Büszkeségünk: Decsi Tamás olimpiai, világ- és Európa-bajnok kardvívó, a JÁK végzett sport szakjogásza

egy_csalad_lettunk_sablon_3.png

Decsi Tamással olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok magyar kardvívóval beszélgettünk sport karrierjéről, a jogi pályáról, tanulmányiról és terveiről. Az interjúból kiderül, Tamás hogyan vált edzővé és miért döntött a JÁK sport szakjogász képzése mellett. 

Először beszéljünk a sportról, hogyan indult a pályafutásod?

Édesapám kardvívó volt, majd edző lett, valamint az öt évvel idősebb bátyám András is egészen kiskorától kezdve vívott, így evidens lett volna, hogy az én utam is egyből a vívóterembe vezet, ám én 6-tól 10 éves koromig teniszeztem (amely a mai napig is nagy szenvedélyem) és csak ezek után kerültem a vívóterembe, azt hiszem, azért, mert láttam a bátyám megnyert díjait és én is akartam hasonlókat szerezni magamnak.

Emlékszel az első élményedre, ami a sportághoz kötődik?

Azt hiszem az volt, amikor kilátogattam egy országos vívóversenyre, melyen apukám és bátyám is részt vettek, és mindketten a döntőbe jutottak.

Mikor és hogyan jött el az a pont az életedben, amikor rájöttél érdemes komolyabban foglalkoznod a vívással?

Igazából onnantól kezdve, hogy bekerültem a vívóterembe magával ragadott a közeg és ment minden a maga útján. Szinte természetes volt, hogy én is kardvívó leszek!

Mit jelend számodra a sport?

A sport életem elválaszthatatlan részét képezi mind a mai napig is és nem is tudnám elképzelni nélküle a mindennapjaimat. A sport számomra egy olyan tér, ahol otthonosan érzem magam, imádom a kihívásokat, a versengést, az izgalmakat. Ugyanakkor az élet legkülönbözőbb helyzetei is leképeződnek benne, ami sokat segít a civil életben is a megoldások megtalálásában, a különböző élethelyzetek feldolgozásában.

Volt mélypontod, mikor úgy gondoltad abbahagyod?

Igen volt. Akkor amikor a kardcsapattal nem jutottunk ki a 2012-es londoni olimpiára. Az nagy csalódás volt, különösen úgy, hogy az akkori vezetők nem vittek ki az utolsó kvalifikációs viadalra mondván, hogy fiatalítani kell (29 éves voltam) és nem harcolhattam a csapat kijutásáért. Szerencsére az idő rájuk cáfolt, mert én még mindig a válogatottban, ők pedig már sehol...

A sport által elért sikereidet, hogyan tudod feldolgozni?

Igyekeztem mindig a helyén kezelni azokat és szerény maradni, de természetesen az ünneplések sem maradtak el amikor megvolt az idejük.

egy_csalad_lettunk_sablon_4.png

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Jog- és Államtudományi Karon sport szakjogász szakon végeztél. Hogyan jött az életedbe a jogi pályafutás?

Egy korábbi kiváló kardvívó barátunk dr. Beviz Ákos mentorált ebben engem és teszi ezt a mai napig. A vívóknál egyébként nem ritka a jogi hivatás, tehát mondhatni ebben is igyekszem követni a hagyományokat.

Hogyan tudott átsegíteni a nehézségeken a sport, nyújtott valamilyen új perspektívát, ha esetleg olyan egyetemi feladatba ütköztél, ami nagyobb kihívást jelentett? Van ehhez kapcsolódó történeted?

Egyértelműen nagyon sok mindenben segített a sport és megtanított szembenézni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat. Ami nagyon hasznos volt számomra az egyetemi tanulmányoknál, az az, hogy a sport által megtanult, kialakított időbeosztásomat, szervezőkészségemet jól tudtam kamatoztatni a vizsgaidőszakokban, a tanulni valók rendszerezésében, időbeosztásában, valamint nem volt bennem igazi vizsgadrukk, hiszen a versenyeken hétről-hétre néztem szembe ilyen szituációkkal.

Az egyetem mennyire volt támogató, ami a sport karrieredet illeti?

Egyértelműen támogató volt, nem merültek fel nehézségek a tanulmányok és a sport összeegyeztethetőségében.

Meg tudtad tartani az egészséges egyensúlyt, a tanulmányaid és a sport között?

Azt gondolom igen, bár ebben már megfelelő, kialakult rutinnal rendelkezem.

Ha éppen nem az edzésekkel vagy a tanulmányaiddal/munkáddal foglalkozol, mivel kapcsolódsz ki, hogyan töltöd a szabadidőd?

A szabadidőmben igyekszem minél többet a családommal lenni és közösen hasznosan eltölteni a rendelkezésre álló időt. Továbbá nagyon szeretek minden egyéb sportot nézni és csinálni is, egyszóval a hobbim is a sport.

Illetve láttam, hogy edzőként is tevékenykedsz? Ez, hogyan alakult az életedben?

2008 óta edzősködöm is a XVI. kerületben található Kertvárosi Vívó SE-ben, melyben édesapám vezetésével zajlik az egyesületi élet. Fontosnak és egyben kötelességemnek is érzem, hogy azt a tudást, kultúrát, értéket továbbadjam a következő generáció számára, amit én kaptam az elmúlt évtizedekben a vívósporttól. Nagyon jó érzés látni, ahogy a fiatalok a szárnyaim alatt fejlődnek és válnak valamivel többé az én közreműködésemmel.

Hogyan látod a jövődet, mikor jön el az a pont, amikor teljesen csak a jogi karrieredre szeretnél koncentrálni?

A tervek között szerepel a 2024-es párizsi olimpián való részvétel, majd utána szeretnék teljesen a jogi pályámra koncentrálni.

Hogy látod magad mondjuk tíz év múlva?

Céljaim között szerepel a jogi pályán való sikeressé válás is, így bízom benne, hogy tíz év múlva elmondhatom majd magamról, hogy megfelelő szakmai tudásra és tapasztalatra tettem szert. Továbbá természetesen nem szeretnék elszakadni a vívósporttól sem, terveim között szerepel az edzői pálya folytatása is.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Szabó Fruzsina 

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

süti beállítások módosítása