Pázmány Alumni: interjú Bóna Samuval, a BTK egykori hallgatójával
"A fontos társadalmi problémákkal, vagy témával foglalkozó videók azok, amik táplálják bennem a szakma iránti szeretetemet"

bona_samu_portre.JPGBóna Samu egyszerre teljesedik ki a videós újságírás területén, ami érdeklődési köreinek közös halmaza, illetve a PR szakmában is, ami az egyetemi évei alatt került érdeklődése középpontjába. Valódi értékek teremtésére és etikus kommunikációra törekszik munkája során. Nemrégen két kollégájával Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat nyert TV/videó kategóriában.

Mikor kezdte el érdekelni az újságírás?

Bár a filmekben mindig nagyon vagány hivatásnak tűnt az újságírás, engem sosem érdekelt igazán az írás része, inkább csak a történetmesélés, mint munka. Tízen pár éves korom óta vonz viszont a kisfilm és videó készítés, ezek közül is az olyanok, amik valami számomra fontos témát dolgoznak fel. Ezeknek az érdeklődési köreimnek közös halmaza lett videós újságírás.

Kommunikáció- és médiatudomány szakon végzett a Pázmányon. Emlékszik még, hogy miért a Pázmányra jelentkezett? Akkoriban mi motiválta leginkább?

A Pázmányra is a videó készítési vágyamat követve jelentkeztem. Láttam, hogy van filmes szakirány, és mellette csomó másik médiás dologba is belekóstolhatok, azonban meglepetésemre az egyetemi évek alatt a PR lett az új szerelmem és érdeklődésem középpontja, és ezért hálás vagyok az egyetemnek, hogy lehetőséget adott az eredeti célom mellett új dolgokba belelátni, nem csak a videó készítésben fejlődni.

Milyen emlékezetes élményeket tudna felidézni a pázmányos évekből?

Az egyetemista létben engem leginkább a közösség, új barátok, közös projektek vonzottak, így a legszebb emlékeim a KommTáborokhoz, a barátokkal közös kisfilm forgatásokhoz, illetve a Pázmány Rádió újjáélesztéséhez és közös rádióműsorok készítéséhez kapcsolódnak.

Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelné ki, ami segített Önnek szakmailag?

A legtöbb tanárhoz kedves emlékek is fűznek, nagyon kiemelni nem szeretnék senkit. Radetzky András volt rám talán a legnagyobb hatással, ő támogatta és tette lehetővé nekünk, hogy újra lehessen Pázmány Rádió és saját műsorokat készíthessünk, ő keltette fel bennem a PR iránti érdeklődésemet is, aminek életben tartásához persze a többi tanár tudása is szükséges volt, például Morva Gábor is rengeteg olyan PR szakmával kapcsolatos érdekességet és értéket adott, amiket szintén sokáig nem feledek, és PR szakmához kapcsolódó munkám alapját képzi majd a jövőben.

Tanulmányaiból mit tudott leginkább hasznosítani? Az egyetemen szerzett ismeretanyag és a kiépült kapcsolatháló máig segítségére tud lenni a karrierjében?

Az egyetem mindig is támogatott, a mai napig úgy érzem, hogy fordulhatok segítségért a tanáraimhoz. Sokat tanultam a kapcsolatteremtésről és projektek kapcsán való együttműködésről is az egyetemi évek alatt, amik a munkáim során igencsak hasznos tapasztalatnak bizonyultak. Mindezek mellett az egyetemen kapott elméleti tudást is tudtam sikeresen hasznosítani, olykor egy-egy munkával kapcsolatosan visszalapozok a jegyzeteim közt, egyeztetek az évfolyamtársaimmal, akikkel szintén számíthatunk egymásra bármikor.

Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?

Még az egyetemi évek alatt kezdtem el gyakornokoskodni az Index.hu internetes újság videós rovatában, és ennek a következménye lett, hogy lassan másfél éve dolgozom videós újságíróként, és készíthetek anyagokat fontos témákról egy viszonylag népes közönségnek.

bona_samu_portre2.jpgÚjságíróként mi a hitvallása? Mi az, amit munkája során minden esetben szem előtt tart?

Úgy érzem, hogy még nem alakult ki bennem egy teljesen kikristályosodott hitvallás, éretlennek érzem magam ilyesmihez. Azt tudom, hogy mik azok a projektek, amiket őszintén élvezek a tervezés fázistól a publikálásig, és ezek a társadalmilag fontos témákat bemutató sajtó anyagok és kampányok, illetve útmutató, valamiben különleges emberek megismertetése a közönséggel egy portré filmmel például.

Két kollégájával Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat nyert TV/videó kategóriában, amelyet június 17-én online módon osztott ki a Magyar Szegénységellenes Hálózat. A sajtódíj célja, hogy megmutassák a nehéz történeteket és a szegénységben élők helyzetének összetettségét a sajtóban lehet körültekintéssel, odafigyeléssel, a szereplők méltóságát tekintetbe véve, perspektívát mutatva ábrázolni. Hogyan érintette az elismerés?

Nagyon jól esik az elismerés, kifejezetten a díjat nyert videónkkal kapcsolatban, hiszen ez volt az első olyan sajtó anyagom, aminek a helyszíni forgatásában is részt vettem, nem csupán a vágója lehettem. Maga a forgatás élménye, hogy két órás kocsiútra az úgymond egy védett környezettől, Budapesttől egy teljesen másik világban találtam magam, más problémákkal, úgy éreztem, hogy erről a tapasztalatról tényleg érdemes mesélni, sok emberhez szeretném eljuttatni a tapasztalatom. Ez az élmény segített kialakítani az alkotói hitvallásomat, már amennyire kialakult ilyen bennem.

A társadalmi és szociális témák mindig is közel álltak Önhöz?

A gimnáziumi éveim végén egy nyarat Angliában töltöttem egy fogyatékos gyerekeket nevelő közösségben, mint ápoló. Rám volt bízva egy 12 éves autista gyerek, aki még beszélni sem tudott. A két hónap alatt szinte minden napot együtt töltöttem vele és hasonló gyerekekkel, és nagyon élveztem. Az ilyen segítségnyújtás, még ha nehéz is, de szerintem ugyanolyan pozitív töltést ad a segítőnek, mint annak, aki segítséget kap. A sajtóanyagokkal is hasonlóan érzek, a fontos társadalmi problémákkal, vagy témával foglalkozó videók azok, amik táplálják bennem a szakma iránti szeretetemet, és úgy érzem, hogy megéri a sok munkát, mert a végén nem csupán szórakoztató lesz, hanem fontos gondolatokat és tetteket ébreszthetnek az anyagok.

Hevesaranyoson forgatott nyertes videójuk készítésekor mi volt a koncepciójuk, elképzelésük mi volt a céljuk?

Egyrészt az volt a célunk, hogy bemutassuk milyen körülmények között élnek emberek tőlünk pár kilométerre, másrészt pedig egy olyan pozitív példát szerettünk volna prezentálni, amikor valaki a körülményeit átlátva próbál tenni valamit a saját környezetéért.

Véleménye szerint feladata, illetve mennyire fontos, hogy egy újságíró megmutassa a szegénységgel élők problémáit?

Az újságírók szerepét úgy látom, mint egy érdeklődő szem és fül az eleve meglévő tapasztalásainkhoz. Egy ember dolgozik, a családjával van, a számára fontos hivatásának él jobb esetben. Az újságíró feladata szerintem az, hogy segítse az embereket információhoz, további tapasztalatokhoz jutni, kielégítse az ember kíváncsiságát, aki nem teheti meg, hogy maga utazzon vidékre és beszélgessen a cigánysoron élőkkel, vagy utazzon el egy külföldi konferenciára utánajárni, hogy milyen technológiai újdonságok lesznek, vagy kérdezze meg mindenféle témáról szakemberek véleményét személyesen… Így a szegénység megmutatását külön újságírói feladatnak nem látom, de mindenképpen része a világ megmutatásának.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Jelenleg két munkahelyen is dolgozom, az egyik egy kis reklámügynökség sok CSR kampánnyal. Egy kis ügynökségben gyorsan lehet fejlődni és tanulni, mert kevés az ember a sok és sokféle feladatra. A PR-es érdeklődésemet és szakmai fejlődésemet úgy érzem, hogy ez a munka abszolút támogatja, olyan vállalatokat és elképzeléseket ismerhetek meg, akik nyitottak a valódi értékek teremtésére és az olyan etikus kommunikációra, amire én mindig is alapozni szeretném a munkámat. A másik munkahely a már említett internetes újság videós rovata, ahol a kollégáktól nap mint nap tanulhatok valamit, vagy kaphatok visszajelzést a szakma legjobbjaitól. Így a tervem két síkon is az, hogy meghatározó szakmákon belüli barátságokat, kapcsolatokat szerezzek és társadalmilag is értékes munkával fejlesszem az egyetemen, és azelőtt szerzett tudásomat.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

Szerintem az egyetemi időszak ad pár év biztonságos környezetet arra, hogy kockáztathassunk, kísérletezzünk, hogy kipróbáljunk új dolgokat, rájöjjünk, mi érdekel. Ezek az évek talán a legalkalmasabbak arra, hogy elkezdjünk blogot írni, podcast-ot csinálni, vagy kisfilmeket forgatni a barátokkal, zenei bandát alapítani, vagy bármi, ami 8 óra munka és/vagy családos emberként nehezebb, kockázatosabb lenne.

Iskolák

  • Pázmány Péter Katolikus Egyetem: Kommunikáció- és médiatudomány (2016 – 2020)
  • Budapest Film Academy: Filmes vágó és hangmérnök képzés (2015 – 2016)
  • Pesthidegkúti Waldorf általános Iskola művészeti iskola és gimnázium (2002 – 2015)

Szakmai pálya

  • POME ügynökség: influencer marketing project manager (2019 - )
  • hu: videós újságíró (2018 - )
  • Umbrella ügynökség: Online content editor gyakornok (2018 – 2 hónap)
  • NoSalty: Videó vágó gyakornok (2017 – 2 hónap)
  • Szabadúszó videós, Youtube Partner (2014 - )

Hobbi

Bűvészkedés, Youtube videók készítése, elektronikus zeneszerkesztés, fotózás.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Bóna Samu

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

süti beállítások módosítása