A családi vállalkozások értéke

csath_foto_2020.jpgCsath Magdolna közgazdász professzor asszonyt, a PPKE keretében működő Szent II. János Pál Kutatóközpont Gazdaságfejlesztés- és Kisvállalkozás-kutatási és Továbbképző Intézet vezetőjét a családi vállalkozások szerepéről és a hazai gazdasági-társadalmi életben elfoglalt helyzetükről és esélyeikről kérdeztük.

Mit nevezünk családi vállalkozásnak? A tíz főnél kisebb olyan vállalkozásokat (mikrovállalkozásokat), amelyek adott család tagjait foglalkoztatják? Vagy családi vállalkozásnak tekinthető-e az olyan nagyobb vállalkozás is, amelynek tulajdonosai kizárólag egy család tagjaiból kerülnek ki?

Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mit nevezünk családi vállalkozásnak. Ehhez először beszélnünk kell az MKKV fogalomról. A MKKV a mikro-, kis- és közepes vállalkozások gyűjtőfogalma. A mikrocégek 10 fő alatt, a kicsik 10 és 49 fő között, a közepesek pedig 50 és 249 fő között foglalkoztatnak. 250 főtől kezdődnek a nagyvállalatok. Ezt a csoportosítást, statisztikai céllal, az EU Statisztikai Hivatala, az Eurostat dolgozta ki.

A foglalkoztatott létszámon túl vizsgálják az árbevétel nagyságát is. Ez a vállalati kör az egész EU-ban és természetesen Magyarországon is a gazdaság legfontosabb szelete, az összes munkavállaló mintegy 70 %-át foglalkoztatja. A cégek lehetnek magyar és külföldi tulajdonban is, részlegeiket bárhol, akár elszórtan is telepíthetik az országban. Alkalmazhatnak magyarokat és külföldieket egyaránt. A cégek legfőbb működési célja általában a profit maximalizálása és a növekedés.

A családi vállalkozások ezzel szemben magyar és családi tulajdonban és döntési körben vannak, általában egy adott helyhez kötödnek, tevékenységeikben a családból legalább két, esetenként három generáció is részt vesz. Nem akarnak feltétlenül növekedni, és a profit mellett egyéb céljaik is vannak, például a hagyományok megőrzése, a munkavállalóik életének segítése, hozzájárulás közvetlen környezetük fejlődéséhez. A munkavállalók motiváltsága általában nagyobb a családi vállalkozásokban, amely együtt jár a barátságosabb szervezeti kultúrával. Röviden azt lehet mondani róluk, hogy társadalmilag felelősen viselkednek, tisztelik és óvják a teremtett világot maguk körül.

Ami pedig talán a legfontosabb: a megtermelt profitot – szemben a betelepülő külföldi nagyvállalatokkal – itthon használják fel, hozzájárulva a regionális fejlődéshez, a különbségek csökkentéséhez.

A cégmérettel kapcsolatban viszont nincsenek megkötések. Bár a családi vállalkozások tipikusan kisebb méretű cégek, de nem kizárt, hogy hatalmas multikká nőjék ki magukat. Példák erre a mai napig családi tulajdonban lévő nagy német autógyárak, vagy az USA-ban a kereskedelmi óriáslánc, a WALMART.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a magukat multicéggé kinövő családi vállalkozások már nem viselik magukon a tipikus családi vállalkozás jegyeit. Erőteljesen profitorientáltak ugyanis, éppen ezért helyezik ki üzemeiket olyan országokba, ahol jelentősen alacsonyabbak a bérek, mint otthon, és így jelentős költségelőnyre tesznek szert. Továbbá nem jellemző rájuk a társadalmi felelősségvállalás azon szintje sem, amely egy kisebb családi vállalkozás esetében tapasztalható. Tipikus továbbá a profit repatriálása, vagyis hazautalása. Meg kell azonban említenünk, hogy Magyarországon nem jellemzők a családi nagyvállalatok, viszont az MKKV szektorban jelentős a családi tulajdon, bár nem mindig jár együtt a többgenerációs foglalkoztatással.

Mennyiben van létjogosultságuk a kis családi vállalkozásoknak ma Magyarországon, ahol az iparban a multinacionális összeszerelő ipar, a mezőgazdaságban a monokulturális termelési szerkezet a jellemző?

Ez a mindenkori kormány értékrendjének kérdése. A családi vállalkozások olyan területeken tudnak működni, amely területek fontosak a hazai piac, a lakosság szempontjából. Gyakran olyan tevékenységeket végeznek, amelyekkel javítják a lakosság életminőségét. Esetenként helyi problémákat oldanak meg. A multik, mint említettem, költséget minimalizálnak, majd a költségelőnnyel előállított terméket külföldön adják el. Ez társadalmi szempontból jelentős különbség. Továbbá ne feledjük, hogy a legtöbb ember – közel 70% – az MKKV szektorban dolgozik, amelynek többsége Magyarországon családi tulajdonban lévő vállalat.

A gazdaság ágazati szerkezete szempontjából is jelentős a különbség a multik és a családi vállalkozások között. Az előbbiek leginkább az iparban működnek, az utóbbiak pedig a szolgáltató szektorban, a mezőgazdaságban és esetenként az építőiparban. Az elmondottak miatt nagyon fontos, hogy a kormányok olyan környezetet alakítsanak ki, amelyben a családi vállalkozások lehetőségei, előnyei ki tudnak bontakozni. Ez az alacsony bürokrácia szintet jelenti, a kiszámíthatóságot és a méretkülönbség miatti hátrányok kiegyensúlyozását pályázati lehetőségekkel, képzési és továbbképzési támogatással, és ahogyan azt például Ausztria vagy Németország teszi, adó- és járulékkedvezményekkel.

Ebből esetleg következik az is, hogy a családi vállalkozásoknak elsősorban a szolgáltató ipar területén van létjogosultságuk?

Ott is, de máshol is. Gondoljunk csak a híres cukrász vagy borász családokra, a mezőgazdaságban tevékenykedő gazdacsaládokra vagy a művészetek területén alkotókra! Inkább úgy fogalmaznék, hogy ott érnek el sikereket a családi vállalkozások, ahol a különleges tudásnak, a hagyományok továbbvitelének, az egyedi munkának, a kreativitásnak, a nagy értékteremtésnek kiemelt jelentősége van. Olyan területeken, ahol a tömegtermelés és az azt lehetővé tevő technológiák alkalmazása nem célja a vállalkozónak. Éppen ez az egyik legnagyobb társadalmi értékük, hiszen értelmes, kreatív munkát tudnak biztosítani azoknak, akik a cégnél dolgoznak. Mivel pedig céljuk nem a gyors haszonszerzés, ezért hosszabb távon gondolkodnak, veszélyhelyzetben sem küldik el a munkavállalókat. Ebből kifolyólag a nagy bizonytalanságok idején gazdasági-társadalmi stabilizáló szerepet is be tudnak tölteni. Mindez rámutat arra, hogy miért több egy családi vállalkozás, mint egy átlagos vállalat. Azt is mondhatnánk, hogy a nemzetépítésben, a nemzeti értékek megőrzésében játszhatnak fontos szerepet, ezért a mindenkori kormánynak sem úgy kellene rájuk tekintenie, mint átlagos profitorientált vállalkozásokra, például akkor, amikor az adórendszert megtervezik, vagy a pályázati feltételeket megfogalmazzák.

Egy családi vállalkozás technológiai szinten versenyképes tud-e lenni a nagyvállalatokkal, illetve a multinacionális cégekkel?

Az elmondottakból következik, hogy hagyományos értelemben nem tudnak versenyképesek lenni. De nem is a technológia kell, hogy az erősségük legyen. Tipikusan a családi vállalkozások és a nagy multicégek teljesen eltérő piacra dolgoznak. A multik elsősorban külföldre, a világpiacra, a családi vállalkozások pedig a hazai és esetleg a környező országok piacára. Továbbá más ágazatokban tevékenykednek: a nagyok inkább az iparban, a családi cégek nem.

De ami a legfontosabb, a családi vállalkozásoknak nem is kell versenyezniük a multikkal, hiszen teljesen eltérő az értékrendjük, az üzleti filózófiájuk, a munkavállalóikhoz, a környezetükhöz és a társadalomhoz való viszonyuk. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy ha minőségi termelésre és szolgáltatásra, a vevőkkel való partneri kapcsolatra, az állandó fejlődésre, őnmaguk megújítására törekednek, az bőven elég ahhoz, hogy eredményesen működhessenek. Persze hangsúlyoznom kell, hogy ezt a magatartásformát a mindenkori üzleti környezetnek, az adó- és jogszabályoknak támogatniuk kell.

Egy dolgot még hozzá tehetünk: a családi vállalkozások is tudnak használni korszerű szervezési és vezetési módszereket, hasznosíthatják a digitalizáció előnyeit. Esetükben azonban ehhez több állami segítségre van szükség. Erre egyébként láthatunk példákat az EU-ban, de még az USA-ban is. Az USA-ban például a mindenkori elnök mellett van egy kisvállalatokkal foglalkozó szervezet, amelynek az a feladata, hogy kiegyensúlyozza a nagycégek helyzeti előnyéből adódó családi vállalati hátrányokat. Nagyon sok, minimális adminisztrációval járó pályázatot ír ki kimondottan a családi vállalkozásoknak, és ami a képzést illeti, ingyenes on-line kurzusokat szervez menedzsment, marketing, digitalizáció és egyéb fontos témákban a számukra.

A családi vállalkozások tőkeszegénynek mutatkoznak. Hogyan lehet megteremteni, illetve megerősíteni financiális hátterüket, ezáltal versenyképességüket? Milyen gazdasági, pénzügyi megoldásokat kell – kellene – alkalmazni a magyar családi vállalkozások megerősítése érdekében?

A családi vállalkozások finanszírozása nagyon érdekes kérdés. Általában jellemzi ezeket a cégeket a konzervatív pénzügyi gondolkodás. Nem kockáztatnak, nem mennek tőzsdére. Az egyik fő finanszírozási forrásuk a visszaforgatott profit. Nagyobb beruházásokhoz bankhitelt vesznek igénybe. De mivel családi vagyonról van szó, amelyet tovább szeretnének adni a következő nemzedéknek, ezért indokolt is az óvatosságuk. De az értékrendjükkel is összhangban van a konzervatív pénzügyi gondolkodás. Hiszen nem céljuk a mindenáron való bővülés, növekedés, vagy más cégek felvásárlása.

Magyarországon pénzügyi megerősödésüket az szolgálná leginkább, ha beruházásaikhoz, a munkaerő továbbképzéséhez ugyanúgy kaphatnának vissza nem térítendő pénzügyi támogatást, mint a nagycégek és a betepülő külföldi befektetők. Ezen kívül pedig a rájuk szabott pályázati források erősíthetnék meg pénzügyi helyzetüket. Ne feledjük azt sem, hogy vannak EU-s források is a kisvállalkozások és családi vállakozások versenyképességének javítására, azonban – éppenúgy, mint a hazaiaké – megpályázásuk rendkívül bürokratikus folyamat, és az elbírálási idő gyakran olyan hosszú, hogy mire a pénz megérkezik, már esetleg el is tűnik az új piaci lehetőség. Ki kell mondanunk ezért, hogy mind nemzeti, mind pedig EU-s szinten sokkal komolyabban kellene venni a családi vállalkozásokat, jobban meg kellene becsülni a bennük rejlő értékeket.

Mennyiben van összhangban a mostani kormányzat családtámogatási programja a családi vállalkozások segítésével? Arra is gondolva, hogy naponta halljuk, néhány tíz, esetleg száz munkahely teremtése érdekében a kormány hány milliárddal támogat külföldi cégeket. És a családi vállalkozások pénzügyi támogatása hogyan néz ki?

A kormány családtámogatási programja nem a családi vállalkozásokról szól. A külöböző programok a családok beruházásait, lakásvásárlást, bővítést, felújítást és gépkocsi vásárlását támogatják kedvezményekkel és pénzügyi hozzájárulással. Jól kiegészíthetné ezeket a programokat egy, a családi vállalkozások megerősítését, versenyképességének javítását elősegítő program. Indokolt is lenne egy ilyen program elindítása, hiszen a családi vállalkozások erősítik a családot, az összetartozást, általában a közösségért vállalt felelősségérzést, a generációk közötti együttműködést, az értékek és hagyományok őrzését és továbbadását, mintát mutatva ezzel a fiataloknak, de a környezetnek is.

Miben látja a családi vállalkozások szükségességének nemcsak gazdasági, hanem általánosabb értelemben vett társadalmi „hasznosságát”? Milyen arányt kell – kellene – elfoglalniuk egészséges esetben az ország gazdasági szerkezetében?

Először szeretnék néhány nemzetközi adatot említeni. Az EU-ban az összes vállalkozás 60%-a családi vállalat, és a magánszférában lévő munkahelyek 40-50 %-át adják. A világátlag 67 %, a finn érték 70%. Kiugró az USA adata: itt a cégek 90%-a családi vállalkozás. Kiemelkedő a lengyel érték is, az Eurostat szerint Lengyelországban az összes vállalkozás 92%-a van családi kézben. Érdekes lenne elvégezni egy olyan kutatást, hogy ez nincs-e összefüggésben a kiemelkedően jó lengyel gazdasági eredményekkel, például azzal, hogy így a megtermelt érték többsége otthon maradt.

A magyar adatokra hazai kutatásokból lehet következtetni. Ezek szerint Magyarországon az összes MKKV 58 %-a családi vállalat. Ez azt jelenti, hogy mivel az összes vállalat 99%-a fölött van az MKKV-k aránya, ezért az összes cégen belül a családi tulajdonban lévő vállakozások arányát legalább 57 %-ra becsülhetjük. Vagyis nagy jelentőségű vállalati körről van szó, amelynek gazdasági és társadalmi értéke egyaránt kiemelkedő.

Veszélyhelyzetet jelent viszont, hogy gyakran a fiatalok nem akarják továbbvinni a családi vállalkozást. Ennek egyik nyilvánvaló oka a sok bizonytalanság, a családi vállalkozások szempontjából kevéssé támogató környezet, a bürokráciával való harc taszító ereje és a harc az elanyagiasodó, mindent csak pénzzel, növekedéssel, GDP-vel mérő globális gazdasági környezet, ami nem motiválja a fiatal generációt a vállalkozás folytatására. Hatalmas értékükük miatt viszont nem lenne jó, ha ezek a cégek sorra bezárnának vagy esetleg pénzes külföldiek kezébe kerülnének. Éppen ezért a mindenkori kormány stratégiai fontosságú feladata ennek a szektornak a megőrzése biztonságos, kiszámítható környezettel, minimalizált bürokráciával, esetleg állami megrendelésekkel és anyagi támogatással. Ezek az állami befektetések sokszorosan térülnének meg.

Készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PP Archív

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Címkék

AKTUÁLIS (298) ALUMNI (57) BTK (159) HITÉLET (13) HTK (22) INTERNATIONAL (25) ITK (52) JÁK (52) MOBILITÁSI PROGRAM (7) PPCUFHSS (14) PPCUFITB (11) SPORT (15) TÁVOLLÉTI OKTATÁS (15) TUDOMÁNY (41) VÉLEMÉNY (8) ZENE (2)
süti beállítások módosítása