Dobránszky Laura a Pázmány BTK kommunikáció és médiatudomány szakának másodéves hallgatója. A tanulmányai mellett több sikeres sporteredményt is magáénak tudhat a fiatal atléta. A sport szeretetéről, eredményekről, kitartásról és motivációról beszélgettünk.

Hogyan kerültél kapcsolatba az atlétikával?

Ez egy érdekes történet, mivel én eredetileg lovagoltam és egyáltalán nem terveztem sportágat váltani, viszont nagyon vékony gyerek voltam, így a több tonnás állatokat elég nehezen tudtam irányítani, mondhatjuk inkább ők irányítottak engem. Ezért az akkori oktatóm javasolta, hogy sportoljak még valamit, hogy megerősödjek és magamra szedjek egy kis izmot. Ezért esett az atlétikára a választásom, továbbá a testneveléstanáraim szerint is jó alkatom van hozzá, gyors voltam és nagyon kitartó. Kezdetben kiegészítő sportágnak indult, de végül annyira megszerettem a közösséget és magát az atlétikát, hogy a pályán ragadtam.

Emlékszel az első élményedre, ami a sportággal kapcsolatos?

Rengeteg élményem volt eddig az atlétikában, nem tudnám megmondani, hogy ténylegesen melyik volt az első. Viszont az első olyan eredményem, amire a mai napig nagyon büszke vagyok, és szívesen emlékezek vissza, az egy gyerekversenyen történt. Körülbelül 13 éves lehettem és életem első versenye volt, ahol 60 méter gáton indultam. Az edzőm és én is nagy reménnyel érkeztünk, mivel az edzéseken jól ment a gátazás. Emlékszem, hogy az előfutamok során, csak annyit hallottam, ahogy pár lány arról beszél, hogy az edzéstársuk mennyire jó és biztos ő fog nyerni. Ennek ellenére végül nem is kevéssel tudtam megnyerni a 60 méter gát döntőjét.

Jelenleg melyik egyesület színeiben versenyzel?

Idén lett 10 éve, hogy a MATE-GEAC egyesületéhez igazoltam, valószínűleg innen is fogok visszavonulni egyszer a jövőben. Nem egy nagy egyesület, pont ezért nagyon családias és összetartó közösség. Az a jó, hogy mindenki ismer mindenkit a pályán, legyen edző, felnőtt vagy gyermek atléta. Nagyon jó érzés, hogy ha lemegyek a pályára, mindenki köszön nekem, vagy esetleg gratulál egy nagyobb eredmény után. Büszke vagyok arra, hogy példakép lehetek a kicsik számára. A MATE-GEAC számomra a második családom szerepét tölti be.

Hogyan tudsz motivált maradni?

Én szeretnék a legjobb lenni. Nyilván ez klisésen hangzik, mert mindenki ezt szeretné, de tényleg ez a hozzáállás a legnagyobb hajtóerő. Az év elején az edzőmmel mindig kitűzünk egy célt, ami lehet az adott évi világverseny, ahol részt szeretnék venni vagy esetleg valamilyen időeredményt elérni. A mostani évem fő céljai és a motivációim közé tartozik, hogy részt tudjak venni az U23-as EB-n, amit Észtországban rendeznek majd meg és természetesen nagy álmom, hogy indulhassak a 2023-as Budapesti Világbajnokságon is, úgy érzem, hatalmas élmény lenne hazai közönség előtt versenyezni.

Mennyire szereted a versenyhelyzeteket, hogyan tudsz nyomás alatt teljesíteni?

Szokták mondani, hogy vannak olyan típusú emberek, akik ’verseny menők’ és vannak, akik ’edzés menők’. Én teljes mértékben ’edzés menő’ vagyok, ami azt jelenti, hogy sokkal könnyebben tudom kihozni magamból a maximumot egy edzésen, mint versenyen. Ezen a problémán, már dolgozunk, hogy ki tudjuk küszöbölni és a maximumot tudjam nyújtani téthelyzetben is.

Mi a legjobb eredményed, amit elértél a sportágadban?

Többszörös Magyar Bajnok vagyok 4x400 méteres váltók tagjaként, de talán még is azt mondanám, hogy a legnagyobb eredményem az a bronzérem, amit idén nyáron értem el 400 méter gátfutásban a Magyar Bajnokságon. Életemben előszőr állhattam fel a dobogóra a hazai atlétika legnívósabb felnőtt versenyén és emellett még életem legjobbját is sikerült megfutnom, ami már csak hab volt a tortán.

Milyen egy felkészülési időszak az atlétikában?

Az én felkészülésem elég összetett általában, mivel egy szezonban körülbelül három olyan időszakot tudok elkülöníteni, ami felkészülési időszaknak számít. Az egyik leghosszabb és legkeményebb jelenleg is zajlik, ilyenkor a cél, hogy az állóképességet, erőnlétet és a gyorsaságot fejlesszük. Tulajdonképpen megalapozzuk a jövő évre a formánkat. Edzések szempontjából ez azt jelenti, hogy egy héten van három futó edzésem, kettő kondis edzésem és egy reggeli kötelező jógám. Emellett pluszban még minden héten egyszer gyógytornára is járok.

Hogyan éled meg az egyetemi mindennapokat? Hogyan segít át a nehézségeken, tud valamilyen új perspektívát mutatni neked a sport, ha esetleg valamilyen olyan egyetemi feladatba ütközöl, amin nehezebben lépsz át? Van ehhez kapcsolódó történeted?

Sajnos a sok edzés miatt, nem nagyon tudok részt venni az egyetemi életben, de az órák nagy részét élvezem, még a tananyagot is nagyon érdekesnek találom. Ennek ellenére a legtöbb szaktársammal elég jó viszonyt ápolok. Nagyon hálás vagyok nekik, amiért megértik, hogy első sorban sportoló vagyok és mindenben segítenek, hogy én is sikeresen abszolválni tudjam a tantárgyakat. Természetesen ez visszafelé is működik.

Nem adom fel a dolgokat egykönnyen. Minden feladatnál ott van számomra az a lehetőség, hogy a sportot tudom témának választani, mert értek hozzá, így úgy gondolom ez nagy előny a tanulmányaimban a jövőre nézve is.

Ha éppen nem az edzésekkel vagy a tanulmányaiddal foglalkozol, mivel kapcsolódsz ki, hogyan töltöd a szabadidőd?

Mostanában sajnos nincs túl sok szabadidőm, de ha van, akkor legszívesebben a családommal, a párommal vagy olvasással töltöm ezt az időt. Már kicsi korom óta imádok olvasni, nagyon könnyen magával tud ragadni egy-egy regény világa. Emellett persze a barátaimmal is szoktam találkozni, általában velük kávézni megyek el, mivel nagyon szeretem a jó kávékat.

Ha most gondolatban előre ugrasz 10 évet, hogyan képzeled el magad?

Őszintén nem tudom. Nyilván vannak a sporttal és a tanulmányaimmal kapcsolatosan is hosszú távú terveim, de aztán, hogy ezek meg is fognak valaha valósulni, nem tudom. Remélem. Reményeim szerint, addigra részt fogok venni több nagy világversenyen, továbbá elvégeztem az alap és mesterképzést is az egyetemen és remélhetőleg, már valamilyen sportújságnál vagy csatornánál fogok dolgozni. De ez még a jövő zenéje. A legfontosabb, hogy 10 év múlva is egészséges legyek és boldog a családom és a barátaim körében.

Mit ad neked a sport?

A sport nagyon erősen formálta a személyiségemet. Az, hogy most olyan vagyok amilyen a sportnak köszönhető nagyrészt. Megtanított arra, hogy legyek kitartó, felelősségteljes és arra is, hogy milyen jó érzés az, ha a kemény munka megtérül. Emiatt elég maximalista vagyok az életem minden terén, de nem bánom.

Nagyon sok olyan élményben volt részem a sport miatt, amit soha nem felejtek el, továbbá olyan embereket ismertem meg (a legjobb barátaimat), akik remélem egy életen át el fognak kísérni. Rengeteg mindenért hálás lehetek a sportnak.

 Készítette: PPKE Kommunikáció/Szabó Fruzsina