Bevezetés a város teológiájához – ezzel a címmel jelent meg az egyetem Hittudományi Karának gondozásában a Studia Theologica Budapestinensia könyvsorozat újabb kötete. Sághy Ádám, az egyetem Hittudományi Karának, valamint Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának oktatója, a könyv szerzője hangsúlyozza: „Munkámat elsősorban introdukciónak tekintem, amely egy olyan fontos témát igyekszik kifejteni, amely már most is a kortárs teológia egyik kiemelkedő szegmense, de ugyanakkor még igencsak kevéssé tárgyalt és kibontott.”
A cím valóban újszerűen hat. A város teológiája kifejezés a dél-amerikai felszabadítás teológiáját juttatja eszünkbe.
Igen, lényegében dél-amerikai indíttatású teológiáról van szó. A város teológiája kifejezés azonban ebben a formában az én megfogalmazásom, és igyekszem azt tartalmilag jól körül határolni. Európai gyökerű teológusként fontosnak éreztem, hogy párbeszédbe lépjek más részegyházak gondolataival A kötetben a város teológiai, építészeti és urbanisztikai megismerésére, értelmezésére, és lehetőség szerint annak alakítására törekszem a kinyilatkoztatás és az Egyház társadalmi tanításának fényében.
Az Ószövetségben Jeruzsálem Isten városa. Ezékiel próféta úgy fogalmaz: Isten jelen van benne, Isten otthon van a városban (vö. Ez 48.35), a közösségek életében, ezért a város egyben locus theologicus. Ezt a folyamatot igyekeztem megérteni
Hogyan alakult ki a kötet témája, amely ilyen egyedi módon közelít a katolikus teológiához?
A város mint szervezőerő gondolata az Egyesült Államokban töltött kutatómunka eredményeként alakult ki bennem. Később ez a fókuszpont egyesítette az azt megelőző főbb teológiai témáimat, így a teljesség igénye nélkül a szabadság, a strukturális bűn, a szakrális művészetek kérdéseit. Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy megköszönjem Puskás Attila atyának, a Hittudományi Kar dékánjának, hogy munkámnak ilyen tág érvényesülési teret nyitott, hogy mindez önálló kötetként is napvilágot látott, illetve a feleségemnek, aki a munkámban, és különösen a szöveg gondozása terén nyújtott nagy segítséget.
A város – keresztény szempontból – miben különbözik a vidéki, falusi életformától, az ottani lakóhelyi sajátosságoktól?
A kereszténység metropoliszokban alakult ki. A keresztényeket Antiochiában, a hellenisztikus nagyvárosban nevezik először keresztényeknek, és gondoljunk természetesen Rómára, ahol már a kezdeti időkben is fontos keresztény közösség létezett. A kereszténység nem Galileában, Názáret környékén fejlődött nagy vallási közösséggé, hanem a városokban. Könyvemben külön vizsgálom, hogyan hatott a korai kereszténységre az a tény, hogy nagyvárosi kultúrában szocializálódott emberek vették fel a keresztséget. A kereszténység ma is alapvetően urbánus közösségként van jelen. A Római Birodalom bukása után, a középkorban kisebb közösségekre szorítkozott a hívő emberek élete, mára ismét a globális nagyvárosok az élettereink. Globalizálódó világunkban megint a metropoliszoknak jut nagyobb szerep. Mintha visszatérnénk az őseredeti állapothoz, amikor a kereszténység a nagyvárosokban találta meg az otthonát, saját közegét.
A városban élő emberek iskolázottságával, gazdasági és kulturális sajátosságaival magyarázható ez?
És a szabadság megélésével. A Római Birodalomban a város kulturális szabadságot kínált. Olyan értelemben is, hogy a kezdeti időkben a még csak zsidóüldözések elől el lehetett bújni, könnyebben találtak olyan közösségi helyeket, ahol működhetett a kereszténység, a már említett Antiochia és Róma mellett például Damaszkuszban. A kulturális háttérből adódott a vallási tapasztalat, illetve a vallási gyakorlat természetes megélése is, ennek pedig élő hatása volt a kereszténységre nézve.
Az egyre inkább urbanizálódó Európa posztkeresztény. Milyen a város viszonya a kereszténységhez ma?
A város urbanisztikai, szociológiai sajátosságainak megértése elengedhetetlen a missziós munkában. Akkor nyílik lehetőség misszionálásra, akkor találhatjuk meg a kereszténység helyét újra, ha tisztában vagyunk azzal, hol lehet jelen, hol kellene jelen lennie. Ferenc pápa többször utal arra, hogy a keresztény missziók és a jövő szempontjából fontos megérteni az emberi közösségek kialakulását a városban. Ehhez minden szempontból fel kell tárnunk a város sajátosságait. Egy nagyváros peremén, főleg Dél-Amerikában – kulturális, történeti összefüggésben – másként jelenik meg a kereszténység, mint a belvárosban. Hol építsünk templomot, milyen legyen a templomépítészetünk, hogyan illeszkedik ez közösségi építészetünkhöz, közösségi tereinkhez? Mit jelent az ember antropológiája szempontjából, ha ilyen környezetben lakik? Erre mind figyelemmel kell lenni. Mikroközösségeink hogyan vannak jelen a kereszténységben, katolicitásunknak melyek a működési feltételei?
A könyv tehát összművészeti szempontból közelít a város és benne a kereszténység megértéséhez.
A várost nem lehet statikus módon definiálni, folyamatos mozgásban, változásban van, és a kereszténységnek is vele együtt kell mozognia, változnia. Az említett Római Birodalomtól kezdve napjainkig a kereszténység megélése mindig változott a várossal. A hittételek kialakulása, ahogyan ezt Martin Hengel kimutatja, szorosan kapcsolódik a városhoz. Ne felejtsük el, hogy a középkorban milyen élő kapcsolat volt a gótika és a skolasztika között, annak teológiai hátterével együtt. Az alap, a hittételek természetesen nem változnak az idők folyamán, de az egyes korokhoz kötődő megfogalmazásuk, a teológiai gondolkodás fejlődésen megy keresztül, és ez szorosan összefügg a várossal. Ezt a folyamatot és a változásokat igyekszem végig követni a könyvben.
Az egyik fejezet a modern személyiség és a város viszonyát tárgyalja.
Arra igyekeztem választ keresni, hogy antropológiai, egzisztenciális szempontból milyen a város, milyen az urbánus ember. Hogyan változtatta meg az ember életminőségét, egzisztenciáját a város? Erről Georg Simmel már száz évvel ezelőtt értekezett, a szociológiai iskolák sokat foglalkoztak ezzel, a katolikus teológiai azonban kevésbé elemezte. Talán még mindig újdonságnak számít, hogy a szociológiai kutatások és a modern építészet eredményei egyaránt beemelhetők a kereszténység vizsgálatába.
A huszadik század elején Georg Simmel már rámutatott arra, hogy a városi, urbánus réteg minden etikai horizonttól függetlenül is kevesebb gyereket fog vállalni. Ez az urbánus létmódnak, az urbánus létfeltételeknek a velejárója. A keresztény teológiának például erre kell választ adnia. Hogyan lehet a város urbanisztikai sajátosságaihoz részben igazodni, részben átalakítani azokat, hogy kedvezzen és lehetővé tegye a keresztény életet?
Egy másik fejezetcím a város és a szabadság címet viseli. A szabadságról ma sokszor a liberálisnak nevezett parttalan szabadságfogalom alapján beszélnek.
Amikor a szabadságról értekezem, elsősorban arra gondolok, hogy a város mennyire determinálja az embert. Egyrészről a jelzőtáblák, a szabályrendszerek, a város kultúrája meghatározóak, másrészről hozzásegítenek egzisztenciális szabadságunk kiteljesedéséhez. Michel de Certeau jezsuita teológus munkáját dolgozom fel ezzel kapcsolatban, aki azt mondja, a város, bár megmegfigyel, determinál, ugyanakkor lehetőséget is ad, hogy kibontakoztassuk a szabadságunkat – ha jól éljük ezt meg. Az antropológiai, az emberi természethez kötődő szabadságeszmére gondolok, nem a politikai, liberális szabadságfelfogásra.
A mai nagyvárosi lét mennyiben segíti – vagy éppen gátolja – a kereszténység megélését?
Bizonyos értelemben szegregál, „széttöredezetté” tesz a város, s ez nem segíti elő a kereszténység megélését. Fontos azonban, hogyan közvetíti a kultúrát, a történelmet, a hagyományokat, és ha létrejönnek azok az életterek, amelyekben keresztény közösségeink működhetnek, akkor nagyon is segítheti a hitéletet. A város missziós terep, amelyben jelen kell lennie az Egyháznak, elősegítve a kereszténység terjedését, természetes megélését. Fontos lenne, ha megértenénk, a városnak még a jogi szabályozása sem semleges a keresztényekre nézve, így a teológiai gondolkodásnak sokkal élőbben kell kommunikálni a jogelmélettel és részt vennie bizonyos értelemben annak gyakorlati megvalósulásában is.
Egyetemünkön ennek elősegítésére hoztuk létre a Szent II. János Pál Pápa Kutatóközponton belül a „Helyi közösségek - Isten városa” kutatócsoportot, amely arra törekszik, hogy összehangolja a városra irányuló teológia, urbanisztikai, szociológiai és jogi kutatásokat.
Készítette: PPKE Kommunikáció/Elmer István
Fotó: Magyar Kurír
