Már jóval az elsős évem előtt nagyon pozitív benyomást tettek rám az animátorok, méghozzá a nyílt napon. Többek között az Ő nyitott és kedves hozzáállásuk, illetve a nyílt napra varázsolt emberközeli hangulat miatt választottam végül a Pázmány ITK-t. Ezt innét, utólag is nagyon köszönöm! Nem bántam meg!

Elsőévesként nem csak az egyetemi légkör újdonságaival kellett megbarátkoznom. Mivel Szombathelyről származom, eleinte kihívást jelentett a fővárosi élet, itt minden egy picit nagyobb, minden egy picit más... Ebben a nagy bizonytalanságban a gólyanapok egy olyan fantasztikus élmény volt, ami egyszer csak mindent olyan emberivé változtatott. Kislétszámú csoportokba rendeztek minket, hatalmas odafigyeléssel építették a közösségünket, mindig ott volt 10 animátor, akikre számíthattam mindenben. Ez ugyanúgy igaz volt a szorgalmi időszak alatt is, kiegészülve, az addigra már összeszokott tanulmányi csoportunkkal. Nem telt el úgy hét az első évben, hogy ne jött volna oda hozzám egy animátorom, hogy megkérdezze, minden rendben van-e, tud-e valamiben esetleg segíteni. Ez nagyon nagy biztonságérzetet adott nekem.
A tanulás mellett mindig szakítottak időt arra, hogy kicsit kimozdítsanak minket a hétköznapokból, együtt lehessünk, építhessük a kapcsolatainkat. A számtalan Animátor és egyetemi rendezvény, amely rengeteg diákot mozgat meg és kapcsol össze. Elsősként igazán meglepő volt, hogy a Pázmány napi akadályversenyen a kari vezetőség is indított csapatot, így már gólyaként lehetőségem nyílt különböző területeke összemérni a tudásomat a Dékán Úrral.

Annyi mindent kaptam az animátoroktól, hogy úgy éreztem muszáj ezt valahogy visszaadni. Tudom, ez sablonosnak hangzik, de valóban így éreztem. Erre az tűnt a legjobb megoldásnak, ha jómagam is animátor leszek és ahogy tudom, segítem a friss Hallgatók beilleszkedését. Mikor az ember az első év utáni nyáron hazaköltözik szülővárosába és az ottani, rég nem látott barátokkal beszélgetnek az egyetemi élményeikről, akkor derül ki igazán milyen különleges értéket képvisel az Animátor Közösség és az általuk végzett munka. Könnyen megszokja az ember a jót, és könnyen el is felejtkezik hálásnak lenni érte. Ezért igyekszem az életem minél több részébe elvinni ezt a hozzáállást, attitűdöt.

Számomra lehetőséget és felelősséget jelent animátornak lenni. 16 éve vagyok cserkész, így nem állt távol tőlem az emberek segítése és a megfelelő úton való vezetése, egészen biztos voltam benne, hogy élvezni fogom az Animátorságot. Azonban, amit a közösség tagjaként kapok a mai napig, arra nem számítottam.
Jelenti, a sok lehetőséget arra, hogy különböző helyzetekben kipróbálhatja magát az ember. Csapatban vezetőként, vagy tagként hogyan tudja hasznosítani a tudását. Ha nyitott vagy ezekre a dolgokra, rengeteget tudsz tanulni és fejlődni.
De ezek mellett nem szabad elfelejteni, hogy hatalmas felelősséggel jár ez az egész. Ahogy az Animátor ima is mondja: „Ha Te lelassítod lépteidet, ők megállnak.”. Mindig a szemed előtt kell tartanod, hogy fiatal embereket, életük egyik legfontosabb szakaszán kíséred végig, mutatod Nekik az irányt! Ez olyan felelősség, amivel nem szabad játszani!

Az Animátor Közösség emberközelibbé, könnyebben feldolgozhatóvá teszi az elsőévesek egyetemi létbe való bekerülését. Emellett a közösség tagjainak is rengeteg lehetőséget biztosít a fejlődésre, ki szakít a sablonos hétköznapokból.

Úgy gondolom, hogy az elsőéveseknek a legnagyobb segítséget a tanulmányi csoportok jelentik. A gólyanapoktól kezdve, az ember első egyetemi évét végig kísérő kis csoport, mely biztosítja azt, hogy az ember ne érezze azt, hogy egyedül evez a végeláthatatlan egyetemi tengerben. Számomra rengeteget segített az a 25 fős társaság, akikkel a gólyarendezvények során megismerkedtünk és jó barátságra tettünk szert, majd az elsős lét kihívásait együtt tudtuk abszolválni. Animátoraink folyamatosan figyelték, hogyan haladunk a tanulmányainkkal, segítettek egyetemi ügyeink intézésében. Valamint megosztották velünk, az évek alatt összegyűjtött praktikáikat is. Jó érzéssel tölti el az embert, ha van hova tartoznia.

Nehéz lenne egy pillanatot kiemelni a rengeteg élmény közül. Mindig nagyon jó érzéssel tölt el, mikor látom, hogy a gólya csoportok összerázódnak, elkezdenek önállóan tevékenykedni. Mikor besétálok az ebédlőbe, és azt látom, a diákok nagy csoportokban együtt készülnek valamelyik órájukra, vagy csak éppen, egy jókedvű beszélgetést folytatnak. Ez megtudja érinteni az ember lelkét és megigazolást nyer az Animáor Közösség létezése.

Sok szeretettel várunk Benneteket, leendő elsőéveseket a karunkra. Biztos vagyok benne, hogy a beilleszkedéssel és az egyetemi életbe való belerázódással nem lesz problémátok, mivel a kar Animátorai mindent el fognak követni azért, hogy Nektek ez minél egyszerűbben menjen. Itt mindenki meg fogja találni a helyét. Tanulni itt is kell, de sokkal könnyebb, ha ezt egy jó társaságban teheted meg.
Ha nem hiszitek, járjatok utána a nyílt napon.

Szöveg és fotó: Galambos Mihály