Vághy Mihály még elsőévesként találkozott Szederkényi Gáborral egy olvasószeminárium keretén belül. Közös munkájuk egy személyes beszélgetést követően kezdődött, amely során kiderült, hogy Szederkényi Gábor kutatócsoportjában milyen nyitott kérdések vannak, amelyeknek a kutatásába be lehetne kapcsolódni. Mihály a dinamikus modellek hálózati megvalósításának témakörét választotta. Kettőjük kapcsolata informálisnak mondható a kellő kölcsönös tisztelet megadása mellett, amely elengedhetetlen a hatékony együttműködéshez.

Szederkényi Gábor
„A mentorálás sok területen kikényszeríti a fejlődést”

Egy olvasószemináriumot szerveztünk speciális rendszerelméleti témakörben érdeklődő hallgatókkal, és Misi is köztük volt. Egy „felnőtt” kutatók számára sem egyszerű nyelvezetű könyvvel foglalkoztunk, aminek a lényegét a hallgatók meglepően gyorsan megértették.

Egy hosszabb személyes beszélgetésben elmondtam neki, hogy milyen problémákkal foglalkozik a kutatócsoportunk, és milyen nyitott kérdések vannak, amelyeknek a kutatásába be lehetne kapcsolódni. Így választottuk dinamikus modellek hálózati megvalósításának (realizációjának) témakörét, ahol szerencsésen összekapcsolódik az elméleti, matematikai háttér és a számítások tényleges megvalósításához szükséges informatikai munka.

Jelenleg az előbb említett témakört folytatjuk, ahol az eredetileg elméleti fizikai kémiából származó, de matematikailag általánosított eszközrendszerrel próbálunk leírni nem kémiai jellegű dinamikus folyamatokat, pl. közlekedési rendszereket. Ez a fajta megközelítés pedig reményeink szerint új nézőpontot és lehetőségeket teremt ilyen modellek vizsgálatára és szabályozására.

A PPKE ITK viszonylag kis mérete miatt könnyen alakul ki személyes párbeszéd és kapcsolat az oktatók és a hallgatók között. Ez nagyon fontos a mentorálásnál, amit a Kar a kezdetek óta fontosnak tart és támogat. A támogatás abban is megnyilvánul, hogy a személyes témavezetést már a BSc szinttől kezdve megfelelően nagy súllyal tudjuk figyelembe venni az oktatói óraterhelésben. A hallgatói oldalt pedig a kari tehetségprogram és a különböző pályázatokhoz kapcsolódó kutatási ösztöndíjrendszer tudja hatékonyan segíteni. A PPKE ITK által művelt területeken ennek óriási a jelentősége, mert országos statisztikák szerint a doktoranduszok kb. 80%-a a tudományos diákköri munkát végző hallgatók közül kerül ki. Tehát az időben elkezdett mentorálás a tudományos és oktatói utánpótlás képzésének talán legfontosabb eleme.

Azt hiszem, általánosságban elmondható, hogy egy mérnök számára a jó hangulatú közös munka a mindennapok egyik legfontosabb eleme. Eközben a mentorált hallgató az adott szakterület alapfogalmai mellett el tud sajátítani fontos munkamódszereket, és a mentoron keresztül további személyes szakmai kapcsolatokra is szert tehet itthon és külföldön egyaránt.

Tapasztalataim szerint a legfontosabb tényező talán a szakterület iránti erős tudományos érdeklődés és az ehhez kapcsolódó új igazságok (tudományos eredmények) megismerésének és feltárásának vágya. Ez szinte minden egyéb problémát meg tud oldani, legyen az az ismeretek hiányával vagy akár a munkamorállal kapcsolatos. Ezen kívül nagyon hasznos egy jó adag önállóság, hogy előbb-utóbb saját ötletei és eredményei legyenek a hallgatóknak. Ha a mesterképzés végére eljutunk addig, hogy a művelt tudományág a legszebb az összes közül, akkor nyert ügyünk van.

A mentorálás sok területen jó értelemben kikényszeríti a fejlődést. Az új tudományos eredményeket folyamatosan követni kell olyan szinten, hogy el is tudjuk magyarázni legalább a lényegüket. Én mérnökinformatikusként végeztem annak idején, de rengeteg új technikai megoldást, eszközt tanulok a hallgatóktól folyamatosan. El kell fogadni, sőt, örülni kell neki, hogy ők ezek használatában előttünk járnak. A szakirodalom is óriási, sokszor a hallgatók találnak meg egy nagyon fontos kapcsolódó cikket vagy eredményt. A fiatalokkal való kommunikáció szellemileg frissen tartja az embert, ezen kívül nagyon tanulságos az ő világlátásuk és sokszor kritikus szemléletük.

Én annak idején olyan kutatócsoportban „nőttem fel”, ahol kezdettől fogva kollégának tekintettek bennünket, meghallgatták a véleményünket és figyelembe vették az érdeklődésünket. Ezt a légkört igyekszem én is megteremteni. A kapcsolat tehát eléggé informálisnak mondható a kellő kölcsönös tisztelet megadása mellett. Véleményem szerint így lehet hatékonyan együtt dolgozni. Nagyon fontos eljutni addig, hogy a hallgató nyugodtan merje jelezni, ha nem ért egyet a témavezető gondolatmenetével.

A második és harmadik kérdésnél említett témakörben korábban publikált eljárásainkat Misi szinte teljesen önálló munkával kiterjesztette időkésleltetést tartalmazó modellekre, és teljesen általános számítási keretet adott hozzájuk. Ez jóval túlmutat az egyetemi szintű követelményeken.

Legemlékezetesebb pillanatként azt emelném ki, hogy az első közös cikkünkre (ami azóta nemzetközi folyóiratcikk formájában megjelent) olyan egyöntetűen pozitív bírálatokat kaptunk, ami az általánosságban kritikus közeg miatt nagyon ritkán fordul elő az ember munkája során.

Vághy Mihály
„Mindig kellő motivációt biztosít számomra”

Szederkényi Tanár Úrral még elsőévesként egy ún. Felügyelt Önálló Tanulás keretein belül találkoztam először, ahol néhány hallgatóval egy olvasószeminárium során megismerkedtünk az ún. temporális logikával és annak rendszerelméleti alkalmazásaival.

A szemináriumsorozat után személyes beszélgetések során bemutatta a kutatócsoport jelenlegi kutatásait, illetve a nyitott problémákat, melyekkel foglalkozni lehetne. A választás időkésleltetést tartalmazó dinamikus rendszerek hálózati realizációjára esett, mely témakörrel és bővítéseivel ezután két éven keresztül foglalkoztam.

Az előbbi témakörhöz, ún. kémiai reakcióhálózatok elméletéhez kapcsolódó kutatást folytatunk, mely során formálisan olyan, az általánosított rendszerosztályba tartozó modellekkel foglalkozunk, melyek nem feltétlenül kémiai háttérrel rendelkeznek, pl. járműdinamikai modellekkel. Már vannak is új eredményeink az újszerű megközelítéssel, melyek remélhetőleg új eszközöket biztosítanak ezen modellek analízisére és szabályozására. A munka eredménye terv szerint újabb TDK dolgozat és folyóiratcikk lesz, illetve a diplomamunkám törzsanyagát is ez fogja képezni.

A mentorálás megvalósításához a közvetlenség és nyitottság elengedhetetlen, hiszen ezek nélkül nehéz a feladatok és problémák kommunikációja, illetve akár annak megállapítása, hogy a mentoráltnak milyen jellegű segítségre van szüksége. Az Egyetemen, illetve az Információs Technológiai és Bionikai Karon ezeken nagy hangsúly van, illetve a kis méret miatt könnyebben jönnek létre ilyen kapcsolatok. Az ITK-n nem ritka, hogy a hallgatók már BSc alatt találnak nekik megfelelő mentoráltat és témát.

Számomra rendkívül fontos, hogy a közös munka során jó kapcsolat alakuljon ki, például pozitív hangulatú konzultációk során, hiszen ettől motiváló és nyílt közeg alakul ki. Ezen felül a mentor a szakmai ismeretek mellett lényeges jó gyakorlatokat, szokásokat tud elsajátítani, melyek megkönnyítik a problémamegoldást.

Szerintem rendkívül fontos, hogy eleinte a mentor fokozottan ügyeljen, hogy megfelelő nehézségű feladattal foglalkozzon a mentorált. Számomra ez nélkülözhetetlen volt, hiszen még az alapszakos tanulmányaim elején kezdtünk el közösen dolgozni. Természetesen idővel a mentorált önállóan is képes problémák felfedezésére és megoldására, de kezdetben nehéz megítélni a feladatok nehézségét is, ugyanis ez valamilyen szinten a témakörben való jártasságot igényli. Másik lényeges tulajdonság, hogy teret adjon a mentorált autonóm működésének is, amikor erre készen áll.

Kapcsolatunk szinte az egész felsőbb tanulmányaim során elkísért, így rendkívül sokat tudtam tanulni emberileg és munkamorál szempontjából. Ezen felül kutatás- és oktatásmódszertani kérdésekben is sok tapasztalatot szerezhettem, a szakmai tudásról nem is beszélve.

A kapcsolatunk kezdettől fogva közvetlennek mondható, mely megalapozta és azóta is megkönnyíti a feladatok kiválasztását és megoldását, illetve az általános kommunikációt. A Tanár Úr szakmai sikerei és az általa teremtett inspiráló környezet mindig kellő motivációt biztosít számomra.

Az eddigi együttműködés legnagyobb mérföldköve két év közös munka után jött el, amikor a fent említett témakörben a kutatócsoport által korábban publikált, illetve a saját eredményeket sikerült egy teljesen általános keretrendszerben egységesíteni. Így a megfelelő eljárások időkésleltetést tartalmazó és bizonytalan modellekre is alkalmazható. Az új eredményekből az évek során két első helyezést elérő TDK dolgozat született, posztereket készítettünk nemzetközi konferenciákra, illetve megjelent egy nemzetközi folyóiratcikkünk, egy újabb cikknek pedig leadtuk a kéziratát.

Az első TDK dolgozatot, illetve az egész rendezvényt emelném ki. Természetesen nehéz összemérni a különböző tudományterületről érkező munkákat, mégis jó volt megismerni a kortársak kutatását, illetve a körüljárt problémák objektív nehézségét. A dolgozatra kifejezetten pozitív bírálatokat kaptunk, illetve Algoritmuselmélet szekcióban első helyezést nyert el. A dolgozat eredményeiből készült nemzetközi folyóiratcikkre szintén rendkívül pozitív bírálatokat kaptunk.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Szederkényi Gábor, Vághy Mihály