Pázmány Alumni: interjú Czopf Áronnal, a BTK egykori hallgatójával
„A barátaimmal nem az időjárásról szoktunk beszélgetni”

czopfaron.jpg

Czopf Áronnak az újságírás valójában nem tartozik az élete fősodrába, viszont mindig a dolgok egyetemessége, a századok és kötetek körmenete vonzotta. A Pázmányra konkrét oktató személye és munkássága miatt jelentkezett, ahol az évek során szélesedett a látóköre. Nemrégen a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága alapításának 50. évfordulója alkalmából megjelent a Nyelvünk és kultúránk 50 fiatal szemszögéből című kötet, amelyben magyarországi és külhoni fiatalok gondolatait gyűjtötték össze. Ebben a könyvben az ő írása is megjelent.

Mikor kezdte el érdekelni a politikatudomány, a történelem? Hogyan lett aztán mindebből újságírás?

Az újságírás valójában nem tartozik az életem fősodrába, viszont mindig a dolgok egyetemessége, a századok és kötetek körmenete vonzott. Innen a történelem és különösen az eszmék történelme iránti érdeklődés.

Politikatudomány mesterképzési szakon végzett a Pázmányon. Emlékszik még, hogy miért a Pázmányra jelentkezett? Akkoriban mi motiválta leginkább?

Amikor megláttam, hogy a Pázmányon a politikatudományi képzés a Bölcsészettudományi Karhoz tartozik, felcsillant a szemem. Akit nem annyira a közpolitika, sokkal inkább az eszmetörténet kérdései érdekelnek, annak ez igencsak bíztató jel. A továbbtanulásról viszont nem ez alapján, hanem konkrét oktatók személye és munkássága miatt döntöttem. Már az alapképzésen is azt tapasztaltam, hogy a különféle tudományszociológiai falanxok helyett az igazi tanáregyéniségeket kell keresni. A Pázmányra végső soron azért jelentkeztem, mert Nyirkos Tamás előadásait akartam hallgatni.

Milyennek látja a pázmányos éveket?

Örömmel gondolok vissza ezekre az évekre: a tanárok felkészültségére és a Tanulmányi Osztályon dolgozók segítőkészségére egyaránt. Utóbbit csak azért hangsúlyozom, mert több ismerősöm példáján látom, hogy milyen nehéz elvégezni egy egyetemet, ha a tanulmányi ügyintézés rosszul működik.

Tanulmányaiból mit tudott leginkább hasznosítani? Az egyetemen szerzett ismeretanyag és a kapcsolatháló máig segítségére tud lenni a karrierjében?

Erre a kérdésre nem tudok egyértelmű választ adni. Abban biztos vagyok, hogy az egyetemi évek szélesítették a látókörömet. Tagadhatatlan, hogy az interdiszciplinaritás és a személyes tanár-diák kapcsolat tekintetében egyedülálló az, amit a Pázmány nyújtani tud.

Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?

Már a mesterképzés megkezdése előtt, 2017-től írtam a Mandinerre, és 2018-tól a Kommentár folyóirat munkájába is bekapcsolódtam. Ezen kívül más lapokban is jelentek meg írásaim már az egyetemi tanulmányaim folyamán, ez a kapcsolat a nyilvánossággal tehát nem az egyetem elvégzése után kezdődött.

czopfa_kollegiumi_program.JPGÚjságíróként mi a hitvallása? Mi az, amit munkája során minden esetben szem előtt tart?

Magyarországon az újságírás ethosza és honosa – tehát a belső és külső becsülete egyaránt gyenge. Ez természetes következménye annak, amit általában a nyilvánosság demokratizálódásának vagy nemes egyszerűséggel csak kulturális hanyatlásnak szokás nevezni. Számomra mégis fontos az a különbség, hogy míg az újságok zsurnalizmust, addig a folyóiratok kultúrát terjesztenek. Ezért is tartom nagy megtiszteltetésnek, hogy már 2018 nyara óta részt vehetek a Kommentár folyóirat munkájában. A konkrét kérdésre válaszolva, a munkaetikám leginkább abban áll, hogy nem akarok hozzájárulni a hanyatláshoz.

Nemrégen a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága alapításának 50. évfordulója alkalmából megjelent a Nyelvünk és kultúránk 50 fiatal szemszögéből című kötet, amelyben magyarországi és külhoni fiatalok gondolatait gyűjtötték össze. Ebben a könyvben az Ön írása is megjelent. Milyen folyamat alapján történt a szerzők kiválogatás és hogyan fogadta, amikor megkapta a lehetőséget?

A kötet szerkesztője, Blankó Miklós keresett meg, aki elkötelezetten képviseli a magyar nyelvművelés ügyét a legkülönfélébb felületeken. Mint megtudtam, a válogatás szempontja az volt, hogy ígéretes fiatal egyetemisták és pályakezdők kerüljenek a kötetbe, ezért a felkérés megtisztelő számomra és örömmel fogadtam.

Mesélne az írásáról kicsit bővebben?

A nyelviség terén jelentkező legfontosabb kihívásokat kellett számba vennünk, ezért írtam arról a „kedélyes jelentésnélküliségről”, amely szerintem a nyelvhasználaton keresztül magát a gondolkodást is végromlással fenyegeti. A hozzászólásom lényege, hogy nem mondhatunk le a szavak jelentéséről. Ezzel kapcsolatban azt látom személyes feladatomnak, hogy világosabbá és érthetőbbé tegyem a publicisztikáim nyelvezetét. Sokan azt hiszik, hogy az igazság felismerése az intellektuális erőfeszítéseink mértékétől függ. Ezt a tévedést én nem hozhatom fel a mentségemre, amikor rendre túlbonyolítom a mondanivalómat, hiszen számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy a fogalmi labirintusok építgetése és a bonyolultság önmagában nem erény. Az igazság nem a mi intellektuális „termékünk”, ezért a felismerése sem lehet az erőfeszítéseink függvénye. Ha ezt belátjuk, akkor a bonyolultság helyett a fogalmi világosságra kell törekednünk, különben még a saját gondolataink is rejtve maradnak előttünk. Rossz hír ez a kortárs német filozófusoknak, de annál jobb hír – nagyjából mindenki másnak. A világosan kell fogalmazni, és ebben még bőven van hova fejlődnöm.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Doktori kutatás keretében a modern tömegpolitika arisztokratikus bírálatait tervezem vizsgálni. A következő éveket főként olvasással és kutatással tervezem tölteni, ezen kívül azzal, amit szellemi vérátömlesztésnek szoktam hívni. Ez odaadó és radikálisan komolyan vett közvetlen párbeszédet jelent. Nem árulok el titkot, a barátaimmal nem az időjárásról szoktunk beszélgetni. Összességében azt igyekszem szem előtt tartani, hogy az előttünk álló évtized a nemzedékem számára kulcsfontosságú, soha vissza nem térő lehetőséget jelent, amit nem szabad elmulasztani.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

Kérdezzenek sokat az órákon!

Iskolák

2005 – 2013    gimnázium: Szent Mór Iskolaközpont, Pécs
2014 – 2017    történelem alapképzés: ELTE BTK Történeti Intézet
2017 – 2020    politikatudomány mesterképzés: PPKE BTK Nemzetközi és Politikatudományi Intézet

Szakmai pálya

2017 – 2019    szerkesztő, újságíró, Mandiner
2018 –             állandó munkatárs, Kommentár folyóirat

Hobbi

Grafika, olvasás

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Czopf Áron

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Címkék

AKTUÁLIS (137) ALUMNI (26) BTK (87) HITÉLET (10) HTK (7) INTERNATIONAL (6) ITK (27) JÁK (28) MOBILITÁSI PROGRAM (7) SPORT (6) TÁVOLLÉTI OKTATÁS (15) TUDOMÁNY (17) VÉLEMÉNY (8)