Rugalmasság, tolerancia és folyamatos tanulás. Kőszeghy Miklós szerint ezen készségek elengedhetetlenek az oktatói munka során, fontosságuk pedig ugrásszerűen nőtt meg az online oktatás időszakában. Hallgatóival együtt sokat tanult az új helyzetből, állandó fejlődésre törekszik.
Mióta és milyen tárgyakat tanít a Pázmányon? A tapasztalati alapján milyen képességekkel kell rendelkeznie egy XXI. századi oktatónak?
1999 óta vagyok óraadó, 2010 óta főállású oktató, ókori keleti történelmet, vallástörténetet és bibliai régészetet tanítok.
Semmin sem szabad meglepődni. A gimnáziumi tanári emlékeket és készségeket frissen kell tartani. A saját szakmánkat folyamatos tanulnunk kell. Barátságban kell lennünk a computerrel. Fel kell ismernünk a vizuális tartalmak jelentőségét és be kell vonnunk azokat az oktatásba.
A pandémia számos kihívást állított az egyetemi közeg elé. Egyik pillanatról a másikra kellett új felületeket megtanulni mind a tanároknak, mind a hallgatóknak. Hogyan lehet adaptálódni egy ilyen helyzethez?
A megkövetelt gyorsasággal igazából sehogy. Kölcsönös toleranciára volt szükség, s talán annak belátására, hogy milyen sokat tanulhatunk a fiatal generációtól. Számomra egyben a munkamennyiség megkétszereződését jelentette az új helyzet. Nagyon fontos segítség volt, hogy be lehetett járni az egyetem épületeibe, mert lelkileg szükség volt az otthonról való kimozdulásra. Hogy normálisan felöltözzem, megborotválkozzam, meg ilyenek. Az órák közti intenzív fekvőtámaszozás jelentőségét is feltétlenül szeretném kiemelni.
Milyen visszajelzések érkeztek a hallgatók felől? Ők hogyan élték meg ezt a közel másfél évet? Mennyire lehetett fenntartani a kommunikáció személyességét az órák során?
Egyre jobban elfáradtak, velem együtt, s ezt jelezték, de szavak nélkül is látszott rajtuk. A személyességet megölte az új helyzet, a megszokott és kívánatos szinten lehetetlen volt fenntartani.
Az egyetemi oktatás egyik legfontosabb alapja a személyes jelenlét és tapasztalás. Miképp lehet átültetni az online térbe ezt a típusú órai légkört?
Semmiképp. Sőt, ha ezt nem fogadjuk el, akkor még annyira sem működik a dolog, amennyire talán működhetne. Attól félek, hogy valahol valami nagyon okos oktatási szakértő egyszer majd azt mondja, hogy jó ez az online, nem is kell visszaállni… Az átadható mennyiség radikálisan csökken online üzemmódban, a minőség pedig – amit azonban lehetetlen mérni, mert a teremben akkor történik, amikor egy angyal száll el felettünk – még nagyobb mértékben.
Mi volt a legnehezebb és/vagy legkönnyebb pontja az elmúlt időszaknak?
A nehézségek egyike, hogy az új hallgatókat válltól lefelé még csak nem is láttam és ők se engem. Az órai aktivitás pedig még ennek a generációnak is nehéz volt az online térben.
Szívesen írnék könnyű pontot, de olyat nem éltem meg.
Mi motiválta a napi munkában? Illetve hogyan tudta a hallgatók motivációját fenntartani? Volt erre valami praktikája, rutinja?
A tanítás az életem – az online is jobb, mint mondjuk felvenni egy előadást a képernyőnek beszélve. A hallgatói motivációt nem én tartottam fent, hanem ők és én közösen. Amolyan „adjunk már annyit magunkra” – módon történt leginkább. Mint a jelenléti forma esetében, itt is hatalmas különbségek mutatkoztak csoport és csoport közt, ez a dolog természetes velejárója. Igen fontos volt a személyes, nem oktatói típusú elfoglaltságok fenntartása. A fekvőtámaszt már említettem, de a zenekaromban való basszusgitározás is egyre fontosabbá vált. Nem is szólva az unokámmal való bulizásról.
Összességében hogyan látja ezt az elmúlt időszakot? Elsajátított valami újat a pályájáról, önmagáról vagy esetleg a hallgatókról?
Összességében rémálomnak látom. De rengeteget lehetett tanulni belőle – nekem mindenképp, de a hallgatóknak is. Az utolsó órákon erről minden csoportban beszélgettünk is. A legfontosabb, amit elsajátítottam: a flexibilitásnak nincsenek határai. Amikor úgy gondolod, mindent megtettél és minden régi dolgot feladtál, nyomban kiderül, hogy dehogyis. Ahogy a Hobo Blues Band mondja: „Sosem voltak régi szép idők.”
Van valami olyan kedves történet, amely jó emlék marad mind Önnek, mind a hallgatóknak?
Egy kollegina arról beszélt, vannak-e előnyei az online oktatásnak. Fontos érvként adta elő, hogy, idézem: „Kiderült, hogy az öregek is értenek a számítógéphez. Mint például a tanár úr, aki a félév során rengeteget fejlődött.”
Készítette: PPKE Kommunikáció/Horváth Lenke
Fotó: Dr. Kőszeghy Miklós
