Szerethető, élhető egyetem épül
Beszélgetés Becker Pál fejlesztési főigazgatóval

becker_5.jpgJelentős fejlesztési program indult meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE), amelynek keretében a 21. század követelményeinek megfelelő, korszerű felsőoktatási intézmény körvonalai rajzolódnak ki. A tavalyi év folyamán az állam úgy döntött, hogy a Magyar Rádió korábbi épületegyüttesét átadja az egyetemet alapító Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának, a Pázmányon pedig megszületett a gondolat, hogy a területi széttagoltság helyett a nyolcadik kerületben alakítanának ki egyetemi campust, ezért az év elején a piliscsabai területet az állam birtokba vette, és megindult a tulajdonba adási folyamat. Ugyanakkor a Budapest Campus-program mellett folytatódik a korábban Bródy projekt néven megindult fejlesztés, amely elsősorban a Jog- és Államtudományi Kart érinti, de területileg és az egyetem szellemiségét tekintve kapcsolódik az átfogó Campus-programhoz. Hol tartanak a PPKE életét évtizedekre vagy jóval hosszabb távra meghatározó munkálatok? – erről kérdeztük Becker Pál fejlesztési főigazgatót.

A Belváros meghatározó helyén, a Szentkirályi utcában található a Pázmány központi épülete, ahol a Jog- és Államtudományi Kar működik, néhány száz méterrel odébb pedig, a Mikszáth téren található a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar épülete. A Magyar Rádió volt épületegyüttese szervesen illeszkedik ezekhez az objektumokhoz, így nem nehéz elképzelni a néhány esztendő múlva egységes egyetemi campus képét. Mielőtt azonban magukról az épületekről, a fejlesztés területéről beszélnénk, ezt nyilván meg kell előznie annak a gondolatnak, hogy milyen koncepció mentén formálódik a majdani egyetemi campus?

A leendő Campus rendkívül szerencsés, ugyanakkor sok szempontból szerencsétlen elhelyezkedésű terület. Szerencsés, mert a város közepén található, emiatt azonban szerencsétlennek is tekinthetjük. Szerencsés, mert két gyönyörű palota tartozik hozzá, az Esterházy és a Károlyi palota, ugyanakkor – ha úgy tetszik – nehezítheti is a helyzetet. Mégpedig azért, mert ezekből az adottságokból nagyon sok mindent ki lehet hozni, ha viszont nem járunk el kellő gondossággal, bele is bukhatunk.

Az említett központi elhelyezkedésű területen fölépülhet egy valóban korszerű, jövőbe mutató, mintaértékű egyetem, amely tökéletesen illeszkedik a város szövetébe, de ügyelnünk kell arra, nehogy véletlenül egy tájidegen, épületeiben és életében a városrészhez nem illő, attól mintegy zárványként elhatárolódó intézmény jöjjön létre.

Szerethető egyetemet szeretnék. Olyan egyetemet, amely nem csillogó-villogó építészeti bravúrmegoldásokkal tűnik ki, hanem amelynek környezetében mindenki jól érzi magát.

A belső városrészben szakítanunk kell bizonyos hagyományokkal, miközben együtt szükséges élnünk a Belvárossal. Hosszú viták folynak látszólag kis horderejű, mégis filozófiai szintű kérdésekről, mint például arról, mennyi parkolója legyen az egyetemnek. Álláspontom szerint nagyon sokra van szükség – mégpedig kerékpárparkolóra. Ugyancsak megfelelő számú parkolóhelyet igényelnek az egyre szaporodó környezetkímélő városi közlekedési eszközök. Az egyetemre nemigen lehet – nagy számban semmiképpen – autóval bejönni. Kiváló tömegközlekedési csomópontok találhatók a közelben, s ezzel a környezetvédelmi szempontot is hangsúlyozzuk.

A világjárvány nemcsak pillanatnyi, hanem hosszabb távú hatást gyakorol a felsőoktatásra is. Szerencsés helyzetben vagyunk abból a szempontból, hogy most építjük az egyetemet, más oldalról viszont hátrány, ugyanis nekünk kell kitalálnunk, hogyan nézzen ki egy Covid utáni egyetem.

Körvonalazódott-e már az az elképzelés, amely szerint a 21. századi Campusnak minden vonatkozásban működnie kell?

Ennek kidolgozása mostanában folyik. Rendkívül összetett munka ez, jó néhány szempontot szükséges összhangba hozni, és ennek alapján meghatározni a jövő egyetemét, hogy az minden elvárásnak megfeleljen.  

A munka egyik igen fontos összetevője az egyetem stratégiájának a megalkotása. Hogyan határozza meg a Pázmány önmagát, mit gondol saját jövőjéről? Ez jelenti az elméleti alapvetést, azt a fundamentumot, amelyre a továbbiakban – szellemi-eszmei és materiális értelemben egyaránt – építeni lehet.

A stratégiák kidolgozásánál top-down, bottom-up (felülről lefelé, alulról felfelé) megközelítést alkalmazzák a mai szervezéstudományban. Mi ennek az elegyített, mixelt változatával dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy szűkebb körben kidolgoztuk a stratégia struktúráját. Hogyan, milyen elvek és szempontok mentén kell és lehet – figyelembe véve az egyetem küldetését és a magyar társadalom igényét – meghatározni a stratégiánkat. Emlékeztetnék a Kuminetz Géza rektor úr székfoglalójában elhangzottakra: katolikus, magyar és egyetem.

Ennek alapján formálódott az egyetemi stratégia struktúrája, amelyet megvitattunk az egyes karok dékánjaival. Ezt követően a karok elé tártuk a dékánok által jóváhagyott struktúrát, amely alapján az egyes karok kidolgozták, összeállították saját struktúrájukat. Ez utóbbi jelentette a bottom-up megközelítést.

Kik vesznek részt az egyetemi stratégia gyakorlati kidolgozásában?

A rektor úr felkérése alapján Komáromi László rektorhelyettes, Birher Nándor rektori főtanácsadó és én állítottuk össze a stratégia vázát, és a főtanácsadó úr irányításával a Minőségbiztosítási és Jogi Osztály bonyolítja le a szervezési, koordinálási és adminisztrációs munkákat.

A Hittudományi Kar (HTK), valamint az Információs Technológiai és Bionikai Kar (ITK) bár közel fekszik, de földrajzi értelemben szorosan nem kapcsolódik a leendő Campus területéhez. Ők is részt vettek az említett munkában?

becker_4.jpgHangsúlyoznunk kell, hogy egyetemet építünk, nem pedig egyes karok oktatási helyszínét. A Campus területén az ITK-nak is lesznek laboratóriumai és előadótermei, és a HTK is érintett a könyvtár, valamint a közösségi terek használatában.

A kezdeti álláspont szerint a Campus nem adott volna helyet kollégiumnak. Az én véleményem szerint egy szakkollégium egyrészt emelné az egyetem fényét, az oktatás színvonalát, másrészt a kollégium jótékony hatású az egyetem életére az előadások befejezése után. Az induló létszámot sikerült feljebb tornászni, a jelenlegi tervekben már háromszáz fős kollégium szerepel. A sportcsarnokot és az éttermet szeretnénk megnyitni a külső érdeklődők számára is. Akkor élhet az egyetem együtt a várossal, ha minél több szállal kötődik a környezetéhez.

Miután a karok elkészítették saját struktúrájukat, hogyan folytatódik a munka?

Az így kapott anyagokat összegezve  már kidolgozható az egységes egyetemi stratégia. Ennél a folyamatnál tartunk most. Miután az erre hivatott szűkebb szakértői csoport a munka végére ér, utána az ilyenkor megszokott lépések következnek: az átfogó stratégiát jóváhagyják az egyes karok, majd pedig az egyetemi tanács. Így kialakul az az elméleti váz, amely köré épül az egyetem.

Ezzel párhuzamosan egy másik folyamatról is be kell számolnom. A napokban tettünk közzé egy kérdőívet az oktatók és valamennyi munkatársunk számára, amely alapján elmondhatják, milyennek képzelik el a jövő egyetemét. Két hétig van erre lehetőségük, és remélem, sokan megfogalmazzák véleményüket. Nem arra vagyunk kíváncsiak elsősorban, hogy például milyen építészeti stílusban valósuljanak meg az épületek, hanem hogy legyen-e mondjuk fitneszterem, milyen méretű étkezőt látnának jónak, támogatják-e, hogy az autókkal szemben nagyobb hangsúlyt kapjon a kerékpáros közlekedés?

Harmadik vonulatként kíváncsiak vagyunk a fiatalok, a hallgatók véleményére is. Nem biztos, hogy a mai diákok használni fogják a Campus épületeit, de mégiscsak nekik – és utódaiknak – szólnak a fejlesztések. Ezért figyelembe kívánjuk venni, hogy ők milyennek szeretnék látni az egyetemüket.

A hallgatók is kérdőíven fejthetik ki a véleményüket?

Április közepén tesszük közzé a nekik szánt kérdőívet, emellett egy pályázatot is kiírtunk számukra, Építsük együtt a jövőt!címmel. Mondják el – akár látványrajzokban, akár írásban – az elképzeléseiket. A kérdőív kitöltői között kisorsolunk egy Iphone 12-őt, és jelentős összegű pályázati díjakat tűztünk ki: az első helyezett 500 ezer, a második 300 ezer, a harmadik 100 ezer forint elismerésben részesül. Érdemes tehát ezért is részt venniük a hallgatóknak a jövő egyetemének tervezésében.

A Campus megálmodásakor segítségül hívják-e más egyetemek tapasztalatait?

Körültekintő elemzés után négy külföldi egyetemet kerestünk meg, kérve együttműködésüket és segítségüket: ők hogyan, milyen szempontokat követve alakították – alakítják – saját egyetemüket. A santiago de chilei egyetem egy belvárosi tömb beépítésével jött létre. Az egyik bécsi egyetemen teljesen új campus építése folyik. A londoni egyetemen a meglévő campust bővítik, a koppenhágai egyetemet pedig a városi környezettel összhangban fogalmazzák meg. Az egyetem egyik része nyitott a városi közösség számára, miközben ügyelnek az egyetem támasztotta követelményekre és igényekre. Mint látható, az említett intézmények segítségével különböző szempontok szerint sajátíthatjuk el a jó gyakorlatot.

A rendelkezésünkre álló, sűrűn beépített, viszonylag szűk területen – ismételten hangsúlyozom – nem hozhatunk létre zárt egyetemet, mert testidegen lenne, és sem a hallgatók, sem a lakosság nem szeretné. Nyitott egyetemet képzelünk el, szabadon használható parkkal, ugyanakkor biztosítani kell az egyetemi elvonultságot, a koncentrált tanulás feltételeit.  

Megkezdődtek már valamilyen szinten a műszaki előkészítő munkálatok?

A kormányhatározat alapján a Budapesti Fejlesztési Központ (BFK) irányítja, koordinálja az előkészítő munkálatokat. Közbeszerzéssel megbízták az Óbuda-Újlak Zrt.-t, az ország egyik legjelentősebb mérnöki irodáját, hogy mérjék fel és állapítsák meg, mennyiben hasznosíthatók a jelenlegi épületek, majd az egyetemmel és a BFK-val együttműködve határozzák meg azokat a funkciókat, amelyeket telepíteni kell erre a helyszínre. Ezt azután le kell fordítani műszaki nyelvre, és ennek alapján írja ki a BFK a tervezési pályázatot, amikor a mérnökök – a jövőbeli funkciók ismeretében – megálmodják az épületeket.

A Campus építésével együtt kezelik-e a Bródy projekt néven futó munkát?

becker_7.jpgAz egyetem korábbi elvi döntése értelmében a Bródy projektet függetlenül kell kezelni a Campus-programtól. Ez a döntés akkor helyesnek bizonyult, arra gondolva például, hogy mi történik – a legrosszabb eshetőségre is fölkészülve –, ha a Campus-program nem valósulna meg. Ugyanakkor bűn lenne nem kihasználni a jelentkező szinergiákat. Ez a kettős helyzet jelentkezik ma. Egyrészről a helyes elvi döntés, másrészről a jó elvi lehetőség az együtt gondolkozásra, és ezt a kettőt kell koordinálni.

Úgy igyekszünk a Bródy projektet megvalósítani, hogy akkor is optimális megoldást nyújtson az egyetemnek, ha a Campus netán valami oknál fogva – erre gondolni sem merek – mégsem jönne létre. Elég nagy feladat, de azt hiszem, sikerül megoldanunk. Itt is hangsúlyozom: törvény rendelkezik róla, és kormányhatározat született arról, hogy a Budapest Campus meg fog épülni.

A Szentkirályi utcai épület – amelyben pillanatnyilag a rektorátus is működik – a JÁK területe. Hosszú távon logikus, hogy a Bródy utca – Szentkirályi utcai fejlesztés eredményeként alapvetően a JÁK maradjon ebben a tömbben.

Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a Bródy projekt jóval hamarabb befejeződik, minthogy a Campus elkészülne. Az átmeneti időben valahol el kell helyezni a BTK-t. Sokáig az volt az elképzelés, hogy az új épületegyüttesbe átmenetileg a bölcsészkar költözik.

A BTK-n folyó oktatás évek óta részben bérelt helyszínekre szorul, jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Z épületébe.  

Egy kormányhatározat, elismerve az egyetem önzetlen felajánlását, miszerint a piliscsabai campust átadta az államnak hasznosításra, ezt kompenzálandó a Campus elkészültéig állami támogatást kapunk az átmeneti időszak bérleti költségeinek a fedezésére. Ezzel a BTK problémája megoldott, s hiba lenne a BTK-t a Z épületből előbb a Bródy utcai épületbe költöztetni, majd három év múlva átköltöztetni végleges helyére, a Campusba.

Az elmondottakból kitűnik, hogy jó néhány, óhatatlanul jelentkező bizonytalansági tényezővel kell szembenézniük. 

Erre azt szoktam mondani, hogy napról napra változik a helyzet, és nekünk folyamatosan alkalmazkodnunk kell ehhez, az alapvető elképzelések fenntartásával. Rektor úrtól hallottam a mondást: naprakészek vagyunk, de a helyzet óráról órára változik. Ebben a helyzetben vagyunk.

Úgy látom azonban, sikerül kézben tartanunk a folyamatokat, és minden bizonnyal szép, céljainknak megfelelő egyetemünk lesz. Ismételten hangsúlyozom: minden szinten igyekszünk bevonni valamennyi egyetemi kollégánkat a döntésekbe. Folyamatosan tájékoztatom a dékánokat a projekt állásáról, közben azonban előfordulhat, hogy valamilyen kérdésben egyik hétről a másikra 180 fokos fordulat következik be, mivel a helyzet ezt diktálja.

Filozófiám szerint sokkal jobb folyamatosan informálni a vezetőket, még akkor is, ha az információk változnak, mert az információhiány csak bizonytalanságot szül.

Nyilván elérkezik az a pont, amikor megszületik egy olyan döntés, amely után már mindenkinek konzekvensen ahhoz kell tartania magát.

Amikor aláírjuk a kivitelezői közbeszerzési pályázatot követően a szerződést, attól kezdve már nem lehet visszafordulni. Kisebb belső módosításokra persze – például egy közfal áthelyezésére – akkor is sor kerülhet, de jelentősebb változtatásokra már nem lesz lehetőség.

Mikorra várható a kivitelezői közbeszerzési pályázat kiírása?

Előreláthatóan 2023 második negyedévében, amennyiben az eddigi tempót tartani tudjuk.

Készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PPKE

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

süti beállítások módosítása