A március 23-án elindult távolléti oktatással kapcsolatos első gondolatom – mint talán a legtöbb hallgatónak – a részletkérdésekkel volt kapcsolatos: mi lesz a számonkérésekkel, a vizsgákkal, a félévvel? Ennek megfelelően a kari vezetők és a Hallgatói Önkormányzat célja az első pillanattól a nyugalom és türelem kialakítása volt – ennek eléréséhez nélkülözhetetlen volt a folyamatos kommunikáció és a gyors reagálás. A legtöbben átérezték a helyzet komolyságát már az első dékáni, illetve rektori körlevelet olvasva, fegyelmezetten és higgadtan vártuk a fejleményeket.
Szerencsére a hallgatói összetartáson most sem esett csorba, igyekszünk figyelni egymásra és segíteni egymást, legyen szó tanulmányi vagy magánéleti nehézségekről. A legtöbbeknek valószínűleg a saját időbeosztás okozza a legnagyobb gondot, különösen a fiatalabbaknak. Nem is csoda, hiszen a gimnáziumban és az egyetem első néhány félévében olyan feszített a menetrend, hogy az időbeosztás gyakorlatilag csak a szabadidőre vonatkozik. Így fiatal felnőttként sokaknak ez az első olyan helyzet, ahol éles váltás után majdnem a teljes beosztást maguk végzik el. Ez egy veszélyes szituáció, ami fegyelmezettséget és kitartást igényel, azonban sokat lehet tanulni belőle.
Természetesen több tantárgy a szokásos időpontban, „élőben” van megtartva. Ezekről az alkalmakról jellemzően videó- vagy hangfelvétel készül, illetve gyakran az élő előadás helyett csak felvétel kerül feltöltésre, diasorral vagy egyéb olvasnivalóval kiegészítve. Összességében minden tárgyat sikerült megfelelően megoldani, így a legnagyobb nehézséget a leterhelt internetkapcsolat jelenti.
Az új helyzetben a lehetőségek tárháza végtelen: ügyes időbeosztás mellett a hallgatóknak lehet ideje régi hobbik leporolására, új szenvedélyek kialakítására, tanulmányokban és kutatásban való elmélyedésre – vegyünk példát Newtonról, aki az alapszakos diplomája megszerzése után a londoni pestisjárvány idejében fektette le a modern kalkulus és fizika alapjait.
Úgy gondolom, hogy igazán kézzelfogható pozitív következménye az időszaknak az emelkedett mennyiségű önálló munka, ahol főleg az oktatóktól való önállóságra gondolok, hiszen sok csoportos projekt is van. Az ilyen felfedező munka időigényesebb, azonban az elsajátított tudás gyakran stabilabb és maradandóbb, így a tisztességes tanulás a távoktatás során igazán kifizetődő a hallgatóknak. Bízom benne, hogy az erre alkalmas tárgyak, például programozós kurzusok a távoktatás után is jobban támaszkodnak majd az önálló munkára.
Ebben az időszakban a bizonytalanság és az izoláció kellően nagy nehézséget okoz, így a lelki egészség érdekében az a legkevesebb, hogy hatékony és jelentéssel teli elfoglaltságokat végzünk – az improduktív és elpazarolt idő csak elveszettséghez és bosszúsághoz vezet. Hallgatótársaimnak kitartást és akaraterőt kívánok a felszabadult idő megfelelő allokálására.
Szöveg és kép: Vághy Mihály
