Amikor egyik napról a másikra bezárultak előttünk az egyetem kapui megváltoztak a mindennapjaink, és úgy éreztem bizonytalanná vált a félév is. Ez a bizonytalanság szerencsére hamar megszűnt, rövid időn belül tájékoztatást kaptunk a félév további menetéről, és a megváltozott, új követelményekről is.

   A távolléti oktatás első heteiben természetesen szokatlan volt ez az új oktatási forma az oktatók és a hallgatók számára egyaránt, de úgy gondolom, hogy mostanra már mindenki tudott alkalmazkodni. Nagyon hasznos és megkönnyíti a tanulást, hogy az órarend szerinti időpontban, élőben zajló előadások és gyakorlatok visszanézhetők, és ezeken kívül egyéb kidolgozott anyagokat is megosztanak velünk az oktatók. Az előre felvett órák esetében is nyitottak a hallgatói véleményekre, rendszeresen kérnek visszajelzést, és próbálják a helyzetből a lehető legtöbbet kihozni.

  Sajnálom, hogy a laboros tárgyak esetében a mostani körülmények között nincs lehetőségünk a laborban elvégezni a gyakorlatokat, de örülök, hogy ezeknek a tárgyaknak a megtartására is sikerült megoldást találni, és nem kell megismételnünk, újra felvennünk őket.

   Az ITK-n nagyon jó, összetartó közösség van, hiszen ez egy kisebb, családias kar. A jó hangulat a karon működő Animátor Közösség és a Hallgatói Önkormányzat rendezvényeinek, programjainak is köszönhető. Bár ebben a helyzetben távol vagyunk egymástól, de nem vagyunk egyedül. Tartjuk egymással a kapcsolatot, minden nap beszélek a barátaimmal, csoporttársaimmal, gyakran videohívás formájában is. Most sem jelent gondot az, ha valaki elakad a tananyagban, ugyanúgy kérdezünk egymástól, magyarázunk egymásnak, ha valaki nem ért valamit. (De persze az oktatók is szívesen fogadják a kérdéseinket.) Nem csak a tanulásban tartunk össze, hanem közös programokat is szervezünk magunknak online, például már tartottunk közös filmnézést és társasozást is a barátaimmal.

   Számomra a legnagyobb kihívás a távoktatásban az időm beosztása (volt).  Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül, mert a távoktatás kezdetével mindnyájunknak felborult a megszokott napi rutinja. A hirtelen kapott nagy szabadság miatt nem fordítottam elég időt a tanulmányaimra, és lemaradtam az anyaggal, de ezt a lemaradást a húsvéti szünetben szerencsére sikerült behoznom. Ebből tanulva már jobban be tudom osztani az időmet, fel tudok magamnak állítani egy prioritási sorrendet és nem feledkezek meg a teendőimről.

   A kurzusaink többsége a Microsoft Teams-en kerül megtartásra, az előre felvett anyagokat pedig a hivatalos, távoktatásra kialakított egyetemi honlapon tekinthetjük meg. Azt tapasztaltam, hogy kevésbé interaktívak az óráink, gyakran történik az, hogy az oktató kérdez valamit a hallgatóságtól, de nagyon soká érkezik csak válasz, ez természetesen nem az oktatótól, hanem elsősorban a hallgatóktól függ. Végső soron ez inkább annak róható fel, hogy (egy tanteremmel ellentétben) nem érzékeljük egymás jelenlétét.
   Sajnos még nincs kialakítva olyan platform, ahol egységesen az összes tárgyat meg lehet tartani, ezért azoknak a hallgatóknak, akinknek több különböző online felületen zajlik a digitális oktatás nehezebb számon tartani, hogy mikor, melyik felületen lesznek az óráik.

   A nehézségek ellenére szerintem jól sikerült kivitelezni a kurzusok digitális megtartását, egyedül akkor akad problémánk, ha nem elég erős az internetkapcsolat.

   Mivel nem csak vizsgáim lesznek, hanem a zárthelyik többségét is megtartják online, a legtöbb tárgyam még ebben az oktatási formában is folyamatos készülést igényel. Sőt van olyan tárgyam, amiből heti rendszerességgel van számonkérés, beadható házi feladatok, és az ezeken elért pontok alapján lehet megajánlott jegyet szerezni. Ez lehet, hogy elsőre rosszul hangzik, de szerintem a vizsgaidőszakban kifejezetten előnyünkre válik az, hogy a szorgalmi időszakban folyamatos felkészülésre vagyunk késztetve.
Fontos hogy ne maradjunk le azokból a tárgyakból se, amikből az új követelmény szerint csak vizsga lesz, és motiváljuk magunkat a tanulásra. Ez egy jó lehetőség az önállósodásra és az önfegyelem gyakorlására.

   Több szabadidővel gazdálkodhatunk ebben az időszakban, de fontos hogy ezt a felszabadult időt hasznosan töltsük el. Most lehetőségünk van több időt fordítani a hobbikra, olvasásra, sportolásra. Heti 5-6 alkalommal sportolok: a négy fal között tornázok vagy elmegyek futni. A sport segít abban, hogy se testileg se mentálisan ne hanyagoljam el magam, és legyen egy rendszer a mindennapjaimban.
   Vidéki vagyok és általában egy-másfél havonta jártam haza, ezért számomra nagy pozitívum az is, hogy itthon vagyok, több időt tudok tölteni a családommal még annak ellenére is, hogy a szüleim mindketten bejárnak a munkahelyükre dolgozni.
A házikedvencekkel is többet tudok foglalkozni, ennek nem csak én, hanem ők is nagyon örülnek.

   Remélem, hogy a hallgatótársaim is produktívan tudják eltölteni az idejüket. Fontos, hogy a tanulmányok mellett magunkra is szánjunk időt, őrizzük meg a mentális egészségünket. Ne hagyjuk, hogy a bezártság-érzés eluralkodjon rajtunk, mindenkinek javaslom, hogy a lehetősége szerint minden nap töltsön el egy kis időt a friss levegőn, például az erkélyre kiülve vagy a kertben. Figyeljünk oda egymásra, ne szakadjanak meg a kapcsolataink az izoláció miatt.

Szöveg és fotó: Kiss Rita