„Sírig tartó szerelem”
Interjú Botos Katalinnal

botos_katalin_1.jpgBotos Katalin közgazdász 1995-ben Zlinszky János felkérésére csatlakozott a Pázmány jogi karához. Kifejezetten örült, hogy van egy katolikus egyetem, ahol világnézeti  hátterét nem kellett „politikai korrekt” mögé rejtenie. Meglátása szerint sikeres oktató az lesz, akinek megkérdőjelezhetetlen a szakmai hozzáértése és szereti a fiatalokat. Ma is szenvedélye, hivatása a tanítás, élénken részt vesz a tudományos életben, kutat, lektorál, bírál.

Mi jut eszébe azzal kapcsolatban, hogy a Pázmány újraalapításának 30 éves jubileumához közeledünk?

Nagy öröm számomra, hogy van egy katolikus egyetemünk, amellyel be tudunk kapcsolódni a világ katolikus egyetemeinek nívós hálózatába. Jó, hogy fennmaradt az elmúlt harminc évben, a helyszínnel kapcsolatos problémák ellenére is. Jelentős érdeklődés van a karok iránt, a budapesti helyszíneken. Keresettek, színvonalasak a szakjaink.

Mindig is tanítani szeretett volna vagy voltak más céljai?

Világ életemben tanár akartam lenni, igaz, bölcsész. De a Patrona Hungariae-ba jártam gimnáziumban, erre nem volt esélyem 1960-ban… Közgazdásznak azért szerencsére felvettek, és kitüntetéssel végeztem el, de oktatni egyetemen csak külsősként taníthattam a szocializmusban. Ma is szenvedélyem, hivatásom a tanítás.

Mióta dolgozik felsőoktatásban? Mikor és hogyan került a Pázmányra?

Mint említettem, az egyetem elvégzése óta tanársegédkeztem, majd a Közgazdasági Egyetem címzetes docense lettem. Az ELTE-n majd 10 éven át tanítottam a Természettudományi Karon politikai gazdaságtan címszó alatt gazdasági ismereteket, s ott címzetes egyetemi tanári kinevezést kaptam. De valódi, rendes tanári kinevezésemre csak a rendszerváltás után került sor, amikor a Miskolci Egyetem dékánja meghívott a közgazdasági tanszékükre, pénzügyeket oktatni. Kétszer is megkaptam államfő kezéből az egyetemi tanári kinevezést, mert 1995-től a Pázmány és a Szegedi Egyetem is meghívott – párhuzamosan – tanítani.  3-4 évig egyszerre voltam három egyetem tanára - a Corvinus átkért Miskolctól Budapestre -,ami természetesen túlzás is volt. Lemondtam hát az alma materemet, mert Szegeden a Közgazdasági kar megszervezése, a Pázmányon pedig a Jogi kar megszervezése minden erőmet igénybe vette. Ne higgyék, hogy álláshalmozó intercity professzor voltam. Aki így véli, nem ismeri elképesztő energiáimat. (Amellyel az Antall kormány idején 12-13 órákat is dolgoztam…) Mindkét egyetemen teljes óraszámot teljesítettem- az egyiknél mindig fél fizetésért.

A Jog- és Államtudományi Kart a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1995-ben alapította. Milyen volt egy újonnan induló karon oktatni? Milyen reményei, tervei voltak?

Nagy megtiszteltetés volt Zlinszky Jánossal együtt dolgozni. Ő kért fel. Számára jó referencia volt rólam, hogy ő a fiúk, én a lányok részéről búcsúztattam a piarista paptanárt, Papp Lászlót, az igazgató urat, 1991-ben a temetésekor… Amellett, hogy Antall József miniszterének választott….Együtt készítettük a kar hitvallását, amelyben ő nagy szerepet szánt a magas erkölcsi követelmények mellett a gazdasági ismeretek átlagon felüli súlyának. Ő aztán jól tudta élete példájából, hogy ez milyen fontos a közéletben szerepet vállaló jogászok számára. Természetesen, a személyes terveim között szerepelt egy közgazdasági képzés megindítása is, hiszen nem csak katolikus jogászokra, de katolikus szellemben nevelt közgazdászokra is nagy szükség van a piaci viszonyok közepette. Mai napig szívfájdalmam, hogy akkor ez végül elmaradt.

A Püspöki Konferenciával szívélyes volt a viszonyom. A Pázmány Alapítvány vezetőjeként sokat dolgoztunk együtt a Püspöki Kar képviselőjével. Egyébként örömemre szolgált, hogy az Alapítványon keresztül sok fiatalt juttattunk szép ösztöndíjhoz.

A kezdettekkor milyen volt az oktatók és a hallgatók között a kapcsolat? Megtudta ezt a jellegét őrizni az idők folyamán, ha igen, akkor hogyan?

Az induló évfolyam különösen magas színvonalú volt. Azoknál a családoknál, ahol a világnézet fontos volt, nagy örömet jelentett a katolikus egyetem. Akkor a jogi karon még szóban felvételiztettünk, ami messze jobb megoldás a pályaalkalmasság megítélésére, mint a puszta pontszámok… Számos kiváló tanítványunk volt. Van, akivel mai napig személyes, mi több, baráti kapcsolatban vagyunk, férjemmel, aki szintén ott nálunk tanított. Ő vette át utánam az Intézet vezetését. Nagyon szerették a hallgatói…Végig népszerű volt az Intézet általában is. Fiatal oktatói közül kerül ki a diákoktól „A kar legjobb oktatója” címet elnyert  kollega… Nagyon büszke vagyok rá. Sajnálom, hogy a NKE létrejöttével a profilunkban tartott speciális képzések lecsökkentek, mert elszívta a hallgatókat az új egyetem. Hiszen Zlinszky Jánossal kifejezetten a közszolgálatra alkalmas jogászok képzése volt egyik fő célunk. Az Egykori Pázmány Péter Tudományegyetemen is kétfajta képzés volt: a jogtudományi tudor, és az államtudományi tudor diploma.

Milyen fejlődésen ment keresztül a Közgazdasági Intézet (mai neve Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet) és Ön, saját maga?

 A fentiekből kiderül, hogy az intézetnek volt egy felívelő szakasza. Ekkor számos nemzetközi kapcsolatunk is volt, külföldi katolikus egyetemmel is, ahol vendégtanárok voltunk. Most napjainkra megállapodott; de a magam részéről keveslem a súlyát az oktatásban. A jog a gazdaság nélkül félkarú óriás. És fordítva is! A tőke kódja a jogászok tevékenységétől függ…Meggyőződésem, hogy minden értelmiséginek kell rendelkeznie elemi gazdasági ismerettel. Még a hittudósoknak is! Karközi intézetként kellett volna működnie, amit részben az áttanítás - pl. az Információs Technológiai és Bionikai Karra - meg is valósít. A tartós megoldáshoz szükséges intézményi-finanszírozási feltételek azonban nem jöttek létre.

Magamról: azóta is élénken részt veszek a tudományos életben, kutatok, lektorálok, bírálok. Az MTA többször felkér ilyen tevékenységre.  Esetenként néhány órát megtartok, (külföldi PHD-s diákoknak angolul, főleg Szegeden…) És nagyon sokat publikálok. Főleg szakmai lapokban, de olykor esszékkel, irodalmi, művészeti folyóiratokban is megjelenek. Most írok az Oxfordi Kiadó felkérésére egy „Vallás és gazdasági verseny vagy kooperáció” c. könyv-fejezetrészt. Sokat teszek az ismeretterjesztésért is. Az Élet és Tudományban számos sorozatom volt, és a Kairosz kiadónál több könyvem jelent meg.

Véleménye szerint mitől lesz valaki sikeres oktató?

Sikeres oktató az lesz, akinek megkérdőjelezhetetlen a szakmai hozzáértése és szereti a fiatalokat. Ez utóbbi a legfontosabb… Természetesen, fontos, hogy a tanár a tudás-átadás technikájához is értsen. Ez külön tudomány ám!

Hogyan írná le a Pázmányhoz való kötődését?

Sírig tartó szerelem.

Véleménye szerint miben rejlik a Pázmány különlegessége?

Nagyszerű, hogy itt világnézeti  hátteremet nem kellett álságos „politikai korrekt” mögé rejteni. Igaz ugyan, hogy mivel az egyetemre nem csupán elkötelezett keresztény, katolikus hallgatók jönnek, olykor ezt fel is hánytorgatták véleményükben… Azt gondolom, itt még lehet továbblépni. Ha  a hallgatói bulik színvonalára gondolok, nem mindig érzem, hogy különbek lennénk más egyetemnél… A legfontosabb az, hogy egyetemünk oktatói  szolgáljanak példaképül tudásban, hitben, jellemben a fiataloknak, hogy így Egyetemünk vonzerejét tovább növelhessék. 

Vannak olyan kiemelkedő, emlékezetes emlékek – vagy esetleg hallgatók -, amelyekre mind a mai napig jó szívvel emlékszik?

Sok szép emlék fűz a Karhoz. Emlékezetesek voltak a közös karácsonyi ünnepségek, ahol családommal, unokáimmal betlehemes játékokat adtunk elő, és megénekeltettem az Ad este fideles-szel a jelenlévő hallgatóságot…

Alapító dékánunk személyét mindig tisztelettel idézem fel. Távolságtartó, de nagyon szeretetreméltó ember volt. Az egyik legszebb emlékem pedig egy diplomaosztó, amelyen a büntetőjog professzora, Békés Imre elmesélte, hogy életének milyen nagy élménye volt a kommunista időkben egy bíró elleni koncepciós per, amit akkori diákként végighallgatott a karzatról. A perbe fogott jogász az utolsó jogán azt mondta, nem tudott olyan ítéletet hozni, mint amilyet elvártak tőle, (ezt rótták fel neki!), mert mindig előtte volt a saját eskütétele: „Csak az igazat…”

Hallgatóim közül büszkén emlékszem az OTDK-különdíjas Barbarára, és Andrásra, aki Pro Sciencia érmet hozott el az OTDK-n, és nem is jogból, hanem közgazdaságtanból! Íme, a bizonyság, mennyire szorosanösszetartozik a két terület…

Mit tart a saját legnagyobb sikerének a Pázmányon töltött idő alatt?

A Történettudományi Doktori Iskola létrehozását. Az egyetemi ranghoz kellett egy doktori iskola a bölcsészkaron, s én személyes erőfeszítéssel, Botos Máté segítségével összehoztam. Olyan gazdaságtörténeti programunk volt, amelybe meghívottként a Közgazdasági Egyetem akadémikus és nagydoktor tanárai is beletanítottak. A MAB elfogadott az Iskola vezetőjének. Ezt a pozíciót átadtam később annak, aki megszerezte a történettudományból a nagydoktori címet. Azóta is rengeteget foglalkozom gazdaságtörténeti témákkal. Ez az iskola sok kiváló kutatót adott a tudományágnak.

Milyen örökséget igyekszik hagyni az intézetnek és a kollégáknak, akikkel együtt dolgozik?

Alapvető normám mindig az volt: ne várj többet másoktól, mint amit magad is meg tudsz tenni. Válaszd a nehezebbet… Azt a bölcs mondást tartsd szem előtt, hogy az emberek lehetnek gonoszak, de az ember jó. Fizetséget jótetteidért ne várj, mert, ahogy a Biblia mondja, akkor miben különböznétek a pogányoktól? És mindenekelőtt: Szeresd a fiatalokat!  Eötvös József szerint ez az egyetlen, amiben nem kell mértéket tartani…

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Kutatni, publikálni. Azt szoktam mondani, amit egy idős drámapedagógus barátom, Debreczeni Tibor írt le egy könyvében: „Ha Szent Péter megkérdezi tőlem: Fiam, mit tettél életedben?”, azt válaszolom neki. „Igéket, amelyeket igaznak tartottam, tovább adtam.” Én is így szeretnék élni, ameddig a Jó Isten engedi.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: PPKE

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Címkék

AKTUÁLIS (278) ALUMNI (54) BTK (148) HITÉLET (13) HTK (20) INTERNATIONAL (23) ITK (48) JÁK (49) MOBILITÁSI PROGRAM (7) PPCUFHSS (12) PPCUFITB (11) SPORT (15) TÁVOLLÉTI OKTATÁS (15) TUDOMÁNY (37) VÉLEMÉNY (8) ZENE (2)
süti beállítások módosítása