Az információs műveltség a médiában, a média által épül, alakul

szme_informacio-medai_tudatossag_-muveltseg_cover.jpgNemrég jelent meg Szőke-Milinte Enikő Információ – Média(tudatosság) – Műveltség című könyve, amelynek apropójából beszélgettünk vele a kiadványról, annak központi gondolatáról, az információs műveltségről, a Z és alfa generációról.

Mikor és minek a hatására fordult érdeklődésed a kommunikációs terület, a pedagógiai kommunikáció és a kommunikáció tanításának módszerei felé?

2002-ben kerültem a Pázmányra, amikor egy olyan meghívásnak, kérésnek tettem eleget, hogy a Kommunikáció Intézetben kommunikációs készségfejlesztést tartsak kommunikáció szakos hallgatóknak. 2002-2006 között ez volt a fő tevékenységem. Ezzel egyidőben a kommunikációs oktatói modul tárgyait – akkor még nem volt akkreditált kommunikációs szakos tanárképzés vagy médiatanár képzés, viszont az igény már akkor is megmutatkozott, majd 2006-tól akkreditált szakká vált – is megkaptam. Ez a kettő nagyon jól kiegészítette egymást, hiszen a média- és kommunikáció szakos tanárképzésben is a készségfejlesztésre helyeződik a hangsúly, hiszen a tanár feladata a diákok kommunikációs kompetenciájának a fejlesztése. A kutatásaim egy része is ebbe az irányba mutatott, ugyanis előtte konfliktuskezeléssel foglalkoztam. Kirajzolódott, hogy a pedagógus nevelési eszköztárában kitüntetett eszköz a kommunikáció: amivel hatni vagy fejleszteni tud egy pedagógus, ahogyan meg tudja szólítani a gyerekeket. Talán nem véletlen, hogy ezen a területen összeértek ezek a szálak, és akkor kezdtem el tudatosabban is a pedagógia kommunikációval foglalkozni. 2008-tól a Tanárképző Intézetbe kerültem és azt a feladatot kaptam, hogy a média- és kommunikáció szakos tanárképzés szakmódszertanát kidolgozzam, tanítsam, így indultam el a médiatudatosság és a kommunikációs tudatosság taníthatósága felé.

2020-ban jelent meg az Információ – Média(tudatosság) – Műveltség című könyved, amely a médiaoktatás kihívásait 2020-ban érvényes generációs tanulási környezetben tárja az olvasó elé. Mi a kiadvány központi gondolata? Ki tudnál belőle emelni néhány érdekességet?

Az utóbbi évtizedben miközben a média- és kommunikációtanár képzésben dolgoztam fokozatosan körvonalazódott az a felismerés, hogy a mozgóképkultúra és médiaismeret tanítása során többről van szó, mint médiaműveltségről, médiaismeretről vagy egyszerűen kommunikációról. Ugyanis az utóbbi években a média a Z generáció, és lassan most már az alfa generáció életében is egy olyan központi megismerési színtér, ahol a Z generáció nemcsak médiatartalom fogyasztóként pozícionálja magát, hanem informálódó, tájékozódó szereplőként, és miközben informálódik és tájékozódik, ez a színtér meghatározza a teljes megismerő tevékenységét, a teljes kognícióját.

Talán 10 évvel ezelőtt igaz volt, hogy alapvetően a tanulást és a megismerést az iskolai tanulási környezet alakította a gyerekben. Ma az iskola mellett a Z és alfa generáció megismerő tevékenységét, a tanulását a média határozza meg. A média az a színtér, ami alternatív megismerési modellt kínál a gyermek számára, ráadásul egy olyan modellt, ami sokkal vonzóbb, sokkal könnyebben hozzáférhető, sokkal gyorsabban alkalmazható, mint az, amit az iskola kínálni tud. Ma már nemcsak úgy kell a médiára tekinteni, mint egy olyan területre, aminek a működését jó, ha megismeri a gyerek, hogy eligazodjon a világban, hanem úgy kell tekinteni, mint a megismerés elsődleges színtere, módszere és eszköze. Ha tételesen megvizsgálnánk azt, hogy mennyit tölt a gyerek az iskolai tanulással és mennyi időt tölt a média társaságában médiafogyasztással, informálódással, feltehetően a média sok esetben győztesen kerülne ki.

A könyv központi gondolata: az információs műveltségét – ami maga a megismerés, a tanulás folyamata és eredménye – a mindenkori felhasználó (az alfától a Z-ig, de akár a felnőttekig) a médiafogyasztása során, a média által építi, alakítja. Ezért fontos a médiával, annak működésével és befogadásával foglalkozni. A médiafogyasztónak fel kell ismernie azt, hogy a média nem csak egy szórakozási forma, ahol színesen, izgalmasan, pörgősen, naprakészen lehet érdekesebbnél érdekesebb tartalmakat fogyasztani, hanem egy piac is, ahol a mi erőforrásaink, figyelmünk, időnk, attitűdünk kerül kiárusításra. Fel kell tennie a kérdést: vajon ez a fajta információs műveltség amelyre a mediatizált nyilvánosságban teszünk szert, szolgálja-e azokat a személyes, egyéni célokat, amelyekkel az önmegvalósítás útjára léphet, vagy egy olyan információs műveltségre tesz szert, ami múlékony, illékony és folyamatosan újra kell építeni. Látnia kell, hogy a 21. századi mediatizált információs műveltségnek nem célja a stabilitás, hiszen dinamikájában érhető tetten a lényege: azáltal tartja fenn önmagát, hogy a befogadói figyelemből és attitűdből piaci tőkét kovácsol.

A Z generáció információs műveltsége a digitális térben való időtöltés, tevékenység során hogyan alakult át?

szoke-milinte_eniko.jpgA hagyományos megismerés tartalma az írott, nyomtatott szöveg vagy verbális információ, ennek a feldolgozása által jut a megismerő a tudás birtokába. 2021-ben, amikor információs műveltségről beszélünk, a megismerés hagyományos tartalma átalakult és elsősorban a digitális újmédiatartalom formájában jelenítődik meg: képi és mozgóképes tartalmak, interfészek, hálózatok formájában. Ráadásul, a hagyományos, jól kontrolált tartalmakhoz képest (szakkönyvek, tankönyvek, hagyományos médiumok) az újmédiatartalmak hálózatai és tartalmai átláthatatlanok, gyakran kontroláltalanok (pl. posztok, közösségi médiabejegyzések) és dinamikusan változnak. Mindeközben a mindenkori felhasználó nem rendelkezik azokkal a dinamikusan változó információfeldolgozó készségekkel, amelyek birtokában ezek a tartalmak szelektálhatók, analizálhatók, szintetizálhatók és integrálhatók. Az információ, ami mindig valaki által valamilyen céllal feldolgozott és interpretált adat, apró mozaikokban, átláthatatlan hálózatokban folyamatosan szerveződik, melyre a befogadónak nincs globális rálátása. Miközben megpróbál tájékozódni és információfeldolgozóként vagy előállítóként megnyilvánulni, aközben próbálja saját információs műveltségét építgetni. Ez nagy kihívás, mert nincs minta, nincs egyértelmű visszajelzés, hogy megfelelően teszi-e. Mivel gyakran teljesen magára marad,  és bizonytalan a saját információs tevékenységében, kényelmesebbnek és biztonságosabbnak tűnik elfogadni egy olyan információs modellt, amit készen kínál számára a média, és gyakran azt sem vizsgálja, hogy ez a modell hogyan viszonyul a valósághoz, mennyire segít eligazodni az információs társadalomban. Más esetben nem is rendelkezik megfelelő képességekkel, hogy egy-egy információs modell valóságértékét megítélje.

A digitális újmédiában megszerzett információs műveltség képlékeny, megbízhatatlan, a valóságnak csak egy sajátos aspektusát képes megmutatni. 10-15 évvel ezelőtt még azt gondoltuk, hogy a média demokratizálódása el fogja hozni azt a pillanatot, amikor mindenki mindenhez hozzáfér és olyan tudásokat tudunk építeni, integrálni, szintetizálni, amivel rálátunk a helyzetünkre, a problémáinkra, ezért hatékonyabban tudjuk azokat megoldani (pl. klímaválság). Ma azt látjuk, hogy hiába van valóban rengeteg információs modell, a megismerő képtelen arra, hogy ebből egy integrált tudást hozzon létre. Olyan sokféle interpretációs modell létezik az újmédia színtéren, hogy szinte lehetetlen ezeknek az integrálása, különösen úgy, hogy nincsen jelen egy referenciaszemély (pl. pedagógus), aki segítene eligazodni, információt feldolgozni, integrálni.

Itt tevődik fel a kérdés: mi a feladata a mindenkori oktatáspolitikának, mi a dolga az iskolának, a pedagógusnak az információs műveltség alakításával összefüggésben?

Az oktatáspolitika feladata lenne időt és teret engedni az információs műveltség alakítására az iskolában. Az iskola és a pedagógusok felelőssége az, hogy támogassák a tanulók információs műveltségének az alakulását. A pedagógusnak, különösen a médiapedagógusnak  ismernie kell, hogy az információs műveltség tartalmát és természetét ma a digitális újmédia logikája és természete határozza meg. A könyvben, mivel elsősorban pedagógusjelölteknek és pedagógusoknak szánom, ezt próbáltam megmutatni, hogy mit jelent az információs műveltség hogyan támogatható az alakulása, a médiaórán, de bármely más órán is, hogyan fejleszthető a tanulók digitális kompetenciája, médiakompetenciája, hogyan segíthető a tanulók mediatizált valóságban való eligazodása, az információs műveltség fejlődése.

Milyen a szerepe van az információs műveltségnek a hétköznapokban?

Az, hogy egy médium hogyan állítható a megismerés szolgálatába digitális kompetencia kérdése. Ma már az összes digitális kompetencia az élet számtalan területén megjelenik, és ha birtokolja valaki ezeket a digitális kompetenciákat, akkor működik az adott területen, ellenkező esetben pedig nem, tehát kizárja magát az adott terület megismeréséből digitális szerveződéséből.

A világértelmezéseink, vagyis az, hogy mi mit hiszünk, mit gondolunk a világról a médiából származnak, információs műveltségre a médiumokon keresztül tesz szert a felhasználó. Ha nem ismeri a média működését, a médiumok mögött meghúzódó piaci és egyéb érdekeket, akkor feltehetőleg nem fog tudni jó döntéseket hozni, hogy mely világértelmezést tartja elfogadhatónak, követhetőnek (pl. elfogad-e egy conteót vagy sem). Az információs műveltség tehát arra is rávilágít, hogy az új megismerési színtér, az újmédia természetét meg kell ismerni a médiatanár segítségével.

A Pázmány tanárképzése során egyre nagyobb szerepet kap a digitális oktatásra való felkészítés?

Két éve betettünk a tanárképzés egészébe egy új tárgyat: Korszerű tanári mesterség – Infokommunikációs technológiák az oktatásban címmel.  Már a második évfolyamunk van a képzésben, akik rögötön az első évben számos olyan digitális kompetencia birtokába jutnak a tanegység elvégzésével, melynek birtokában már „elboldogulnak” a virtuális osztályteremben, tehát tudnak kommunikációt létrehozni, tudnak tanulási kommunikációt szervezni, tudnak tananyagot feldolgozni a különböző digitális platformokkal, tudnak információt szelektálni, feldolgozni és előállítani.

Másodéven oktatáselméletből a megismerésről, tanulástámogatásról beszélünk, az első témánk a Z generáció, illetve annak megismerése. Azzal indítunk, hogy leszögezzük, ma a Z generáció nem csak az iskolában és nagyon sok esetben nem az iskolában tanul, az újmédia színtereken szerzi az információit, alakítja az információs műveltségét. Tudatosítjuk, hogy a 21. századi pedagógus abba kell rengeteg energiát fektessen, hogy a gyerek figyelmét visszaszerezze a médiától. Az első lépés a gyermek felé, elhitetni vele, hogy tud számára segíteni az újmédia információ feltárásban, feldolgozásban, létrehozásban, az információs műveltség kialakításában. Meggyőzni a gyermeket arról, hogy tud a pedagógus partner lenni a világban való eligazodásban, a tanulástámogatásban az új szintéren is. A pedagógusnak olyan módszertárral kell rendelkeznie, aminek a segítségével ezt valóban meg is tudja valósítani. Ez azt is jelenti, hogy a 21. századi pedagógus nem csak a tárgyát, annak tanmenetét, és a tankönyveit ismeri csak, hanem nagyon széleskörű, a média által kínált tartalomismerettel, módszerismerettel, információs műveltséggel is rendelkezik. Csak ennek birtokában képes valóban támogatni az információs műveltség alakulását. Erre próbáljuk készíteni a hallgatóinkat.

Kinek ajánlod a könyvet?

szme_informacio-media_tudatossag_-muveltseg.jpgMindenkinek ajánlom, aki kíváncsi arra, hogy az információs műveltség fogalma mit takar. Nem egy könnyű olvasmány. Igyekeztem a tudományos minimum érvényesítésével megírni. Ezért azt gondolom, hogy elsősorban a pedagógusoknak hasznos, a szülő inkább a gyakorlatokat láthatja át. 

Tervezem egy második kötetben a módszerek  széleskörű bemutatását, ez a kötet az információs műveltség természetét, konceptualizációját és elméleti keretét tekintette át. Ez a kötet szemléletet ad, hogy megértsük az információs műveltség dinamikáját, hogy a megismerőt, a tanulót úgy tudjuk támogatni az iskolában, hogy eligazodjon az információs társadalomban.

Kik vettek részt a könyv készítésében?

A leghálásabb azoknak a hallgatóknak vagyok, akikkel sikerült 2008 óta, ennyi éven át együtt dolgozni. Minden velük való szakmai vita egy kicsit továbblendített abban a hitemben, hogy erről lehet és kell írni, illetve ezek a viták formálták mind a szemléletmódomat, mind a könyv tartalmát.

A kollégáimnak is hálás vagyok, különösen Andok Mónikának, aki rengeteg új szempontot hozott a gondolkodásomba, amivel ki tudtam egészíteni az eredeti gondolatmenetet. A könyvbemutatón is említettem, és most is szeretném kiemelni a PPKE BTK és személyesen Dr. Fodor György dékán úr támogatását, nélküle nem sikerülhetett volna a kötet megjelentetése.

A kötet ITT érhető el.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: PPKE

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Címkék

AKTUÁLIS (278) ALUMNI (54) BTK (148) HITÉLET (13) HTK (20) INTERNATIONAL (23) ITK (48) JÁK (49) MOBILITÁSI PROGRAM (7) PPCUFHSS (12) PPCUFITB (11) SPORT (15) TÁVOLLÉTI OKTATÁS (15) TUDOMÁNY (37) VÉLEMÉNY (8) ZENE (2)
süti beállítások módosítása