Egyetemünkön minden focirajongó ismeri Baumgartner Dávidot, ő volt a Pázmány Labdarúgó Liga (PLL) egyik főszervezője. Dávid a Jog- és Államtudományi Karunk ötödéves hallgatója, így lassan készül átadni a szervezői stafétát. A Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség (MEFS) éves rendes közgyűlése keretében, a hagyományoknak megfelelően kerülnek átadásra a MEFS díjak a tagszervezetek javaslatai alapján. Dávid április végén Halassy Olivér Hallgatói Díjban részesült a futball sportág és az egyetemi sportélet területén végzett szervezői munkásságért.

1. Honnan ered a sport iránti szereteted?

Egyértelműen a szüleimtől. Ők ugyan nem a sportok szerelmesei, de mindig nagy hangsúlyt fektettek a húgom, a bátyám és az én esetemben is a mozgásra. Kiskorom óta úsztam, de voltam vízilabdázó, futó és még sok más is, míg végül a sportok bennem dúló harcát a foci nyerte meg.

2. Ahogy említed főleg a futball szerelmese vagy, ez a fajta kapcsolat a sportággal hova vezethető vissza az életedben?

Mindenféle romanticizálás nélkül, a foci számomra szerelem volt első látásra. Talán a nálam másfél évvel idősebb bátyámnak is volt ebben némi szerepe, de már egészen kiskorom óta magamtól is minden lehetőséget megragadtam hogy a családi háztól nem messze lévő két háló nélküli kapuból és pár fűcsomóból álló „focipályán” vagy otthon a playstationön játsszam ezt a játékot, vagy akár élőben, akár a TV közvetítésen keresztül nézzem ahogy mások teszik ezt.

3. Emlékszel a sportággal kapcsolatos első élményedre?

A 2006-os világbajnokság döntőjét néztük édesapámmal és bátyámmal Erdélyben. Emlékszem, teljesen el voltam képedve, hogy micsoda történelmi pillanatnak vagyok szemtanúja amikor Zidane lefejelte Materazzit, az egész sportvilág legfontosabb eseménye egyszerre annyira fordulatos és végletekig kiélezett lett. Szerintem akkor szerettem igazán bele ebbe a csodálatos sportba.

4. Egyetemi tanulmányaid során, hogyan talált meg a sport vagy épp fordítva történt?

Egyértelműen én találtam meg a PLL-t és az öt év alatt nem is eresztettem. Az elmúlt tíz félévben a sötét covid korszakon kívül játékosként minden hétfőt a C épületben töltöttem egy, két vagy három csapatban is játszva.

Egyébként már az előtt utána néztem az egyetemi focilehetőségeknek, hogy kiderült volna, hogy felvettek a Pázmány jogi karára, így már az első nap előtt beszéltem az akkori szervezővel, hogy mindenképp szeretnék a Liga részese lenni. Akkor még csak játékosként, majd nem sokkal később segítőként, az utóbbi két évben pedig már szervezőként.

5. A Pázmány Labdarúgó Liga főszervezője vagy, milyen feladatokat látsz/láttál el?

A labdák felfújásától kezdve a PLL költségvetésének megalkotásán át a különböző sportsérülések kezeléséig, vagy a mentők értesítéséig mindent magába foglal ez a feladatkör. A legfontosabbak talán a bírók szerződtetése az egyetemmel és a velük való kommunikáció, hiszen profi bírókkal a Liga is minőségibbnek hat. Ezen túl a 12 – 14, vagy sokszor 18 csapat igényeinek összeegyeztetése is izzasztó feladat, hiszen itt több száz olyan játékosról van szó, akiknek az elsőszámú feladata az egyetemi kötelességek teljesítése. Mindenkinek máskor van gyakorlata vagy katalógusos előadása, de közben szeretnének eljönni focizni is. Az én feladatom volt ennek a lehetőségnek a megteremtése. Ami még hangsúlyos, és ami szerintem sokat emelt a Liga színvonalán azok a Facebook oldalra felkerülő posztok. Ezek alatt az egyes mérkőzésekről írt beharangozó vagy értékelő szövegeket és a játékosokról /csapatokról készült képeket kell érteni. A legtöbb pozitív visszajelzést ezekkel kapcsolatban kaptam.

6. Mesélj kicsit a PLL-ről, milyen célkitűzéssel jött létre, mennyire van közösségformáló ereje, a hallgatóktól milyen visszajelzések érkeznek?

A PLL alapvetően a jogi karon létrejött fociliga, amely mára már mind a négy kar bevonásával, összegyetemi szinten biztosítja hétről-hétre a sportolási, kikapcsolódási lehetőséget hallgatók százainak. A Liga megkerülhetetlen a Pázmány sport és közösségi életben is, hiszen ez a legnagyobb volumenű eseménysorozat az egész egyetemen. A tény, hogy különböző karokról és szakokról, illetve minden évfolyamról érkeznek csapatok mindannyiunk kedvenc sporttevékenyégének folytatása végett – véleményem szerint – olyan közösségformáló erővel bír, mint semmi más. Többször kaptam olyan visszajelzést, miszerint azzal, hogy gólyaként bekerült az adott személy egy PLL-ben szereplő csapatba, meg is lett alapozva az egyetemi szociális élete, hiszen ez egy olyan találkozási pontja a hallgatóknak ahol tanulmányaik első napjától kezdve egy közös érdeklődési körrel rendelkező közösséghez tartozhatnak.

7. Hogyan tudtad a tanulás és a sportot egyensúlyban tartani?

A tanulást és a sportot még könnyedén. Amikor ezek mellé érkeztek különböző egyetemen kívüli teendők, a munka, a szociális élet és persze a PLL szervezése, akkor voltak időszakok amikor úgy éreztem, hogy összecsapnak felettem a hullámok. Talán a legjobb módszer az, ha egy megjelenő feladatot a legrövidebb időn belül, ha lehet akkor pedig egyből elvégzünk, így nem adunk teret saját magunknak a halogatásra, a feladatoknak pedig a felhalmozódásra. Nekem legalábbis ez a mentalitás /praktikus hozzáállás segített túljutni a nehezebb időkön.

8. Most fogsz végezni a Jogi Karon, hogyan tudod a következő generációt felkészíteni a váltásra?

Valóban generációváltásról van szó, hiszen a három új szervező közül ketten még csak másodévesek. Ők még hosszú évekig vihetik tovább a PLL csodálatos hagyományát, így fontos a „kitanításuk”. Igazából annyira szerteágazó feladat a Liga szervezése, hogy képtelenség egy vagy több „konzultációval” átadni minden szükséges információt, de próbálok mindig elérhető lenni számukra, hogy az út közben felmerülő kérdésekben, problémákban tudjak segíteni.

9. Elmondtad a „jótanácsaidat”?

Nem hiszem, hogy az új szervezőknek szüksége lenne az én jótanácsaimra. Az idei szezon már majdnem teljes egészében az ő érdemük, és én eddig úgy látom, hogy nagy odaadással és lelkiismeretesen vetették bele magukat ebbe a szerepkörbe. Amíg ugyan úgy, mint most, szívvel-lélekkel állnak hozzá a feladathoz addig nem lesz probléma a Liga színvonalával.

10. PLL elérhetőség, ha esetleg szeretné valaki ennek a hatására felkeresni a Ligát?

A PLL természetesen mind a négy karról tárt karokkal várja a focizni szerető hallgatókat. Külön bátorítanék is mindenkit, aki szeretne barátokat szerezni, kikapcsolódni, mozogni, hogy ne féljen akár egyedül, csapat nélkül is felkeresni a Szervezőket (Battonyai-Fehér Tamás, Kuthy Gergely, Molnár Levente), akik mindenben nagyon szívesen segítenek. A Liga – illetve annak a szervezői – a Facebookon teszik közzé a bajnoksággal kapcsolatos információkat, érdekességeket. Ez, nem meglepő módon „Pázmány Labdarúgó Liga” néven érhető el.

11. Miért viselted ennyire szíveden az egyetemi sportéletet?

Első éves koromban a gólyatábor vagy a kollégium hiányában nekem a PLL adta meg azt az „egyetem érzést” amire akarva akaratlanul asszociáltam az amerikai filmeken való nevelkedés után. Az, hogy minden hétfő olyan összegyetemi program volt ahol meccsnézéssel, vagy meccsezéssel órákat lehetett eltölteni a barátokkal, miközben a szurkolók közül is sokan a C épület lelátóján töltötték szabadidejüket olyan élmény volt már játékosként is, amit tudtam, hogy én is tovább szeretnék vinni és segíteni abban hogy ez minél több hallgatóhoz minél magasabb minőségben jusson el.

12. Mikor megtudtad, hogy a futball sportág és az egyetemi sportélt területén végzett szervezői munkásságodért kapsz MEFS Halassy Olivér Hallgatói Díjat, mit gondoltál?

Őszintén, és ezzel nem a díj komolyságát akarom elvitatni, ez inkább az én személyes tudatlanságomat mutatja, de fogalmam sem volt a díj létezéséről, így nem is tudhattam ennek a jelentőségét, amikor értesültem az elnyeréséről. Természetesen örültem a sok belefektetett óra elismerésének azonban sosem vártam jutalmat vagy elismerő szavakat a szervezésért. Majdnem minden pillanatát élveztem a Ligával kapcsolatos munkának, így ez sosem tűnt olyan időtöltésnek amiért cserébe viszont várhatnék bármit is. Tehát összességében kellemes meglepetésként ért a hír.

13. A tanulmányaid elvégzése után a sport hogyan marad része az életednek?

Sport szempontjából mindig is aktív életet éltem, szeretném ha ez ebben a teljesen új, már 100%-ban felnőtt élethelyzetben is így maradna. A foci mindenképpen el fog kísérni életem végéig, de tervben van rövidebb időtávon belül egy fél, kicsit később pedig egy teljes maraton lefutása is, illetve szívesen átúsznám a Balatont is.

14. Mit jelent számodra ez az elismerés, amiben a MEFS részesített?

Természetesen nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen nagy múltra visszatekintő patinás szervezet, mint a MEFS véleménye szerint érdemes vagyok egy általuk kiosztott díjra. És habár az elismerés nélkül is teljes mértékben elégedett lettem volna az elmúlt öt évvel, mégis szép megkoronázása ez az egyetemi sportolói és szervezői „karrieremnek”.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Szabó Fruzsina