Pázmány könyvtár: interjú Horváth Kornéliával
A modern magyar líra/próza világirodalmi kontextusban c. kötet társszekesztőjével

lilla_kepei_101_1.JPGVilágirodalmi horizontból rátekinteni és újat mondani egy korszak magyar irodalmáról, lírájáról és prózájáról – ez volt a célja annak a 2017-es, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán megrendezett négynapos konferenciasorozatnak, melynek résztvevői nagynevű akadémikusok és egyetemi tanárok, hazai és határon túli bölcsészkarok kiváló oktatói, elismert irodalomtörténész kutatók és tehetséges doktorandusz hallgatók voltak, s melynek anyagát e tekintélyes méretű, egybefűzött kötetpár összegyűjti. Az irodalomtörténeti paletta, melyet az "ikerkötet" elénk tár, meglehetősen színes, ahogy azok a párbeszédszövegek is igen sokfélék, amelyek a magyar modernség nemzetközi kontextusaként tűnnek fel a gyűjtemény lapjain. A megjelenés apropóján beszélgettünk a kötet társszerkesztőjével Horváth Kornéliával.

Pillanatnyilag hol helyezhető el a modern magyar líra?

A választ több részre kellene bontanunk. A modern magyar líra alatt elsődlegesen a XX. és XXI. századi költészetet értjük. A XX. század első felének magyar lírája (gondolok itt elsősorban Adyra, Babits-ra, Kosztolányira, József Attilára, Szabó Lőrincre, és másokra) nem véletlenül csoportosult nagyrészt a „Nyugat” folyóirat köré. A „Nyugatnak” már a címválasztása is jelzi, hogy az akkori nemzedéknek eltökélt szándéka volt a nyugat-európai modern költészethez való csatlakozás, amit ez a korszak és ezek a szerzők szinte teljességgel meg is valósítottak (írásmódjuk, szokatlannak tűnő megszólalásmódjuk, sajátos, és költőnkként egyedi trópusaik révén). Az 1948-tól kezdődő, és különösen az ’50-es évekig tartó kommunista-szocialista irodalompolitika, amelyet elsősorban Lukács György és Révai József nevével fémjelzünk, bizonyos értelemben megszakította a modern magyar lírának ezt az esztétikai mércével is mérhető európai teljesítményét. Szerencsére azonban csak bizonyos mértékig, mert ugyanakkor nem tudta megakadályozni olyan rendkívül magas színvonalú, világirodalmi szempontból is kiemelkedő életművek megszületését, mint amilyen például Pilinszky Jánosé, Nemes Nagy Ágnesé vagy éppen Weöres Sándoré volt, s amelyek az 1970-es és ’80-as évekig meghatározták a modern magyar líra lehetséges nyelvi-poétikai, szemléleti és esztétikai irányait. De az 1970-es és ’80-as évekkel újabb korszak is kezdődött, amelynek jelentős képviselői közé tartozik például Tandori Dezső, Oravecz Imre vagy Petri György, akiknek a költészete mind a mai napig meghatározza az új alkotók munkáit, miközben az előző korszak képviselőinek hagyományát folytatva a világ- és európai líra igen sok darabjának lefordításával is „beírták” magukat a modern költészet történetébe. A negyedik korszak  többé-kevésbé a 2000-es évektől datálható: ekkortól indul meg egy olyan folyamat, amely bőséges, nagyon szerteágazó, s jelentős többségében „európai” esztétikai színvonalú lírát hoz létre (csak néhány példa: Tóth Krisztina, Varró Dániel, Borbély Szilárd, Kovács András Ferenc és még sok más költő lírája: lehetetlenség mindannyiukat felsorolni). A legfontosabb viszont, hogy véleményem szerint a kortárs magyar költészet igen magas színvonalú, és nagyon is „megállja a helyét” a világ- és európai líra mai kontextusában.

Milyen főbb nemzetközi irányzatok hatottak, illetve hatnak rá jelenleg? Milyen szellemi irányzatok befolyásolják a „trendeket”?

A Nyugat folyóirat kapcsán már említettem az akkori kortárs európai líra esztétikai színvonalához való „felzárkózásának”, illetve annak sajáttá tételének igényét. Az európai irodalomra való „odahallgatás” sosem szűnt meg a modern magyar irodalomban, épp ez mutatja a jelentőségét. A kortárs magyar irodalom és líra pedig ebben is kiemelkedő jelentőségű.

2456102.jpg

Megfigyelhető-e szignifikáns különbség az európai és magyar modern, irodalmi szellemiség között?

Meglátásom szerint a XX. század első felének költészetében nem, a szocialista időszakban (1945-1989) természetesen van, és gyakorta jelentős különbség, amennyiben a szocialista ideológiát részben vagy egészben megszólaltató szerzőkre és műveikre gondolunk. A kortárs, 2000 utáni magyar líra a maga sokarcúságában és esztétikai, különösen nyelvi-poétikai minőségében pedig minden tekintetben tartja a „világirodalmi rangot”.

2017-ben rendezték meg a nemrég megjelenő kötethez tartozó konferenciát. Hogyan alakult ki az előadók névsora? Hogyan zajlott le maga a konferencia?

Ami az előadókat illeti: számos, a XX. századi irodalommal foglalkozó kollégánkkal vagyunk folyamatos és intenzív kapcsolatban, s közülük többeket meghívtunk e konferenciára. Kiemelném Kulcsár Szabó Ernő akadémikus, irodalomtudós, lírakutató nevét (aki az ELTE-t képviseli kiadványunkban), Fried István egyetemi tanárét, aki nagyon sok elismerést és díjat tudhat magáénak (SZTE), Kabdebó Lórántét, aki hosszú évekig volt a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja és az Irodalomtudományi Doktoriskolájának vezetője, Bókay Antalét, a Pécsi Egyetem volt rektorhelyetteséét, aki hazánkban elismert József Attila-szakértő, de egyben anglista is, így ebben a megközelítésben is tudja vizsgálni József Attila és a magyar tárgyias líra költészetét. Továbbá Mekis D. Jánosét a Pécsi Tudományegyetemről, aki ismert hazai líraszakértő, több évig vezette a Magyar Irodalom Tanszéket Pécsett. Ugyanígy említenem kell Szávai Dorottya nevét a Pannon Egyetemről, aki a lírai beszédről, annak személyes alakzatairól, mint például a „Te” megszólításáról, valamint a Pilinszky-líra kafkai és camus-i szöveghagyományáról írt könyvet, illetve tanulmányt, és Bartal Máriát az ELTE BTK-ról.

A további előadók részint a PPKE BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetéből kerültek ki (Osztroluczky Sarolta, Horváth Kornélia), részint, s ez talán fontosabb, a PPKE BTK volt hallgatói és doktoranduszai közül (a „névsor” nem az ábécérendet, hanem a kötetben való megjelenést, vagyis a Tartalomjegyzéket követi: Páli Attila, Zámbó Bianka, Benda Mihály, Burján Ágnes, Máriáss Anna, S. Béres Bernadett, Buday Bálint, Tanos Márton.) Meghívtunk továbbá a konferenciára néhány olyan végzett, vagy a doktori képzést most folytató hallgatót más egyetemekről (Pécsi Tudományegyetem, Újvidéki Egyetem, ELTE) akivel a két szerkesztő, Horváth Kornélia és Osztroluczky Sarolta korábban konferenciákon szakmai kapcsolatba került (l. Branczeiz Anna, Bedecs László, Pataky Adrienn).

Az előadásokból és az azokból megszülető tanulmányokból levonható egy közös következtetés vagy megállapítás?

„Közös” megállapítás az irodalomtudományban részint létezhet, részint talán nem, mert az irodalomtudomány „formája” és beszédmódja a megbeszélés, a diszkusszió, amelynek során egyre jobban kidolgozzuk a saját magunk elgondolásait és szakmai meglátásainkat, persze mindig hallgatva a másik véleményére. Azonban a kötetünkben legalább egyetlen, ám igencsak jelentős közös pont formalizálódik, mégpedig az, hogy a modern, azaz a XX-XXI. századi magyar líra, bizonyos időszakos töréseken megtorpanó (lásd elsősorban az 1950-es, de részben még a ’60-as, ’70-es és néha még a ’80-as évek) költészetét is, világszínvonalúnak mondható. Sajnos ismert, hogy a verses szövegek fordíthatósága jóval nehezebb, mint a prózaszövegeké, ezért bizony nem könnyű a magyar líra eme teljesítményét Európával és a világgal megismertetni. De ez lehet a további kutatói tevékenység egyik, igen fontos iránya.

Hogyan vihető tovább a konferencia témája? Milyen kutatási mélységei vannak még?

Igen sok kutatási lehetőség vár ránk még a továbbiakban: újabb lírai alkotók életművének bevonása a kutatásba, újabb hazai és külföldi kutatók megszólítása. Tematikusan pedig a magyar költészet idegen nyelvekre való átültetésének kérdése és példái, a magyar líra további vizsgálata modern irodalom- és kultúraelméleti szempontok szerint, és természetesen még sok egyéb, ide kapcsolódó kutatási perspektíva is megnyílik, nem utolsósorban a modern magyar líra világirodalmi szituálásának terén. Éppen ezért hasonló témában nyújtottam be idén, azaz 2021. februárban egy OTKA-pályázatot az Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalhoz, melynek címe és témája: A modern magyar líra nemzetközi hatáskapcsolatai, s amelynek keretében számos irányban továbbvihetővé válik a konferencia és a belőle a PPKE BTK támogatásának köszönhető jelentős tanulmánykötet tudományos kérdésfelvetéseinek folytatása.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Hevér Kinga Szilvia
Fotók: PPKE BTK, Líra.hu

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Címkék

AKTUÁLIS (278) ALUMNI (54) BTK (148) HITÉLET (13) HTK (20) INTERNATIONAL (23) ITK (48) JÁK (49) MOBILITÁSI PROGRAM (7) PPCUFHSS (12) PPCUFITB (11) SPORT (15) TÁVOLLÉTI OKTATÁS (15) TUDOMÁNY (37) VÉLEMÉNY (8) ZENE (2)
süti beállítások módosítása