Egy család lettünk! - beszélgetés Pátkai-Vincze Grétával és Pátkai Nándorral

egycsaladlettunk_patkaivinczegreta_patkainandor.jpg

A Pázmány volt felnőtt életük első színtere, amelynek a kiteljesedést és egymást is köszönhetik. Pátkai-Vincze Gréta és Pátkai Nándor mindennapjaihoz a legfőbb erőforrás a család, amelyet egyben a legnagyobb ajándéknak is tartanak és útmutatást ad nekik. Kapcsolatukban fontos szerepet tölt be a hit, a szeretet, az egymás iránti tisztelet és egymás támogatása.

Mikor és hogyan ismerkedtek meg?

Gréta: 2011 őszén találkoztunk először. Én akkor végzős gimnazista voltam, fokozódó izgalommal készültem az érettségire. Abban a tanévben indult a Gradus ad Facultatem első évfolyama (akkor még csak történelem előkészítővel), ami jó lehetőségnek tűnt az érettségi anyag rendszerezésére, ezért én is jelentkeztem. Nándi a szervezet alapítójaként gyakran benézett hozzánk az órákra és a tantermen kívüli programokon is rendszerint részt vett.

A „tanár-diák” kapcsolat az év végére barátsággá alakult, majd 2 évvel – és néhány vargabetűvel később – a barátság szerelemmé.

Nándor: 2011-ben, amikor a frissen megalakított Gradus elindult, gondos vezetőként folyamatosan jártam az órákra és figyeltem arra, hogy zajlik az oktatás. Az egyik csoportban azonban megakadt a szemem Grétin, aki már akkor megtetszett nekem. Elkezdtünk beszélgetni és idővel egyre mélyült a kapcsolatunk, amíg bele nem szerettünk egymásba.

Milyen szerepet töltött be az életükben a Pázmány?

Gréta: Felnőtt életem első színtere. Sokkal többet kaptam a Pázmánytól, mint amire kezdetben számítottam. Tanáraimtól nem csak a jogászként, de emberként is sokat tanulhattam. Mindemellett életre szóló barátságokat és nem utolsó sorban a családomat köszönhetem az Egyetemnek.

Nándor: A Pázmány volt talán az első olyan közeg, ahol azt érezhettem, hogy amire gondolok, és amelyek a céljaim, azokat meg tudom valósítani és mindezt úgy, hogy az egyetem közege is támogat benne. Ez a kiteljesedési érzés pótolhatatlan szereppel bír az életemben, amiért hálás vagyok. A kiteljesedés mellett pedig a családomat is a Pázmánynak köszönhetem, Gréti személyében. Elszakadni azóta sem tudtam a Pázmánytól, megbízott oktatóként a Deák Ferenc Intézetnél is feltűnök néhány képzésen.

Amikor az egyetemi éveikre gondolnak vissza, milyen gondolatok jutnak eszükbe?

Gréta: Elsősorban a szabadság és a gondtalanság. Az alapvető egyetemi kötelezettségeink mellett bőven jutott időnk a barátokra, a szórakozásra. Jó visszagondolni azokra az időkre, amikor szinte csak aludni jártunk haza. J

Nándor: Hiányzik az egyetemi baráti társaság és az, hogy bármikor, bárhova el tudtam, tudtunk menni kötöttségek nélkül. Jó volt nem rohanni.

Melyik a legemlékezetesebb pázmányos emlékük?

Gréta: Nehéz egyet kiemelni. Az egyetemen eltöltött 5 év alatt számos közös élményt éltünk át. A ProFac napok (annak idején még a Spari udvarán), az órák közötti kávézások, vagy éppen az órákig tartó beszélgetések a Gradus irodában mind olyan emlékek, melyekre szívesen emlékszem vissza.

Nándor: Nem tudok legemlékezetesebb élményt, történést kiemelni, a mindennapokat is örömmel éltük meg.

Közös életüket milyen erőforrás táplálja?

Gréta: Legfőbb erőforrásunk a családunk. Tulajdonképpen a családunk mindennek az alfája és omegája. Azon igyekszünk, hogy családban mindenki egyénenként és együtt is kiegyensúlyozott, boldog életet éljen és ehhez éppen egymásból merítünk erőt.

Nándor: A családunk, benne két kisfiúval ad erőt a mindennapjainkhoz és ad útmutatást, célt akkor, amikor már vagy a monotonitás nyom el minket, vagy a türelmünk fogyott el.

Az egyre több munka, a felgyorsult élet eltávolíthatja egymástól a házastársakat. Önök mit tesznek ez ellen? Hogyan jut minőségi idő a családra és ezen túl a kettőjük kapcsolatára?

Gréta: Valóban nem egyszerű megtalálni az egyensúlyt a munka-párkapcsolat-gyereknevelés tengelyén. Nekem jelenleg egyszerűbb dolgom van, mert csak itthon kell helytállnom, bár két kisgyerek időnként komoly kihívás elé tudja állítani a szülőt. Mostanában igyekszünk felvenni az új ritmust, amit egy 2 hónapos és egy 2 és fél kisfiú megkíván. Egyelőre tanuljuk, hogyan lehet úgy beosztani az időnket, hogy mindenre jusson. :)

Nándor: Sajnos a munkámból kifolyólag az eleve felgyorsult élet még inkább felgyorsult az elmúlt egy évben a veszélyhelyzetnek hála, ami egyértelműen az együtt tölthető minőségi időből vett és vesz el. Igyekszem a gyermekeimmel legalább hétvégente aktívan foglalkozni, az apai feladatokat ellátni és a feleségemmel is együtt lenni. Ebben azonban van még hová fejlődnöm, és remélem, hogy a rajtam kívül álló nehezítő körülmények is lassan véget érnek.

Milyen praktikáik, szokásaik vannak a kapcsolatuk frissen tartására?

Gréta: Nagyon szeretünk utazni, közös emlékeket, élményeket gyűjteni. Sajnos erre a jelenlegi járványhelyzet miatt egy ideje nem volt lehetőségünk, de már most a következő utunkat tervezzük.

A mindennapokban nagyon fontosnak tartom a nap végi, esti beszélgetéseket. Erre akkor szoktunk sort keríteni, amikor mindkét kisfiúnk alszik.

Nándor: A szekrényekben rejlő iratok és fényképek pakolása nemcsak a takarítás miatt hasznos, hanem azért is, mert az elfeledett régi közös emlékek így bukkannak újra fel.

Véleményük szerint melyek a házasság sarkalatos pontjai?

Gréta: A szeretet, a tisztelet, az elfogadás, és egymás kölcsönös támogatása.

Nándor: A szeretet, a hit, a türelem és a másik iránti tisztelet.

Mi szolgálhat fogódzóként a házasság rosszabb napjaiban?

Gréta: A közös emlékek, élmények. Ezek lehetnek akár olyan korábbi negatív élmények, nehézségek is, amelyek megerősítették a kapcsolatunkat. A biztos tudat, hogy a kapcsolatunk bármit kibír, elviselhetővé teszi az átmeneti nehézségeket.

Nándor: Az arra való emlékezés, és az ebből való erőmerítés, hogy a korábbi megpróbáltatásainkat is közösen oldottuk meg.

Mit tartanak az életben a legértékesebb ajándéknak?

Gréta: Erre egyszerű és rövid a válasz: a gyermekeinket.

Nándor: A családomat.

Milyen jövőbeli terveik vannak?

Gréta: Életünk legfontosabb célkitűzése, hogy jóravaló, felelősségteljes felnőtteket neveljünk a gyermekeinkből. Én az elmúlt több mint 2 évben csak ennek éltem és nem lesz ez másként a következő 2 évben sem.

A gyermeknevelés mellett szeretnék jogászként is kiteljesedni. Bízom benne, hogy lesz rá lehetőségem, amint a fiúk nagyobbak lesznek.

Nándor: Szeretnénk gyermekeinket a jó úton tartani, ez az a terv, ami a jelenünket és a jövőnket meghatározza.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Pátkai-Vincze Gréta és Pátkai Nándor

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Címkék

AKTUÁLIS (298) ALUMNI (57) BTK (159) HITÉLET (13) HTK (22) INTERNATIONAL (25) ITK (52) JÁK (52) MOBILITÁSI PROGRAM (7) PPCUFHSS (14) PPCUFITB (11) SPORT (15) TÁVOLLÉTI OKTATÁS (15) TUDOMÁNY (41) VÉLEMÉNY (8) ZENE (2)
süti beállítások módosítása