A közelmúltban zárult le az egyetem akkreditációja. Újabb öt évre, 2026. március 26-ig akkreditálták a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) látogató bizottsági jelentése megállapítja: „Az intézmény a küldetésnyilatkozatában rögzíti, hogy az intézmény a »...katolikus egyház egyeteme, konkrétabban a magyar katolikusok egyeteme. Tehát egyetem, katolikus és magyar«. A küldetésnyilatkozat rövid üzenetének mély és részletes kibontását tartalmazza Kuminetz Géza: A tudományos élet és a személyiségfejlesztés sajátos fellegvára a katolikus egyetem – rektori székfoglaló előadásának szerkesztett változata. Ez a dokumentum a katolikus tudományeszmény-világnézet kapcsolata mellett az intézményi identitás, valamint a világi tudományok és a szent tudományok művelésének kérdését is tárgyalja. Az intézményben alapdokumentumként kezelt székfoglaló olyan intézményi értékrendszert fogalmaz meg, mely alapját képezi a MAB látogató bizottság vizsgálatának középpontjában álló minőségbiztosítási rendszernek is.” Az egyetemi minőségbiztosítás fontosságáról, az akkreditációs eljárásról kérdeztük Birher Nándort, a minőségbiztosításért felelős rektori főtanácsadót.

Az egyetemi minőségbiztosításnak mi a célja, és hogyan fogalmazható meg a gyakorlati haszna?

Mivel nem ismerünk tökéletes intézményt, minden struktúra folyamatos korrekcióra, javításra szorul. Ennek a javítási folyamatnak a sajátossága, hogy mérhető módon vizsgálni és értékelni kell az addigi teljesítményt, és ennek fényében feltárni a hiányosságokat, majd pedig kidolgozni és megvalósítani a javítási tervet. Ebben az állandó körforgásban igyekszik az egyetem egyre jobb teljesítményt nyújtani.

A felsőoktatásra is érvényes a folyamatos megújulás igénye. Változtatni szükséges a képzési szerkezeten, a képzési programokon, hiszen a tudomány folyamatosan fejlődik, a szakirodalom folyamatosan változik, és ennek megfelelően változnak egyes hangsúlyok: miből kell többet oktatni, miből kell kevesebbet. Az ilyen módosításokat naprakészen alkalmaznunk szükséges annak érdekében, hogy az egyetem versenyképes maradhasson.

Ezt is szolgálja a minőségbiztosítási rendszer, amely ugyanakkor azt is igazolja, hogy az oktatásban és a kutatásban a tőlünk telhető legmagasabb színvonalat kívánjuk nyújtani hallgatóinknak.

A minőségbiztosítási folyamat egyik állomását jelentette az akkreditációra való felkészülés?

Az egyetem újabb akkreditációjával a MAB kimondta, hogy az egyetem alkalmas saját folyamatainak kézben tartására. Másként fogalmazva: az egyetem tudatosan jár el mindennapi tevékenységében és céljaiban, és tisztában van a jobbító megoldásokkal is. A Pázmány számára elismerés, hogy viszonylag kevés hazai egyetem kapott hozzánk hasonlóan öt évre szóló akkreditációt. Többségük esetében monitoring eljárást vagy rövidebb időszakra szóló akkreditációt alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy az eddig elért eredmények mellett további fejlesztésekre és ahhoz kapcsolódóan ellenőrzésre van szükségük. Ezért a MAB két év után újabb helyszíni látogatásra visszatér ezekre az egyetemekre. Nálunk erre nincs szükség, mert megállapították, hogy olyan megbízhatóan és jó minőségben alakítottuk ki működési rendszerünket, hogy az képes megfelelni az elvárásoknak.

Mit tartalmazott az akkreditációra felkészülés folyamata, minek köszönhető az elért eredmény?

Először is az egyetem vezetésének pontosan meg kellett határoznia, hogy honnan és hová kíván eljutni, milyen kapcsolatot alakít ki az oktatóival és a hallgatóival, milyen jövőképet fogalmaz meg, mit tekint küldetésének?

Miután ezek tisztázódtak, meg kellett vizsgálni, hogy milyen folyamatokkal találkozunk az egyetemen. Elsődleges az oktatás, de mellette más teendőket is végzünk. Gondoljunk például a tanulmányi osztályok működésére vagy az üzemeltetés különböző területeire, egészen a takarításig. Feladatként jelenik meg az is, hogy külön támogassuk a legtehetségesebb hallgatókat további fejlődésükben, ugyanakkor azokat, akik lemorzsolódnának, segítsük megmaradni az egyetem keretei között. Pontosan feltérképeztük ezeket a folyamatokat, beillesztettük őket az egyetem jövőképébe, és ennek megfelelően folyamatosan vizsgáljuk, hogyan tudunk még hatékonyabban működni.

Az ESG 2015 nevű dokumentum az Európai Felsőoktatási Térség minőségbiztosításának standardjait és irányelveit fogalmazza meg. Ezeket vette figyelembe az egyetem, amikor áttekintette, hogy melyek az intézmény életét meghatározó alapvető folyamatok, és hogyan kíván javítani ezeken.

A minőség – hangsúlyoznom kell – sohasem egy adott tény, hanem folyamat. Az akkreditációval sem egyszeri értékelést kaptunk, hanem azt vizsgálták meg, hogy a folyamatainkat milyen színvonalon tudjuk kezelni.

Az akkreditációs felkészülés során tehát el kellett végeznünk ezen folyamatok ellenőrzését, szükség szerinti korrekcióját. Ezután a folyamatok működésének tapasztalatait, eredményeit egy önértékelő dokumentumban kellett összefoglalnunk a külső értékelést végző ügynökség, a MAB felé, s végül online intézménylátogatás keretei között is be kellett mutatnunk a minőségbiztosítási folyamataink működését, eredményeit.

Az akkreditációs jelentés megfogalmaz bizonyos fejlesztési ajánlásokat is.

Ez természetes, hiszen, mint említettem, tökéletes intézmény nem létezik. Ha nem jelentkeznének hiányosságok, ez azt jelentené, hogy nem mértük fel jól a helyzetet és a folyamatokat.

A látogató bizottság értékes ajánlásokat fogalmazott meg számunkra. Ezeknek a fényében folytatjuk a munkánkat. Az előttünk álló fejlesztési ciklus során előnyt jelent, hogy az egyetem és a karok szintjén, a doktori iskolák mellett jó néhány minőségfejlesztési bizottság alakult, és az ő bevonásukkal még eredményesebbek lehetünk.

Kérem, említsen meg egy-két konkrét fejlesztési ajánlást.

Javasolták például, hogy a karok is intenzívebben kapcsolódjanak be a folyamatszabályozásba. Javasolták továbbá azt is, hogy ne csak az oktatással foglalkozó, hanem az oktatáson kívül eső szolgáltató egységeket is vonjuk be a minőségbiztosításba. Ugyancsak javasolták, hogy – a lehetőségekhez mérten – az Erasmus-program keretében külföldön megszerzett krediteket automatikusan számítsuk be az itteni tanulmányokba. Felvetődött annak a gondolata is az online oktatási formára gondolva, hogy külföldi egyetemeken online módon is teljesíteni lehessen egyes krediteket. Megfogalmazódott az online oktatáshoz kapcsolódó pedagógiai módszerek fejlesztésének igénye is.

Az akkreditációra való felkészülés – az eddigiekből is kiderült – nyilván nem tekinthető egy kis létszámú csapat munkájának.

Első helyen kell említenem, hogy a minőségbiztosítás nem működhet az egyetem vezetőjének, a rektornak az elköteleződése nélkül. Ő kulcsszerepet játszik az egész folyamatban. Mellette ugyancsak elkötelezetten vettek részt a munkában oktató és nem oktató kollégáink valamennyi karról, és ugyanez az elköteleződés jellemezte a hallgatókat, sőt a volt hallgatóinkat is. Nagy munkát végeztek a Minőségbiztosítási és Jogi Osztály munkatársai. Megemlítem azokat a kollégákat is, akik a látogató bizottság ittléte során közvetlenül beszámoltak nekik az egyetemen folyó életről. Mintegy hetven, részben oktató, részben nem oktató munkatársunk találkozott a bizottság tagjaival. Tudatosan összegyűjtötték és rendszerezték a nekik átadott információkat. A hallgatók pedig megértették, nem egyszerűen „fogyasztói” az egyetemi képzésnek, hanem az egyetemmel együttműködve, közösen igyekszünk olyan értékeket előállítani és képviselni, amelyek a katolikus egyház és a magyarság számára egyaránt fontosak.

Az akkreditációs folyamat hozzásegített-e ahhoz, hogy az egyetem oktatói, dolgozói és hallgatói mindinkább tudatosítsák a maguk számára, hogy az egyetem egyes részlegei nem elkülönülten, hanem rendszerben munkálkodva érhetnek el minél jobb eredményeket.

Ennek központi gondolata a folyamatszabályozás. Nem egyszeri tények vagy események határozzák meg az egyetem életét, hanem olyan folyamatok, amelyek komplex módon összekapcsolódnak egymással a kitűzött cél elérése érdekében. Jelentős eredmények tekinthetjük, hogy ez mindenki számára egyértelművé vált. Az is nyilvánvaló, hogy ezeket a folyamatokat következetesen ellenőrizni és javítani kell. Ugyancsak eredménynek tekintem annak belátását, hogy nem egy személyben, hanem közösségben, testületben gondolkodva lehet fölismerni azt, hogy milyen úton haladjon az egyetem.

A minőségbiztosítás, a folyamatos ellenőrzés eszerint nem jelent negatív értelmű kontrollt, hanem a javító szándékú együttműködést szolgálja?

Egész tevékenységünknek ez áll a középpontjában. Az akkreditációt – és ezt is tudnunk kell – az egyetem szolgáltatásként rendelte meg, nem tekinthető valamiféle hatósági eljárásnak. Szerződést kötöttünk egy külső szemlélővel – a MAB-bal –, hogy vizsgálja meg a működésünket. A külső, professzionális szemlélő értékes visszajelzésekkel szolgál számunkra, amelyeket fel tudunk használni versenyképességünk megtartása és növelése érdekében. A minőségbiztosítás tehát semmiféleképpen nem tekinthető kényszernek, hanem fontos segítség az egyetem vezetése és az egész egyetem számára, hogy minél magasabb színvonalú munkát tudjon végezni, és minél jobban tudja szolgálni az egyház és a társadalom közjavát.

Készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PPKE