Hogyan ellenőrizheti a munkáltató a munkára való képességet, a jelenlegi járványügyi helyzetben? Megállíthatom-e a munkavállalót, aki esetleg gyanús, hogy a koronavírus tüneteit hordozza? Hazaküldhetem-e? Milyen intézkedési lehetőségeim vannak, kötelezhetem-e bármilyen orvosivizsgálat elvégzésére vagy saját magam is megállapíthatom, hogy beteg?
Elég sok dokumentáció jelent meg az elmúlt időszakban e kérdés adatkezelési oldaláról: az Európai Adatvédelmi Hatóság, az Európa Tanács, a Magyar Adatvédelmi Hatóság is adott ki tájékoztatókat azzal kapcsolatban, hogy szerintük a munkáltató mit tehet meg. A magyar NAIH (Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság) túlnyúlik a javaslattételen az adatkezelés területén, és már egészen konkrét munkáltatói kötelezettségeket fogalmaz meg.
A nemzetközi dokumentumok alapján az álláspont az, hogy meg lehet tenni a szükséges intézkedéseket, de általában a munkáltatónak a nemzeti jogra kell támaszkodnia. A nemzeti jogban kell meghatározni azokat a feltételeket, amely mentén ő a munkavállalók ilyen típusú egészségügyi alkalmasságát ellenőrizheti. Nagyon egyértelmű az álláspont azzal kapcsolatban, hogy semmilyen orvosi vizsgálatot vagy ahhoz hasonló beavatkozást a munkáltató maga nem végezhet el, tehát amikor meg kell vizsgálni a munkavállalót és dönteni kell arról, hogy ő beteg vagy nem, akkor ahhoz mindenképpen orvost kell igénybe venni. Ez akár lehet az üzemorvos, vagy lehet bármilyen orvos, akit a munkáltató erre felkér, de önállóan nem dönthet ebben a kérdésben.
No de akkor gyakorlati szempontból, mit tehet a munkáltató? Sok szakértő kimondja, hogy a munkáltatónak az egészséges és biztonságos munkavégzés biztosítására vonatkozó kötelezettségére épül a szabályozás, és igenis itt a járványügyi helyzettel kapcsolatban a munkáltatónak kötelezettsége a munkavállalók egészségi állapotának ellenőrzése. Na de hogyan tud ennek eleget tenni? Merthogy tesztelni nem tud. Ránézésre a magyar bírói gyakorlat eddig egyértelmű volt. Eszerint, a munkáltató által egyoldalúan nem állapítható meg, hogy egy munkavállaló keresőképes, keresőképtelen, munkára képes vagy munkára képtelen állapotban van, erre a munkáltató egyoldalúan nem jogosult. Az egyetlen kivétel, hogyha nyilvánvalóan nem munkára képes a munkavállaló. Hozzá kell tenni, ez a bírói gyakorlat nyilván nem egy járványügyi helyzetben alakult ki.
Például: valaki köhög, úgy tűnik, mintha gyöngyözne a homloka, úgy akar dolgozni. Vajon mondhatom azt, hogy ő munkára képtelen állapotban van, mert lehet, hogy koronavírusos? Mert külsőre olyan, mintha a tüneteit hordozná. Vagy nem mondhatom, mert ezt majd az orvos fogja eldönteni és ez kizárólag orvosi szakkérdés lehet. Hiszen elképzelhető, hogy csak megfázott, vagy lehet allergiás és azért köhög, lehet neki bármi baja. Általános esetben ilyenkor a munkavállalót nemhogy nem küldhetem haza, hanem nagyon sok helyen el is várják a munkavégzést a munkáltatók. Betegen munkába járni Magyarországon, sajnos, egyébként is bevett gyakorlat, sőt sok helyen elvárás a cégeknél. Hogyha normál helyzetben soha nem szóltam érte semmit, mert ránézésre nem volt egészséges a munkavállalóm, akkor vajon most hazaküldhetem-e, és esetleg mondhatom-e azt, hogy nem állt rendelkezésre munkára képes állapotban? Emiatt ugye még akár a bérfizetést is megtagadom tőle, mert az alapvető kötelezettségének nem tett eleget, amikor nem munkára képes állapotban jött dolgozni. Vagy ehhez akkor orvosi vélemény kell? De orvosi véleményt hogyan fogok szerezni, amikor háziorvoshoz nem lehet menni ilyen tünetekkel. Tesztem nincs. Az üzemorvosoknál nagyon sokan átváltottak „távgyógyításra”, és nem hajlandók találkozni a munkavállalókkal. Ha nincsenek orvosi vizsgálatok a munkahelyeken, akkor mit tehet a munkáltató? Beengedi a munkavállalót és esetleg kockáztatja, hogy tényleg hordozza a tüneteket és megfertőz másokat, vagy hazaküldheti adott esetben olyan eszközökkel, ami már nem a normál szabályozáson alapul?
Én úgy gondolom, hogy haza lehet küldeni úgy a munkavállalót, hogy dolgozzon otthonról. Haza lehet küldeni úgy, hogy szabadságot adok ki. Hazaküldhetem őt azzal, hogy akkor fizetem neki az állásidőt. De kétségeim vannak, hogy hazaküldhető-e fizetés nélkül, azon az alapon, hogy nem volt munkára képes állapotban, hiszen erről munkáltatóként nem tudok hitelt érdemlően meggyőződni. Az én álláspontom az, hogy a munkáltató ránézésre nem tudja megállapítani a munkavállaló munkára képes állapotát, még egy ilyen rendkívüli jogrendben sem, mert abból gyakorlatilag az lenne, hogy akit be akarok engedni dolgozni, az kap fizetést, akit nem akarok beengedni, az meg nem kap, mert hazaküldöm, mondván, hogy őt nem tartottam alkalmasnak a munkavégzésre.
A szöveg a PPKE JÁK Munkajogi Tanszékének oktatói által, távolléti oktatás keretében tartott, Vírusválság és munkajog c. órán elhangzottak leirata. Közlés az előadó írásos engedélyével!
Fotó: dr. Takács Gábor
