Pozsonyi Levente a Pázmány ITK mesterképzéses hallgatója. Levente kicsivel több, mint két évvel ezelőtt döntötte el, hogy az erőemeléssel komolyabban szeretne foglalkozni, de már most számos egyéni sikereket és csúcsokat tudhat magáénak. A MEFOB-on elért első helyezetéről, a sportról, tanulmányairól és a motivációiról beszélgettünk.
- Hogyan kerültél kapcsolatba az erőemeléssel?
Mindig is közel állt hozzám a sport és a mozgás szeretete. Gyerekkoromban többféle sportot is kipróbáltam, aztán a kézilabdánál kötöttem ki, amit végül a gimnázium elején időhiány miatt abbahagytam. Hamar hiányozni kezdett a testmozgás, ezért kezdetben otthon edzettem, főleg sajáttestsúllyal. Kis idő múlva rendszeresen elkezdtem járni konditerembe is. Először csak izmosabb szerettem volna lenni, de gyorsan megtetszettek a nagy súlyos alapgyakorlatok, a guggolás, fekvenyomás és felhúzás, azaz az erőemelő fogásnemek. Onnantól kezdve már inkább az ezekben való fejlődés volt a fő motiváció. A következő években kisebb-nagyobb rendszerességgel edzettem, ahogyan időm engedte. Majd amikor az egyetemet kezdtem, azaz 4 éve, akkor tanultam meg főzni és így figyelni a helyes táplálkozásra, aminek hatására látványosabban is fejlődtem. Végül bő 2 éve döntöttem úgy, hogy kimondottan erőemelni szeretnék és versenyezni.
- Emlékszel az első élményedre, ami a sportággal kapcsolatos?
Két évvel ezelőtt az első erőemelő versenyem volt az. Nagyon tetszett a hangulat, a légkör, minden. Jó élmény volt, ráadásul szép egyéni csúcsokkal térhettem haza.
- Jelenleg melyik egyesület színeiben versenyzel?
A Műegyetemi Atlétikai és Football Club Súlyemelő Szakosztályának tagja vagyok. A termünk a BME Központi épületének alagsorában található. Ez alapvetően egy súlyemelő terem, de vagyunk páran, akik kifejezetten erőemelünk. Ide járok edzeni két éve, előtte egy közeli edzőterembe jártam.
- Hogyan tudsz motivált maradni?
Szerencsére sosem volt gondom a motivációval. Nagyon szeretem ezt a sportot, nem tudom elképzelni nélküle a mindennapjaimat. Még a nehezebb időszakok alatt sem merült fel bennem, hogy abbahagyjam vagy esetleg csak kihagyjak pár hetet. A csapattársaimmal folyamatosan motiváljuk egymást, általában nagyjából egy időben járunk a terembe is, ahol mindig jó a hangulat és az edzéseken kívül is rendszeresen vannak közös programjaink.
- A MEFOB-on elért eredményedhez gratulálunk. Milyen élményekkel gazdagodtál a versenyen?
Köszönöm szépen a gratulációt! Nagyon jó élmény volt a verseny, minden a terv szerint ment, sikerült új egyéni csúcsokat elérnem. A végén izgalmas volt, mert egészen az utolsó felhúzásig nyílt maradt az első hely sorsa. A versenyt az én egyesületem rendezte, mindenképpen nagy könnyebbség a megszokott környezetben versenyezni, illetve rengeteget jelent a saját csapattársak szurkolása és jelenléte.
- Milyen volt a felkészülési időszak, illetve mennyire volt erős mezőny?
A felkészülés alatt is minden úgy alakult, ahogy szerettem volna, ennek köszönhetően végig nagyon nyugodt és magabiztos tudtam maradni a verseny során. Ahhoz, hogy beférjek a súlycsoportomba, fogyasztanom kellett egy keveset, de szerencsére azt is jól viseltem. Az a helyzet állt elő, hogy a verseny időpontja egybeesett az Európa-Bajnokságéval, így a súlycsoport két ott induló versenyzőjének hiányában, az itt kialakult öt fős mezőnyből ketten küzdöttünk az első helyért.
- Hogyan éled meg az egyetemi mindennapokat? Hogyan segít át a nehézségeken, tud valamilyen új perspektívát mutatni neked a sport, ha esetleg valamilyen olyan egyetemi feladatba ütközöl, amin nehezebben lépsz át? Van ehhez kapcsolódó történeted?
Szeretek egyetemre járni, első perctől fogva tetszik a viszonylagos szabadság és rugalmasság, aminek köszönhetően könnyebb összeegyeztetni a tanulmányokat és az edzést. Egyedül a szorgalmi időszakok végén húzós, de eddig mindig sikerült megoldani. A sport amellett, hogy nagyon szeretem, egyfajta énidőként is funkcionál, ha éppen nem a csaparttásakkal beszélgetek, akkor el tudok mélyülni a gondolataimban. Kikapcsol és felfrissít, ez nagy segítség tud lenni a nehezebb időszakokban. Előfordul persze, hogy maga az edzés is kifejezetten megterhelő mentálisan, vagy egyszerűen csak nem úgy megy valami ahogyan szeretném, olyankor nem segít, de általában meg tudom előzni ezeket vagy túl tudok lépni rajtuk.
- Ha éppen nem az edzésekkel vagy a tanulmányaiddal foglalkozol, mivel kapcsolódsz ki, hogyan töltöd a szabadidőd?
A tanulmányaim és az edzések mellett nem sok szabadidőm marad, de igyekszem hasznosan eltölteni, ami főleg mindenféle aktív és passzív kikapcsolódást jelent.
- Ha most gondolatban előre ugrasz tíz évet, hogyan képzeled el magad?
Nehéz kérdés, jelenleg nem tudok tíz évvel előre gondolkodni. Ami biztos, hogy ha minden jól megy, egy év múlva fejezem be a mesterképzést, utána szeretnék a karrieremre koncentrálni, emellett pedig az edzést sem tervezem elhanyagolni.
- Mit ad Neked a sport?
A sport egy biztos pont az életemben. Amellett hogy mindig várom az edzéseket, barátokat is ad a csapattársaim személyében. Sokat segít az egészséges életmód fenntartásában, továbbá a kitartásom is sokat fejlődött a sportnak köszönhetően.
Készítette: PPKE Kommunikáció/Szabó Fruzsina
