Luter Márk fő motivációja a pillanat megragadása és profi közvetítése az érdeklődök felé - teszi mindezt a sport iránti szeretet jegyében, sokszor a fotózás segítségével. Egyetemünk céltudatos, elhivatott hallgatója előtt több lehetőség is áll a jövőre nézve. Fogadjátok szeretettel vele készült interjúnkat!

Mikor kezdtél el érdeklődni a sportújságírás iránt? Te magad is sportoltál valamit, amely ebbe az irányban indított el?

Tulajdonképpen 2018 januárjában kezdődött minden, amikor elindítottam a saját oldalamat, Sport Fan’s View néven. Éppen pályaválasztás előtt álltam, és gondoltam egyet: mi lenne, ha belevágnék valami eddig ismeretlenbe? Egyébként hobbi szinten teniszezek, bár az egyetemi tanulmányaim és a koronavírus miatt az elmúlt hónapokban sajnos csak néhány alkalommal jutottam le a pályára. Emellett nagyon szeretek a lemenő nap fényében a váci Duna-parton kerékpározni.

Hogyan lehet átadni az olvasóknak vagy a nézőknek az események áradatát? Van valami különleges módszered, amivel megpróbálod megragadni a pillanatot?

Erre talán a legjobb példa a néhány hete véget ért tokiói olimpia volt. Amikor minden egyetemista valószínűleg strandolt és a nyári szabadságát töltötte, addig én a szobámban ültem és egész nap követtem – a Facebook- és Instagram-oldalamon is – a Japánban zajló eseményeket. Abban a két és fél hétben, a mindössze néhány órás szundimat a fotelomban és a kanapéban töltöttem… Igyekeztem hitelesen és a lehető leggyorsabban tájékoztatni, valamint kiszolgálni a normális bioritmus szerint élő magyar sportrajongók érdeklődését, igényeit. Sokan kifejezetten örültek az online közvetítésnek, amellett, hogy Magyarországon négy csatorna plusz az online platformok is folyamatosan sugároztak a nyár legfontosabb eseményéről.

Kit tekintesz példaképednek és miért?

Talán egy olyan embert emelnék ki, akire igazán felnézek. Ő pedig nem más, mint a korábbi Eurosportos kommentátor, jelenleg a közmédiában tevékenykedő Vásárhelyi Tamás, akinek a tanácsait igyekszem megfogadni a sportmédia világában. Óriási megtiszteltetés volt számomra, amikor interjút készíthettem vele – még januárban – a Pázmány Rádióban. Emellett számos szakmabelit is megismerhettem, amikor különféle világversenyeken önkénteskedtem: így már volt alkalmam találkozni és pár szót váltani a TV-s és a rádiós szakma élő legendáival, Hajdú B. Istvánnal és Novotny Zoltánnal is.

Hogyan éled meg az egyetemi mindennapokat? Hogyan segít át a nehézségeken, tud valamilyen új perspektívát mutatni neked a sport, ha esetleg valamilyen olyan egyetemi feladatba ütközöl, amin nehezebben lépsz át? Van ehhez kapcsolódó történeted?

Két évvel ezelőtt, 2019 őszén kezdtem meg tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztudományi Karán, Kommunikáció- és médiatudomány szakon. Eddig a legelső félévem volt az egyetlen, amelyet a hagyományos oktatási módszerrel tudtam teljesíteni, hiszen a tavalyi Gólyabál után nem sokkal, közbeszólt korunk „rettegett” betegsége, a Covid 19, aminek köszönhetően átálltunk online oktatásra. Néhány feladatban, amihez nem lett volna témajavaslatom, mentőövet adott a sport, de a beadandó újságírós feladatokban – különösen Radetzky tanár úr és Andok tanárnő óráin – igyekszem minél több témakörben megnyilvánulni.

Ha éppen nem az írással vagy a tanulmányaiddal foglalkozol, mivel kapcsolódsz ki, hogyan töltöd a szabadidőd?

A sportot leszámítva, legszívesebben a családommal és a barátaimmal töltöm a szabadidőmet. 2006 óta minden nyáron legalább egyszer lemegyek a Balatonhoz, egyhetes családi nyaralás erejéig.

A fotózás is a kedvelt időtöltéseim közé tartozik, ráérzek olyan helyzetekre, amikor jó kis pillanatképeket tudok „lőni”, elkapni – a telefonommal.

A sporthoz visszatérve, gyakran szurkolóként is eljárunk sporteseményekre. Legutoljára szeptember első hétvégéjén, még éppen az egyetemi „nagyüzem” előtt, az első magyarországi PDC European Tour versenyen jártunk a Papp László Sportarénában, ahol néhány fotó erejéig a legnagyobb világsztárokat is elcsíptük a Danubius Hotel előtt várakozva – köztük nagy kedvencemet, a háromszoros világbajnok holland Michael van Gerwent!

Sosem fogom elfelejteni, amikor négyezer ember üvöltötte teli torokból a Neil Diamond legendás slágerét, a Sweet Caroline-t, amely az egyik észak ír játékos bevonulózenéje. Nagyon szívesen járok teniszeseményekre is, 2017 óta a magyar férfi Davis-kupa válogatott minden hazai párharcán kint voltam Budapesten, illetve Debrecenben.

Amit semmiképpen nem hagynék ki a sorból, az EURO 2020-as önkéntesség, amikor a Puskás Arénában volt szerencsém Fiola Attila franciák ellen szerzett gólját a kapu mögül figyelemmel követni. Ott valóban elszabadult a pokol, mintegy 60 ezer szurkoló szeme láttára…

Ha most gondolatban előre ugrasz 10 évet, hogyan képzeled el magad?

Egyelőre még nem látom magam 10 év múlva, de jelen állás szerint úgy érzem, hogy a sportújságírásban lenne a legnagyobb lehetőségem. Nagyon közel áll a szívemhez a social media világa, úgyhogy nem lepődnék meg, ha valamelyik sportági szövetségnél, vagy akár a Magyar Olimpiai Bizottság kommunikációs részlegén találnám meg számításaimat az elkövetkezendő években. Bár a legnagyobb álmom az lenne, ha egyszer valamelyik olimpiáról közvetíthetnék – mondjuk egy magyar aranyérmet Brisbane-ben, 2032-ben! Vagyis, legszívesebben sportkommentátor lennék.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Hevér Kinga Szilvia
Fotó: Luter Márk