Bölcsész-jogász, a közigazgatásban dolgozik. Tanulmányait a Pázmány bölcsészkarán, magyar-német szakon kezdte 1998-ban. A német szak leadása után levelező tagozaton jogi tanulmányokat folytatott, 2006-ban diplomázott. Czibolya Gábor egyetemista kora óta kezdeményezője minden évben a külhoni magyarok – elsősorban óvodák és iskolák – számára végzett adománygyűjtésnek.    

Idén tizennyolcadik alkalommal hirdették meg akciójukat. Milyen meggondolás vezette egyetemistaként a karácsonyi ajándékozásban?

2004. december 5-én volt a szomorú emlékű népszavazás, és ez jó néhány évfolyamtársammal együtt elkeserített minket. Arra gondoltunk, mit tehetnénk annak érdekében, hogy kifejezzük a nemzeti összetartozást, amely érzés – a népszavazás ezt mutatta –, sajnos nem volt jelen a magyar lakosság többsége körében.

Az első évben az egyetem piliscsabai campusán, a Stephaneum ruhatárában gyűjtöttünk mesekönyveket, játékokat, édességeket az Érsekújvártól északkeletre fekvő, szórványnak tekinthető falu, Pozba iskolájának javára.

Kik vettek részt induláskor az adománygyűjtő akcióban?

Egyetemista társaimmal kezdtük, a bölcsészkar magyar tanszékén. Akkor még nem voltam tagja a Szent László Társulatnak, amellyel már hosszú évek óta szervezzük az adománygyűjtést. Kezdetben együttműködtünk a Rákóczi Szövetség piliscsabai szervezetével, és csatlakoztak hozzánk azok a barátaim, akikkel korábban együtt jártam a szentendrei ferences gimnáziumba. A második évtől ők is gyűjtöttek adományokat azokon az egyetemeken és főiskolákon, ahová jártak, így például a Szent István Egyetemen vagy az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán.

Ajándékgyűjtő programunkat 2005-ben karolta fel a Rákóczi Szövetség, éveken keresztül Halzl József elnök, majd Csáky Csongor elnök vállalta a fővédnökséget. Az ajándékozást az évek során egyre több külhoni területre kiterjesztettük. 2014-től Majnek Antal munkácsi megyéspüspök védnökségével kárpátaljai gyermekeknek is igyekszünk örömöt szerezni karácsony táján.  

Milyen körben ismerik akciójukat, hol hirdetik meg nemes céljukat?

Az adventi időszakban budapesti és agglomerációs iskolákban, valamint néhány plébánián gyűjtünk.

Katolikus iskolákban?

Állami iskolák és katolikus iskolák vegyesen szerepelnek a listán. Adományozóink között, az ökumené szellemében, református és evangélikus iskola is előfordul. Öt-hat katolikus plébánia rendszeresen segítségünkre siet. Az elmúlt 17 év során összesen nyolcvannyolc helyen gyűjtöttünk, évente harminc-negyven helyszínen.

2007-től együttműködünk a Máltai Szeretetszolgálattal, ők segítenek az adományok kijuttatásában Felvidékre, Partiumba és Erdélybe, ahol személyesen nyújtjuk át az ajándékokat, és beszélgetünk a megajándékozottakkal, élvezzük vendégszeretetüket. Kárpátaljára és Délvidékre – hogy a határon zökkenőmentesen átjussanak az adományok – diplomáciai segítséget veszünk igénybe.

Útnak indítás előtt harminc-negyven önkéntessel nézzük át és rendszerezzük a beérkezett adományokat. A gyűjtés központja hosszú éveken át a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium alagsorában volt, majd a Magyarság Házában, az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban, hat éve a lazarista rendházban kapunk helyet a Ménesi úton, ahol a Pázmány bölcsészkara is indult 1992-ben.

Mi minden kerül az ajándékcsomagokba?

Édességek, könyvek, köztük mesekönyvek, játékok, elsősorban a magyar tanítási nyelvű óvodáknak és iskoláknak. Az ott dolgozó tanárok osztják szét a küldeményeket, és legjobb belátásuk szerint használják fel a könyveket a magyar nyelv és kultúra ápolására.

Az általunk támogatott hat gyermekotthonnak, és a rászoruló családoknak tartós élelmiszer és tisztálkodási szeres dobozokat viszünk.

Említene néhány helyszínt, ahová eljutnak a jótékonysági küldemények?

Rendszeresen megfordulunk Nagykaposon, Szilágysomlyón, Gömör vagy Bodrogköz különböző falvaiban. Egy-egy központi találkozó alkalmával veszik át az ajándékokat a környékbeli iskolák tanárai is. De említhetem Böjte Csaba atya Partiumban lévő két gyermekotthonát, Gálospetriben a Szentháromság Otthont és Székelyhídon a Gyermek Jézus Napközi Otthont és Gyermekotthont. Vajdaságban a Harmath Károly ferences atya lelki vezetésével működő hajdújárási, óbecsei és kutaspusztai gyermekotthont-napköziotthont keressük meg, valamint a ráti Szent Mihály Gyermekotthont. Mindenütt előzetesen egyeztetünk, hogy mire van leginkább szükségük, s ennek megfelelően válogatjuk és küldjük a beérkezett adományokat.

Az ajándékokat igyekszünk „félreeső” helyekre eljuttatni, oda, ahol az ajándékok a gesztusértékükön túl – hogy összetartozunk és gondolunk rájuk – anyagi segítséget is jelentenek. Ezért keressük az inkább rászoruló településeket Kelet-Felvidéken, Bodrogközben, Ungvidéken, Észak-Partiumban, a Szilágyságban, de jártunk Erdővidéken, Baróton is, és ajándékaink eljutottak Csángóföldre is. Az adományok mennyisége az elmúlt években elérte a tíz tonnát, a kezdetektől számítva az 51 tonnát. Összesen 274 településre jutottunk el, ahol 465 közösségben, mintegy 34 ezer külhoni magyart ajándékoztunk meg. Mindezt az ajándékozóknak, a szervezésbe beleálló tanároknak és papoknak köszönhetjük.

Mennyien vesznek részt a szervezésben, és hány embert érnek el a jótékony cél érdekében?

A központi szervezést négyen-öten végezzük, további harminc-negyven önkéntes munkatársra, barátainkra számíthatunk. Az adományozók száma elérheti a tízezret is.

Milyen mottót találtak, amely kifejezi az adománygyűjtés célját?

Összetartozásunk ajándékai – ezt választottuk jelmondatunknak, amely piros-fehér zöld szegélyű matricában olvasható. A személyes találkozás mindig különleges élményt jelent külhoni honfitársainkkal, jó néhány barátság szövődött az évek során. A megerősödött barátságok mentén a Szent László Társulattal közösen néptánctábort is szerveztünk 2005 nyarától. 2019 óta a járvány miatt erre sajnos nem kerülhetett sor.

Az ajándékozás azonban nem egyoldalú…

Lélekemelő mindenütt látni a jószándékú, jószívű embereket, és a személyes barátságok mással nem helyettesíthető ajándékok.

A Pázmányon gyűjtöttek-e?

Piliscsabán 2004-től három éven át hirdettük meg célunkat, a jogi karon abban az időben, amikor oda jártam és utána még néhány évig. Korábbi hallgatók közül többen vannak, akik hosszú évek óta idén is segítik a gyűjtést. Többek között számíthatunk Czuczor Gergely, Gaganetz Péter, Martí Tibor, Szabján Imre, Zsugonits Gábor segítségére. Köszönet nekik ezért!

Fotók: Czibolya Gábor