Úgy gondolom, hogy a járvány elindulásakor a legtöbben átéreztük a helyzet komolyságát. Megsejtettük, hogy olyan kihívással kerültünk most szembe, amivel a modern Európa, s ezen belül Magyarország rég nem találkozott. Rektor úr utasítása egyértelmű és kijózanító volt. Időben érkezett, így a megváltozott körülményekre volt lehetőségünk felkészülni. Az első rektori körlevél után nyugalomra és türelemre intettünk mindenkit, s társainkat is arra biztattuk, e rendkívüli helyzetben, a továbbiakat illetően várjanak inkább türelemmel.
Úgy gondolom, hogy jelen helyzet (bezártság, izoláció, egyhangúság) elsősorban az emberi pszichét viseli meg, és ezen csak tovább ront az, hogy sem oktatóinkkal, sem barátainkkal, sem hallgatótársainkkal nem találkozhatunk élőben. Ezt nem pótolja egyetlen alternatív megoldás sem. Szerencsére, ha nem is folyik a megszokott kerékvágásában az élet, alkalmazkodni tudunk a nehézségekhez, hiszen gondoljuk csak el, hogyan érintette volna a tanévet az egyetemek és iskolák bezárása egy évtizedekkel ezelőtti világban? Valószínűleg az egész tanévet meg kellett volna ismételni. Hála Istennek, online formában többé-kevésbé tudunk haladni az anyaggal, és tartjuk egymásban a hitet. Most aztán persze, egy embert sem ismerek, aki ne járna szívesebben minden nap az egyetemre…
Mindezek mellett úgy gondolom, hogy az egyetemi oktatók most különösen jó példát mutatnak nekünk segítségnyújtásból. Egyik tanárom például feltöltötte az egyébként kereskedelmi forgalomban árusított tankönyvének PDF változatát a Neptunba, ezzel segítve azokat a hallgatókat, akiknek nem sikerült időben beszerezni a könyvet. Ami különösen tetszik az oktatók hozzáállásában, az az, hogy ők lehetőségnek fogják fel a távoktatást. Több fórumot is létrehoztak arra a célra, hogy a hallgatók megbeszélhessék egymással a felmerülő kérdéseiket. Mi hallgatók – természetesen – sok időt töltünk az on-line térben, és igyekszünk minden szükséges információt begyűjteni.
Úgy gondolom, az időbeosztással van a legtöbbünknek gondja. Mivel tanáraink nem élő videókban oktatnak, ezért nagyon nehéz napirendet kialakítani, könnyen el lehet csúszni a napban. Én is, ezeket a sorokat hajnali egykor írom, pedig reggel 8:00-tól előadásom lenne. Mivel azonban már fel van töltve az anyag, nehezemre esik időben felkelni. Vannak olyan tanszékek, melyek mégis az élő videókban látják a lehetőséget, pont azért, mert így tudnak segíteni a hallgatóknak a megfelelő időbeosztás kialakításában. Ahol meg lehet tenni, úgy gondolom, hogy ez a megfelelő és helyénvaló rendszer. A másik súlyos probléma, hogy, mivel az emberek nagy része jelenleg otthoni munkát végez és/vagy otthon vesz részt a távoktatásban, a világháló nagyon leterheltté válik. Ilyenkor elég nagy baj, ha rajtunk kívülálló okból kiesünk a munkamenetből.
Sajnos még nem tisztázódott a vizsgarend, egyelőre nem tudjuk, milyen formában fogunk vizsgázni. Több tanszék megajánlott jegyek megszerzésének lehetőségét ajánlotta fel. Ez a bizonytalanság nagy nehézséget jelent a hallgatók számára. Évfolyamtársaimmal folyamatosan kapcsolatban vagyok, egymást segítjük a nehéz helyzetben. „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség”.
Szöveg és fotó: Grezsa Balázs
