A kínai világháló
Interjú Tasnádi Zsombor, Kelet-Ázsia tanulmányok mesterképzési szakos hallgatóval

chinatech.png

A kínai internetfelhasználók száma továbbra is dinamikusan emelkedik. A hivatalos adatok szerint 2020 év végén Kína 989 millió internet-felhasználóval rendelkezett, akik közül legalább 80 millióan a járványhelyzet közepette léptek föl a hálóra. Tasnádi Zsombor, Kelet-Ázsia tanulmányok mesterképzési szakos hallgatóval beszélgettünk a kínai internetökoszisztémáról, az internet politikai-gazdasági berendezkedésre gyakorolt hatásáról, szolgáltatói trendekről és fogyasztási szokásokról.

Mennyire lehet sikeres az a modell, amely az állam dominanciáját középpontba állító modernizáción alapul? Hogyan viszonyul ez a kínai történelemhez és civilizációhoz?

tasnadizsombor_shanghaiban.jpgA középkori viszonyok jelentette lemaradás miatt nem volt idő szerves felzárkózásra. A háború után muszáj volt az államra bízni az ország modernizálásának megszervezését, mert az égetően fontos külföldi tőkét és technológiát csak az tudta bevonzani és kontroll alatt tartani. Ezek az országok úgy gondolták, hogy az externáliákat a harmónia miatt mindenki érdekét néző szuverén fogja kezelni a legjobban. Ehhez pedig az erőforrások koncentrálását nem feltétlenül célszerű a piacot – és a saját érdekeit - legjobban ismerő szereplőre bízni. De az emberi természet arra enged következtetni, hogy a magánérdek becsatornázása nélkül ez a modell sem sikeres. Kína ezt 1979-től orvosolta, lépésenként. A Nyugat anyagi technológiájának átvételével ötödannyi idő alatt eljutottak anyagi értelemben oda, ahová a fejlett nyugati országok 200 év alatt. Kínában zajlottak le a legnagyobb változások a leggyorsabban. Azonban az elképesztő életszínvonalbeli javulás ellenére a World Happiness Index-ben Kína még nem jutott a 80. helynél feljebb, sőt, az 1990-es években is elégedettebbek voltak az életükkel a megkérdezettek. Az atyáskodó fejlesztő állam modellje véleményem szerint az olyan kultúrákban járható, ahol a lojalitáson alapuló családrendszer rá tudja venni a társadalmat a lemondásokra a nagyobb jó érdekében. Kína ilyen volt. Mivel a fejlődés nem volt szerves, ezért rengeteg társadalmi hatás állt elő, utóbbi pedig árnyalja a sikeres összképet. Ami azt illeti, a kínai civilizációnak köszönhetünk rengeteg olyan találmányt, amely nélkül ma elképzelhetetlen lenne az életünk, de az államvezetés/elit a történelmi Kínában elég ügyetlen – és pozíciói megőrzése érdekében ellenérdekelt is - volt azok hasznosításában. Csak akkor tudott előrehaladni az ország, amikor a bürokrácia nem telepedett rá mindenre, hagyta az embereket vállalkozni és kereskedni, szabadon engedve a kreatív energiákat. Tehát a (szellemi, méretgazdaságossági) potenciál mindig ott volt, de nem került alá tőke: a profit mindig újabb földek vásárlásába vagy a gyerek kitaníttatásába ruházódott be. Ma pedig a kínai vezetés az országban lezajló rohamtempójú innováció élére állt, betéve alá a tőkét, a tudományos infrastruktúrát, a nagysebességű vasutat és internetet.

Internet, szabadság, interkonnektivitás és politikai berendezkedés egymáshoz való viszonya: meddig lehet sikeres a kínai net-cenzúra abban, hogy gátolja a felhasználók szabad véleménynyilvánítását, vajon milyen hatása van az internetnek a politikai-gazdasági berendezkedésre?

Kínában úgy gondolják, hogy a legrosszabb rend is jobb a zűrzavarnál, ezért tisztában vannak azzal, hogy az uralmon lévő szereplő nem csak nyomtatott formában, hanem az interneten sem tűr bizonyos kritikákat. Ezt a társadalom döntő többsége elfogadja. Kínában minden nyugaton ismert és nem ismert netes szolgáltatásra van saját fejlesztésű applikáció, így a nyugati weboldalak kitiltása ellenére minden igény kielégítésre kerül a valójában a világtól eléggé elszigetelt kínai interneten. A rendszert így tökéletesen tudják ellenőrizni az illetékes szervek, illetve még mindig komoly nyelvtudásbeli hiányosságok vannak, így a nyugati eszmék beáramlása és belső keringése amiatt is erősen korlátozott. Ami az igazán érdekes történés, az az internetes gazdasági szereplők érdekeinek és a párt érdekeinek az összeütközése. Jack Ma néhány hétre eltűnt és állami vizsgálat indult az Alibaba ellen, mert felszólalt a kereskedelmi hitelezésben mellőzött kisvállalkozások milliói érdekében. Nehogy már az általunk felhízni hagyott nyúl vigye a puskát. Szerinte már nem tarthatók fenn az előző századbeli biztosítékok a hitelezésben és emiatt pörgött fel az Alibaba fintech ágánál a mikrovállalati hitelezés, amit folytatni is kellene. Csakhogy a kormányzat nem érdekelt a további eladósodásban. Eddig az állam elhallgattatta a bankokat, akik a gazdaságot élénkítő digitális pénztárca miatt óriási tranzakciós haszontól estek el. Ami a netes kereskedelmi üzletágat illeti, a fogyasztóvédelmi törvények szigorítása várható, ugyanis az online paltformok piaci erőfölényükkel visszaélve kizárólagos forgalmazói szerződésekre kényszerítették a hirdető cégeket. Érdekes időket élünk, mert a kommunista párt a szabadversenyes piacot fogja megvédelmezni a monopóliumok elleni fellépésekkel. A digitális diktatúra tartóoszlopául szolgáló szociális kreditrendszer is sokszor kerül szóba a nyugati sajtóban. Ha közép- vagy hosszútávon kiépülne, akkor a politikai (és társadalmi) stabilitás elleni minden rezzenés csírájában kerül majd eloltásra. De szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy az éremnek két oldala van. Ha a rendszer elér egy olyan magas fejlettségi szintet, ahol már tényleg az elit sem tud beleavatkozni a saját maga hasznára (hiszen erről is lenyomat készül), akkor az éppen regnáló establishmenttől független rendszer iránti bizalom tulajdonképpen megrendíthetetlen lesz. Ezt láthatjuk már most is kicsiben Magyarországon, ahol gyorshajtás esetén nem tudjuk lefizetni a rendőrt, hanem az automatizált rendszer közigazgatási eljárás keretén belül azonnal megállapítja a bírságot és küldi a csekket, a rendőrfőkapitánynak is. Ergo a „tigrisek” sem tudnák megúszni következmények nélkül.

Mit kezdenek azzal a társadalmi feszültséggel, ami az urbanizálódó centrumok és az elmaradott falusias perifériák között húzódik és hatalmas digitális szakadékot is okoz?

Sok mindenben drámai a különbség a városi és a vidéki lakosok életszínvonala közt, ugyanakkor pont ebben látom a legkisebb okot az aggodalomra. Ugyanis a digitalizáció által kialakult viadukt sokkal több feszültséget vezet le, mint amennyit a szakadék generál. Ha nem jutna el ennyi ingyenes netes tartalom a lassabban meggazdagodó százmilliókhoz, akkor a párt számára sokkal kellemetlenebb dolgokon járna az emberek esze két műszak között. Az internetes infrastruktúra kiépítettségében még mindig egy évtizednyi Kína lemaradása a web bölcsőjéhez, az USÁ-hoz képest, de hát ott sem a Wyoming-i farmokra vezették be először. Rómát sem egy nap alatt építették. Az internetes felzárkóztatás szerves része volt a szegénység felszámolását célzó milleniumi programnak, ezért 2020 végére elvileg a vidéki területek 99%-ba be lett vezetve az üvegszálas technológia vagy építettek ki 4G-s mobiltornyokat. A városi-vidéki különbségek áthidalásában óriási szerepet kapott a megfizethető okostelefonok elterjedése is. Annak, hogy a vidéki lakosságnak miért csak kb. a fele használja az internetet, leginkább generációs háttere van. Legfeljebb munkaképes korban, de inkább már azelőtt a városokban található kollégiumokba költöznek a fiatalok tanulni, akik aktív felhasználóként a városokban húzzák fel a statisztikákat, nagyítva a kontrasztot. A falvakban a nagyon kicsi gyerekek és az idősek maradnak, akiknek nincs meg a megfelelő tudása az internet használatához, mert túl fiatalok vagy túl öregek hozzá (és ezért sem érdekeltek benne). Hal helyett halászháló adásával Jack Ma több nyomort számolt fel, mint az ENSZ bármelyik projektje. Ő terjesztette ki azt a platformot, amivel az elmaradott térségek vállalkozói is jobban be tudnak kapcsolódni a globális vérkeringésbe. Sőt, így a társadalom kiszolgáltatottabb csoportjai is hasznot realizálhatnak a kínai gazdasági növekedésből. Az online hirdető eladók fele nő és sok százezer valamilyen fogyatékossággal élő kisvállalkozó is jelentős bevételhez jut az online piactereken. Mi Magyarországon örülhetnénk, ha annyi vidéki termelő tudná az interneten értékesíteni a portékáját, mint Kínában.

Továbbra is dinamikusan emelkedik a kínai internetfelhasználók száma. Véleménye szerint mindez minek köszönhető?

A kínai átlagember számára évtizedek óta a gazdagodás a legfontosabb életcél. Mivel látják, hogy aki rendszeresen használja az internetet, az az informáltsága révén a gazdaságban hatékonyabban, versenyképesen és ezért sikeresen tud helytállni, ezért mindenki részesülni akar a net előnyeiből, sokszor elfelejtve a hátrányait. Kína a legolcsóbb internetet biztosító országok felső egytizedében található, 1 GB átlagos ára a magyar kilencede. Tehát nem csoda, hogy a városokban annyian használják rendszeresen az internetet, mint a fejlett világban. Ez tulajdonképpen a városi népesség háromnegyede, amely már azt jelenti, hogy a bővülés üteme le fog lassulni, de azért teljesen nem fog megállni. Az idő folyásával a korfán felfelé és lefelé is tovább szélesedik, sűrűsödik az interneten aktív lakosság: a mai gyerekek már lassan előbb kapnak tabletet, mint anyatejet, illetve a most még középkorúak sem fognak lemondani a netezésről csak azért, mert megőszülnek.

A kínai internetfelhasználók 99%-a mobileszközről böngészi a világhálót. A Covid-19 pandémia okán bevezetett korlátozások hatására pedig az idősebb generáció tagjai körében is egyre inkább terjed a világháló mobileszközről történő elérése. Milyen gondolatai vannak ezzel kapcsolatban?

Ez azt jelenti, hogy aki rendelkezik internethozzáféréssel, azok közül szinte mindenki szokott mobilról is rácsatlakozni. De ez nem kizárólagos, mert a felhasználók felének még mindig van asztali számítógépe, harmaduknak laptopja vagy tabletje, sőt, ekörüli szintre zárkózott fel az okostévé is. Számos kórházban nem engedik kiegyenlíteni a számlát készpénzzel, sok idős pedig nem tud a mobiltelefonjával fizetni. A kínaiak sokkal kitartóbbak, képesek az alkalmazkodásra, így ha arról van szó, hogy ha hónapokig nem láthatják más módon az unokájukat vagy a dédunokájukat, akkor előbb-utóbb megtanulják kezelni a kütyüket. De amikor együtt is tud lenni a család, sokszor a kütyüs tevékenység jelenti a közös kapcsolódási pontot. Úgy veszem észre, hogy ha összehasonlítanánk a magyar és a kínai 70 éveseket, akkor ők sokkal jobban állnak e tekintetben.

Melyek a főbb szolgáltatói trendek és fogyasztási szokások a lakossági interneten?

Gőzerővel zajlik az 5G hálózat kiépítése országszerte, 2020-ban a járvány ellenére teljesítették túl a toronyépítésekre vonatkozó terveket. Ma már minden minimum prefektúra szintű városban elérhető az 5G. Tavaly nyáron elsőként technológiai fővárosnak számító Shenzhen-ben lett teljes a lefedettség, majd következett Peking és Shanghai egész területe. A szolgáltatásra előfizetők száma már bőven 200 millió fölött van, 2025-re 800 millióra számítanak. Ugyanekkorra akarnak 500Mbps átlagos letöltési sebességet elérni a legfontosabb városokban. Ahogy korábban említettem, a kínaiaknak mindenre is van saját alkalmazásuk, szám szerint havonta 24-et vesz igénybe egy átlagfelhasználó. Teszik ezt egyre többet, ma már naponta több mint 6 órát töltenek a telefonjukon. Ennek az időnek a háromnegyedét a BAT (Baidu, Alibaba, Tencent) cégcsoport valamelyik alkalmazásán mulatják. Egyedül a WeChat 1 milliárd fölötti felhasználója átlagosan napi 77 percet tölt az appok svájci bicskáján. A live-streaming a legújabb trend, az online videós platformokat százmilliók látogatják havonta. Piacuk exponenciális növekedését erősítette a karantén. Csak hogy egy nemzetközileg is ismert applikációt említsek, a TikTok-nak világszerte 700 millió felhasználója van, ebből 500 millió havonta aktív. Az appot kitiltotta az USA, India és a külföldi tartalmak miatt Kína is; utóbbiban a vele teljesen megegyező app, de csak kínai tartalmakat engedélyező Douyin népszerűsége szárnyal. A zene streaminget már megerősítették azzal, hogy letöröltek minden, licensszel nem rendelkező tartalmat, védve a szerzői tulajdonjogokat. Ami a termékek fogyasztását illeti, a megrendelések 83%-át már mobileszközön adják le. Kínában nem csak a rendkívül alacsony tranzakciós költségek és a kijárási korlátozások miatt tudta meghaladni az e-kereskedelem részesedése az 50%-ot a teljes kiskereskedelmi forgalomban (ez a második helyen álló Dél-Koreában is csak 29%, az USÁ-ban 15%, Nyugat-Európában pedig jellemzően 13% körül mozog). Ehhez évek alatt nagymértékben hozzájárult a csomagküldési szolgáltatások (futár, posta) nyugati szemmel még mindig filléres díja, ami Kínában a magyar árak töredéke.

Mennyire fejlett a kínai internetökoszisztéma, és mennyiben modellértékű más országok számára?

A hardvert nem követte a szoftver sikere és ennek hátterében egyre inkább az erősödő nemzetbiztonsági megfontolások állnak. A legtöbb ország irigykedik a fejlett kínai ökoszisztémára, de azok beengedése helyett megpróbálkoznak a sajáttal. Csakhogy a sok kezdeményezés miatt a piac túlságosan diverzifikált és például a forró pontnak számító digitális pénztárca esetében egyik cégé sem eléggé elterjedt ahhoz, hogy megérje használni. Pedig tudjuk, hogy megérné kiépíteni a rendszert. Csak egy példát hoznék arra, amit a kínai ökoszisztéma termelt ki. A Taobao alkalmazásán belül van egy olyan funkció, hogy ha lefotózunk egy tárgyat, akkor a mesterséges intelligencia segítségével szinte azonnal felismeri azt a rendszer és egyből listázza azokat a hirdetéseket, amelyekben ugyanazt vagy hasonló terméket hirdetnek. Nem csak a pénzügyi területen növekszik az ellenállás a kínai cégekkel szemben. A Baidu-Alibaba-Tencent triumvirátus ugyan megpróbálta exportálni a neve alatt a saját kiforrott rendszereit, de igazából sehol, semmiben nem sikerült domináns pozícióba kerülniük. Felvásárlásokkal még tudnak valamekkora piaci részesedést szerezni a kínai cégek és a tulajdonosváltás fel sem tűnik egy nem kínai fogyasztónak a szolgáltatások igénybevételekor, de a külföldi befektetési bizottságok számára igen és ezek a rejtett beférkőzések nem szívesen látott mozgások. Még az Amazon és az E-Bay uralta nyugati kiskereskedelemben is történtek kiszorító lépések: Brüsszel januártól megszüntette a vámmentességet a 22 euró alatti rendelések esetében. Pedig a több hetes szállítási idő amúgy sem volt túl vonzó, ezen - véleményem szerint - egy eurázsiai kontinenst átszelő gyors tehervonati rendszer kiépítése tudna javítani, ami szinte megállás nélkül 250 km/h-val közlekedve bruttó 2-3-4 nap alatt a megrendelő ajtaja elé hozná a csomagot. A relatív sikertelenség oka azonban nem csak a fogadó piacok ellenségességében keresendő. Kínában az új fizetési megoldások és az e-kereskedelem felemelkedése szinte egy időben történt. Az online piacterek, a logisztikai szervezetük, a beszállító KKV-k, a bankok és legfőképp a mobilfizetéses platformok együtt nőttek fel és egy Kína-centrikus klaszterszerű partnerség alakult ki köztük, amelynek előnyei roppant vonzóak a belföldi ügyfeleknek. Ezt nem tudták létrehozni Kínán kívül. Ami a WeChat-et illeti, otthon szolgáltatások garmadáját kínálja, de a külföldi felhasználók számára szinte semmilyen funkció nem érhető el a chatelésen kívül. Emellett megemlítésre méltó a sokáig gejzírként feltörekvő Huawei esete, amelynek a piaci részesedése Európában a Google-mentesítése óta esik vissza, helyét pedig egyéb kínai márkák telefonjai veszik át (amiken még lehet Android). A Huawei kiváló készülékei ellenére a saját ökoszisztémájával Kínán kívül versenyképtelen.

Melyek a kínai világháló technológiai és gazdasági kilátásai, illetve ambíciói?

Mivel az internet és annak gazdasági szerepe immáron döntő Kínában, ezért a szereplők közti harmónia fenntartása érdekében a szabályozások további finomítása indokolt. Tavaly a szerzői és szabadalmaztatási jogokat vizsgálták felül, idén a monopóliumok előszedése mellett új személyes adatvédelmi törvény bevezetésére számíthatunk. Folytatódni fog a világ technológiai szétválása, amelyben az izoláció nem fogja megfojtani a kínai fejlődést; az IT szektorban a külföldi technológiaimport helyét teljes mértékben átveszi a hatalmas belső piac nyújtotta méretgazdaságosság, amely fenn fogja tartani a megfelelő versenyt. Az állami és magánvállalatok gyakorlatilag mindenbe öntik a pénzt, ami csúcstechnológia, mert most már nem a fejlett országoktól való lemaradás ledolgozása a cél, hanem a világelsőség. A negyedik ipari forradalom arról szól, hogy a reálgazdaság egyetlen hatalmas, intelligens információs hálózatba (IoT) integrálódik. A tudományos forradalom paradox módon az eddigiekkel ellentétben nemcsak az alacsonyabban kvalifikált munkaerő alól húzza ki a talajt, hanem a magasan kvalifikált szakemberek munkahelyeit is veszélyezteti. Egy orvost könnyebb helyettesíteni mesterséges intelligenciával, mint egy nővért. Ha viszont a fehérgalléros munkaerőnek nem kell ezután foglalkoznia az idejének háromnegyedét kitevő rutin feladatok elvégzésével, mert azt már kisegítő robotok is elvégzik, akkor a sokkal magasabb hozzáadott-értékű termékek előállítására tud koncentrálni. Jack Ma szerint a hagyományos B2C gyártási modellt fel fogja váltani a vásárlói igényeket jobban kielégítő, személyre szabott gyártás. A vevőközpontú stratégiában az online és offline értékesítés egyesül. A modern vásárló ma már nem elégszik meg a divatos ruhákkal, hanem olyan egyedi ruhákat akar, ami csak neki van. A múltban az volt a lenyűgöző, hogy egy szerelősor le tudott gyártani 2000 db ruhát 5 perc alatt, ma pedig az, ha ugyanaz a gyártósor 5 perc alatt 2000 különböző ruhadarabot tudna elkészíteni. A világunkat átalakító erők közül a mesterséges intelligencia mellett Yuval Noah Harari a biotechnológiát nevezte meg. Erről személyes meggyőződésem, hogy az egészségügyben úttörő, akár félelmetesnek is nevezhető beavatkozások válnak lehetővé és mivel ezek kutatása jellemzően magas árszínvonalú országokban történik, ezért jó sokáig nem fognak belőle profitálni széles tömegek. Viszont Kínának köszönhetően ezek megfizethetőkké fognak válni.

Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport kerekasztal-beszélgetése: A kínai világháló

A hivatalos adatok szerint 2020 év végén Kína 989 millió internet-felhasználóval rendelkezett, akik közül legalább 80 millióan a járványhelyzet közepette léptek föl a hálóra. A kínai internetes gazdaság éves bevétele a tavalyi évben a becslések szerint elérhette a 6 249 milliárd jüant, idén pedig elérheti a 7 342 milliárdot. A kínai internet és internetes gazdaság bővülése eleddig jellemzően meghaladta a várakozásokat, az előrejelzések szerint azonban a következő években a felhasználók száma és a forgalom növekedési üteme is lassulni fog, tekintettel a fogyasztói internetszektort érintő makrogazdasági ingadozásokra és az online finanszírozás szigorúbb hatósági szabályozására.

Melyek a főbb szolgáltatói trendek és fogyasztási szokások a lakossági interneten? Hol tart az ipari internet reálgazdasági bevezetése és mik a tapasztalatok? Mi a különbség a városi, illetve a vidéki internet és internetes gazdaság között? Mennyire fejlett a kínai internetökoszisztéma, és mennyiben modellértékű más országok számára? Melyek a kínai világháló technológiai és gazdasági kilátásai, illetve ambíciói?

A kerekasztal-beszélgetésen ezekre, és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ szakértő vendégeink, Simay Attila Endre (BCE), Bánhidi Ferenc (NMHH), Fan Xaioye (BGE) segítségével.

Facebook esemény

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: FCW, Tasnádi Zsombor

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Címkék

AKTUÁLIS (278) ALUMNI (54) BTK (148) HITÉLET (13) HTK (20) INTERNATIONAL (23) ITK (48) JÁK (49) MOBILITÁSI PROGRAM (7) PPCUFHSS (12) PPCUFITB (11) SPORT (15) TÁVOLLÉTI OKTATÁS (15) TUDOMÁNY (37) VÉLEMÉNY (8) ZENE (2)
süti beállítások módosítása