Karen Jallatyan is a visiting professor in the Department of Armenology at our university this academic year. He teaches two courses on the theory and art of diaspora respectively. In addition to planning to complete two book projects, he would like to continue teaching at PPCU.

Please, introduce yourself.

My name is Karen [Káren] Jallatyan. I was born in Gyumri, Armenia and grew up in Los Angeles, California, USA. I am a Gulbenkian Postdoctoral Visiting Scholar in the Department of Armenian Studies here at Pázmány Péter Catholic University (PPCU) for at least this Academic Year.   

What is your area of research?

I research contemporary diaspora Armenian artistic and intellectual currents in relation to North American, European, Middle Eastern and Post-Soviet cultures. 

When did you start to deal with multiculturalism, multicultural identities? What is so fascinating about it for you?

I was immersed into a multicultural environment after moving with my family to Los Angeles as a teenager. After graduating from Hollywood High School, I did my undergraduate studies at University of California, Los Angeles, where I majored in Comparative Literature, minored in Philosophy, and in this manner was exposed to the ongoing critical debates around multicultural experiences. When I decided to complete a Ph.D. in Comparative Literature, I first of all wanted to gain nuanced tools to be able to think about my experience of displacement in relation to the broader Armenian experience of dispersion. With time, I became convinced that such multicultural musings are highly relevant not only to me or to Armenians, but to many if not most collectivities.  

What kind of lectures do you teach here, at PPCU and to whom do you recommend them?

At PPCU, I teach two courses on the theory and art of diaspora respectively. The first one reviews the recent theoretical contributions to the notion of diaspora in general as well as in relation, for instance, to Africans, Jews, and tries to critique these theories by pointing to their strengths and shortcomings. The second course explores works of art — novels, poetry, films — from the Armenian Diaspora, both in translation as well as originally in English, to outline the singular qualities of diaspora Armenian becoming and to show its theoretical relevance beyond Armenians. I highly recommend these courses to undergraduate and graduate students who are interested in contemporary critical theoretical debates in the humanities and social sciences — regarding but not limited to visual, post-colonial and translation studies — and seek to improve their comprehension, articulation and writing skills in English. 

What do you like about teaching at PPCU?

First and foremost, I like my PPCU colleagues at the Department of Armenian Studies and beyond; their hospitality in the past month and collaborative spirit has made it easier to transition. I also like the physical layout of our university, its streets, buildings, interiors, the fact that it is part of a larger community of higher institutions of learning. It is a pleasure to inhabit these spaces and to feel part of a vibrant and diverse learning environment.

According to your experiences: what are the strengths of Hungarian students?

Based on my limited interactions with Hungarian students, I find them responsible and motivated. They do not seem to take for granted the opportunities available to them, are serious students who are able to relax and have a good time with friends and classmates. 

What are your future plans?

In the next five years, I am planning to bring to completion two book projects — one on the prominent diaspora Armenian poet and intellectual Vahé Oshagan (1922-2000), the other on the intellectual and artistic currents of the Armenian diaspora. In addition to focusing on these major research projects, I hope, look forward and work towards being able to continue teaching at PPCU as well as to contribute to the developments of its Department of Armenain Studies.

Last but not least, when you have spare time, how do you usually spend it?

In my spare time, I enjoy exercising and exploring the city. I have come to appreciate the beauty and delicious food scene of Budapest.

______________________________________

Karen Jallatyan ebben az akadémiai évben egyetemünk Armenológiai Tanszékének vendégprofesszora. Két kurzust is tart a diaszpóra elméletéről és művészetéről. Amellett, hogy két könyvprojektet tervez befejezni, a Pázmányon szeretné folytatni a tanítást.

Kérem, mutatkozzon be.

Karen Jallatyannak hívnak, Gyumriban, Örményországban születtem, Los Angelesben, Kaliforniában, az Egyesült Államokban nőttem fel. A Calouste Gulbenkian Alapítvány posztdoktora vagyok és ebben az akadémiai tanévben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Armenológiai Tanszékén vendégprofesszor.

Mi a kutatási területe?

A kortárs diaszpóra örmény művészi és szellemi áramlatokat kutatom észak-amerikai, európai, közel-keleti és posztszovjet kultúrákkal kapcsolatban.

Mikor kezdett el foglalkozni a multikulturalizmussal, a multikulturális identitásokkal? Mi a lenyűgöző benne az Ön számára?

Multikulturális környezetbe kerültem miután tinédzserként családommal Los Angelesbe költöztünk. A Hollywood-i Középiskola elvégzése után egyetemi tanulmányaimat a Kaliforniai Egyetemen (Los Angeles) végeztem, ahol összehasonlító irodalom és filozófia minor szakon tanultam, ilyen módon a multikulturális tapasztalatok körül folyó kritikus vitáknak voltam kitéve. Amikor úgy döntöttem, hogy elvégzem az összehasonlító irodalom doktori képzést, mindenekelőtt árnyalt eszközöket szeretettem volna megszerezni, hogy elgondolkodhassak az elmozdulás tapasztalataimról a szélesebb örmény diszperziós tapasztalatokhoz képest. Idővel meggyőződtem arról, hogy az ilyen multikulturális töprengések nemcsak számomra vagy az örmények számára, hanem sok, a legtöbb kollektíva számára is nagyon fontosak.

Milyen előadásokat tart a Pázmányon, illetve kinek ajánlja azokat?

A Pázmányon két kurzust tartok a diaszpóra elméletéről és művészetéről. Az első áttekinti a diaszpóra fogalmához fűződő általános és újabb elméleti hozzájárulásokat, például az afrikaiak, a zsidók vonatkozásában, és megpróbálja kritizálni ezeket az elméleteket, rámutatva azok erősségeire és hiányosságaira. A másik kurzus az örmény diaszpóra művészeti alkotásait – regényeket, költészetet, filmeket – fedi le, mind fordításban, mind eredeti angol nyelven, hogy felvázolja a örmény diaszpóra egyes tulajdonságait és megmutassa az örményeken túli elméleti jelentőségét. Nagyon ajánlom ezeket a kurzusokat olyan alap- és mesterképzés hallgatóknak, akik érdeklődnek a kortárs kritikus elméleti viták iránt a bölcsészettudományban és a társadalomtudományokban – vizuális, koloniális és poszt-koloniális és fordítási tanulmányok vonatkozásában –, illetve akik igyekeznek az angol megértésüket, artikulációs és írási készségüket fejleszteni.

Miért szeret a Pázmányon tanítani?

Elsősorban a pázmányos kollégáimat szeretem az Armenológiai Tanszéken, azon túl az elmúlt hónapokban mutatott vendégszeretetük és az együttműködési szellemük megkönnyítette az átállást. Tetszik az egyetem fizikai elrendezése, utcái, épületei, belső terei, illetve az a tény is, hogy a felsőoktatási intézmények nagyobb közösségének része. Öröm belakni ezeket a tereket, valamint egy vibráló és sokszínű tanulási környezet részének érezni magunkat.

Tapasztalatai szerint mik a magyar hallgatók erősségei?

A magyar hallgatókkal folytatott korlátozott interakcióim alapján felelősnek és motiváltnak tartom őket. Úgy tűnik, nem veszik természetesnek a rendelkezésre álló lehetőségeket, komoly tanulók, akik képesek kikapcsolódni és jól érezni magukat a barátokkal és a csoporttársakkal.

Milyen jövőbeli tervei vannak?

A következő öt évben két könyvprojektet tervezek befejezni – az egyik a diaszpóra prominens örmény költőről és értelmiségi Vahé Oshaganról (1922-2000), a másik az örmény diaszpóra szellemi és művészeti áramlatairól szól. Amellett, hogy ezekre a nagy kutatási projektekre összpontosítok, remélem és várom, valamint azon dolgozom, hogy a Pázmányon folytathassam a tanítást és hozzájárulhassak az Armenológiai Tanszék fejlesztéseihez.

Végül, de nem utolsó sorban, amikor szabadideje van, hogyan tölti azt általában?

Szabadidőmben szívesen edzek és fedezem fel a várost. Értékelni kezdtem Budapest szépségét és finom ételeit.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Karen Jallatyan