A bioetika új kihívásai a Covid-19 pandémia során címmel rendezi a Magyar Bioetikai Társaság (MBT) – közös szervezésben a Szent II. János Pál Kutatóközponttal és a T72 Egészségügyi Munkacsoporttal – nemzetközi konferenciáját az egyetem dísztermében, október 9-én. A Magyar Bioetika Társaság történetének kezdete 1993-ig nyúlik vissza, és Gaizler Gyula, az ORFI radiológus főorvosa nevéhez fűződik. Emlékére díjat alapítottak, ennek idei átadására a konferencián kerül sor. Az MBT feladatai közé tartozik a bioetika és határterületeinek tudományos igényű tanulmányozása, fejlesztése, az etikai állásfoglalások terjesztése. Mint hangsúlyozzák: „A tudományos érvek mellett a világnézeti hovatartozás is alapvetően meghatározza a véleményalkotást egyes kérdésekről. A bioetika feladata részt venni az állami jogalkotás előkészítésében, védeni az emberi élet szent és sérthetetlen voltát, személyes emberi méltóságát, a fogantatástól kezdve a természetes végéig.” A konferencia előtt beszélgettünk Rojkovich Bernadette-tel, a Magyar Bioetikai Társaság elnökével.

Főorvosasszony, a bioetika tudománya ma egyre nagyobb hangsúlyt kap. Melyek azok a kérdések, amelyeket a bioetika felölel?

A bioetika azért fejlődött látványosan az elmúlt évtizedekben – s már nem csak az orvosetikával foglalkozik –, mert jelentős mértékben megváltoztak a technikai feltételek, számos új lehetőségünk van a betegek gyógyítására, ezért sokkal többet kell tudnunk a biológiáról. Ugyanakkor nem mindent tehetünk meg, amire ismereteink alapján képesek vagyunk, az etikai elveket ugyanis figyelembe kell venni. A bioetika tudománya felöleli a teljes embert, a maga bio-pszicho-szociális összetettségében, összhangban a Föld élővilágával és a környezettel.

A fejlődés során újabb és újabb vonatkozásban vetődnek fel a bioetikai kérdések. Miközben az ember egyre többet tud, nem minden esetben kíséri ezt kellő morális felelősség.

Nem mindig járunk helyes úton a tudományos ismeretek felhasználásában. A technika fejlődése számos pozitívummal szolgál az emberiség számára, megkönnyíti mindennapjainkat, meghosszabbítja az életünket, de ezzel együtt nagyon sok új veszély is jelentkezik. Ezek az új kihívások igénylik, hogy morális szempontból is gondoljuk át, mit teszünk, mert nagyon sok kárt is okozhatunk, nemcsak az embernek, hanem az egész élővilágnak. Környezetünk, Földünk mindinkább veszélybe kerül a szennyezések következtében, ide értve a testi és a lelki szennyezést is.

Melyek azok a bioetikai területek, amelyek ma inkább előtérbe kerülnek?

Orvosi szempontból fontos, hogyan vélekedünk a halálközeli állapotról, az élet végső szakaszáról, az eutanáziáról. Ugyanez érvényes az élet kezdetére: mikor kezdődik az ember élete? Hogyan védjük a lombikban megfogant emberi életeket? Az élet eleje és a vége két olyan fontos terület, amely alapvető erkölcsi kérdéseket vet fel.

Fontos kérdés a beteg ember segítése, és ez összefügg az anyagi javak igazságos elosztásával. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk a gyógyításra, de ha egy beteg kezelése nagyon sok anyagi erőforrást igényel, kinek az érdekét helyezzük előtérbe? Az adott személy vagy a társadalom érdekét? Ilyenkor figyelembe kell venni a népegészségügyi szempontokat is, azzal együtt, hogy kötelességünk minden ember életét védeni.   

A transzplantációk esetében például előfordulhat a választás kényszere: ki legyen az, aki az adott szervet megkapja, és ezzel életlehetőséghez jut?

Valóban, ilyen kiélezett helyzetet jelent például, hogy a transzplantációs listából ki kapja meg az adott szervet. A jelenlegi pandémia során, ha a betegek száma meghaladná a kritikus számot, akkor kinek az ellátása igényel elsőbbséget, egy sürgős műtétre szoruló, egy akut szívinfarktus vagy egy Covid-19 fertőzött beteg lélegeztető gépre helyezése? Ezekben a nehéz döntésekben csak a szakmai szabályok és a csoportos team munka segíthetnek. 

Éves konferenciájuknak a mostani pandémia a témája. Bioetika vonatkozásban milyen kérdéseket vet föl a járvány?

Olyan vírussal találkoztunk, amelyet eddig is ismertünk ugyan, de időközben megváltozott a természete, s ennek következtében nem tudjuk, hogyan alakul a pandémia lefutása. A járvány első fázisában nagyon jól védekeztünk, de ennek megvolt az ára. Alacsonyan tudtuk tartani a betegek számát, de emiatt számos család gazdaságilag tönkrement vagy nehéz anyagi helyzetbe került. Fontos volt viszont, hogy az egészségügy időt kapjon a felkészülésre, ne tömegesen kelljen ellátni a betegeket az egészségügyi intézményekben.

A második, most elkezdődött fázisban azt is látjuk, hogy talán már nem tartanak annyira az emberek a járványtól, s talán kissé lazábban kezelik az óvintézkedéseket. Az emberek többsége azonban megérti, hogy védekezni kell, és elfogadja a szakmailag alátámasztott előírásokat: viselni kell a maszkot, mert az valóban csökkenti a fertőzés veszélyét, megfelelő távolságot kell tartani és gyakran kezet mosni.

Ugyanakkor látjuk, a pandémiával kapcsolatban szélsőséges hangok is jelentkeznek. Egyesek tagadják magának a pandémiának a létét, a másik végletet pedig az jelenti, amikor valaki az indokoltnál jobban fél. A téves informálással nemcsak a saját életét korlátozza valaki, hanem felesleges, sőt, veszélyes pánikreakciót indíthat el.

Készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PPKE