöt okoz, mire tanított a sport az életedben?

A sport rengeteg mindent tanított nekem eddig is, és a mai napig is nagyon sokat ad. A sporttól megtanultam mit jelent az alázat, a csapatmunka a fegyelem és a kitartás. Egy egész életszemléletet kaptam tőle. Hadd tegyek ide egy idézetet ezzel kapcsolatban: ’A sport a legjobb mester, mert megtanít becsülettel győzni, és méltósággal veszíteni.’ Olyan készségekre tettem szert ezáltal amikre nemcsak a versenyzésben, hanem az életben is szükségem van. Mint például hogyan kell a kudarcokat kezelni és utána újult erővel folytatni a munkát, vagy hogyan tűzzek ki célokat és milyen folyamatokon keresztül tudom ezeket elérni. A sport, maga a tánc hatalmas örömet ad nekem testileg és lelkileg is. Ez nem csak a feszültséglevezetésről vagy a fizikai elfáradásról szól. Sokkal inkább arról, hogy a táncparketten úgy érzem ki tudom bontakoztatni önmagam, és ez hatással van az egész életemre.

Milyen eredményeket értél el eddig a sportban? Melyikekre vagy a legbüszkébb?

A táncban szép eredményeket tudhatok magaménak, amikért hálás vagyok. Ilyen például a többszörös- összesen négyszeres országos bajnoki cím, amik közül a 10Tánc Országos Bajnoki az egyik legemlékezetesebb mert ez magában foglalja a mindkét táncstílusban történő jó szereplést. Illetve az ötszörös területi bajnoki cím az adott kategóriánkon belül. Mindezek mellett a legbüszkébb jelenleg arra vagyok, hogy táncpartneremmel felkerültünk az országos ranglistára és olyan magas színvonalú versenyeken vehetünk részt, ahol az ország legjobb párosai mérik össze tudásukat.

Az egyetemi időszak mit adott Neked? Mi mindent tanultál?

A Pázmányban az tetszett a legjobban már a legelejétől fogva, hogy egy olyan családias légkört teremt meg ahol nagyszerűen lehet fejlődni. Az oktatók minden téren nagyon készségesek és segítenek bennünket a nyitott szemléletmód kialakításában, ami pszichológus hallgatóként különösen fontos. Az egyetem sok növekedési lehetőséget tartogat magában és ez kifejezetten inspirál. Az elmúlt évek során én magam is egy önismereti úton mentem keresztül, amihez az egyetem nagyban hozzájárult természetesen a pozitív értelemben. A pszichológia szakon a vizsgákra való felkészülést izgalmasnak találom mert minden tárgy érdekfeszítő és olyan témákat érintünk, amik több szinten is foglalkoztatnak.

A kettőt – egyetem/tanulás és sport – hogyan tudod összehangolni a mindennapokban?

A tanulás és a sport összehangolását már egész kis koromban meg kellett tanulnom. Ezt is egyébként a sport egyik előnyének tartom: roppant céltudatosan be tudom osztani az időmet. A táncedzéseim nagyrésze Pécsett van, ezért a vonattal történő ingázás a mindennapjaim részévé vált. Így részt tudok venni az egyetemi órákon, este pedig már az edzésen is jelen tudok lenni. A tanulást, órákra való felkészülést gyakorlatilag bármilyen tömegközlekedési eszközön kivitelezni tudom, legyen az busz, autó, de az én életemben most a több órás vonat utak vannak a legjobban jelen. A heti sok óra tánc edzést, egyéb erőnléti edzéseket és a hétvégi versenyeket összességében nem könnyű összeegyeztetni az egyetemmel, de a kezdetektől fogva úgy gondoltam és a mai napig úgy gondolom, hogy megéri.

Mivel töltöd az idődet, ha épp nem edzésen vagy az egyetemen vagy?

Mikor épp nem edzésen vagy az egyetemen vagyok igyekszem minél több időt a családommal és barátaimmal tölteni. Hobbijaim közé sorolom a rajzolást és az olvasást is, amiket mindig szívesen csinálok. A sportban és a mindennapokban is fontosnak tartom a feszültség, illetve stresszkezelést. Így én magam is tagja vagyok a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületnek, ahol Autogén Tréning képzésben veszek részt. Emellett önkénteskedek és mikor időm engedi dolgozom.

A jövőben, 10 év távlatában szakmai és sport vonalon milyen életet álmodsz magadnak?

Mindig is voltak elképzeléseim a jövőre vonatkozóan és jelenleg is rengeteg célom van, mind közeljövőre, mind távolabbra nézve. 10 év hosszú idő, odáig számtalan tervem van. Többek között szeretnék elhelyezkedni, addigra már szakpszichológusként gyermekekkel foglalkozó területen, illetve mint sportpszichológus. A tánc, a sport szeretete mindig is az életem része fog maradni. Aktív versenyzőként bízom benne, hogy a tánccal kapcsolatos céljainkat az évek során meg tudjuk valósítani partneremmel. A későbbiekben azt is remélem, hogy több sportegyesületnek is szakembere lehetek. Munkám során szeretnék dolgozni az Autogén tréninggel, illetve más módszerekkel is, amiket az elkövetkezendőkben tervezek elsajátítani, mint például: mozgás és táncterápia, illetve meseterápia, egyéb művészetterápia. Ezekért a célokért kész vagyok teljes erőbedobással dolgozni, amihez segítséget nyújt a sportban elsajátított akaraterő és küzdőszellem.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Sölét Brigitta