Nyüzsgés a folyosókon, az előadótermekben. Érdeklődő, kíváncsi arcok, diákok, akik érettségire készülnek, s ezzel együtt arra: hogyan tovább? Mely egyetemen próbálják meg elképzeléseiket, álmaikat megvalósítani? Január 21 – 24. között nyílt napokat rendeztek a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A megkérdezett diákok válaszai a sok szép törekvés mellett érdekes, olykor elgondolkodtató képet nyújtanak a feltörekvő nemzedék egyes vonásairól.       

László Nyergesújfaluról érkezett. Esztergomban beszélgetünk, a tanítóképzés iránt érdeklődik. Német és szlovák nemzetiségi képzésre is lehetőség nyílik, ő a magyar nyelvű képzésben szeretne részt venni. A tájékoztató tanárok örömmel látják, hogy több fiú is feltűnik az érdeklődők között. „Minél több információhoz szeretnék jutni itt is, aztán majd döntök, hová, merre”, mondja.

Az óvodapedagógia érdekli Diánát. Ezért jött el Mosonmagyaróvárról. „Két-három éve alakult ki bennem, hogy szívesen mennék erre a pályára. Szeretem a kisgyerekeket, unokatestvéreim nyáron sokszor rám maradnak. Több helyet is megnéztem, de az esztergomi Pázmány tetszik a legjobban.” S hogy miért? „Az előző, novemberi nyílt napon is részt vettem, és úgy tapasztaltam, a tanárok itt tényleg ismerik a diákokat, s ez nagyon rokonszenves számomra. Az első helyen jelölöm meg a Pázmányt, de több egyetemet is feltűntetek…”, bizonytalanodik el egy mosoly kíséretében, „s valahová csak bekerülök”.

Anna Szigetmonostorról már elvégezte a Pázmányon az anglisztika szakot, de „inkább a tanítói pálya felé húz a szívem, s nemzetiségi szakirányon belevágok ebbe is”.

A nyílt napon lehetőség volt az alkalmassági vizsga letételére. Fanni Tokod-Altáróról – mint a legtöbben – élt ezzel a lehetőséggel. Másutt is megnézi az óvodapedagógusokat képző intézményeket. Esztergomban „jók a benyomásaim, bár még csak most ismerkedem az intézménnyel. Az óvónői pálya vonz. Szeretek kisgyerekekkel foglalkozni, dolgoztam már bölcsődében, s van egy ötéves húgom, így képben vagyok.”

   Viki szintén óvodapedagógusnak készül. A nyergesújfalui lány, mint mondja, már régebben megkedvelte a gyerekeket, „szeretnék velük foglalkozni. Másfelé nemigen tájékozódom, kizárólag ide pályázom, német nemzetiségi szakirányra”. A nyelvismeretet a családból hozza, s az iskolában erre „erősített rá”.

A nemzetközi tanulmányok iránt érezhetően nagy az érdeklődés a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karon. Alexander Tatabányáról azt mondja, „érdekelnek az állami és külügyi ismeretek, ilyen vonalon szeretnék később elhelyezkedni”. Közben külföldi tanulmányokon is gondolkodik. „Igazából még nem tudom, melyik egyetemre szeretnék menni.”

   Milyen szempontok szerint dönt? A kérdésre így válaszol: „Megnézem az egyes egyetemeket a nyílt napon, s majd amelyik szimpatikus.” Hogy mitől szimpatikus egy egyetem? „Ahol a tanárok kedvesek, s ha úgy látom, jól tanítanak, és nem kezelik le a hallgatókat.”

Dóra ugyancsak Tatabányáról érkezett, de őt a pszichológia szakkal kapcsolatos tájékoztató érdekli. „Szeretnék emberekkel foglalkozni, érdekel, ki hogyan és miért cselekszik, érez adott helyzetben. Mindenképpen segítő foglalkozást választok.” A Pázmány barátságosnak tűnik számára, jó benyomásokat szerzett. Az egyetem katolikus jellege „nincs rám hatással, sem pozitív, sem negatív értelemben”.

Kissé meglepő a Kiskunlacházáról érkezett Kitti választása: a régészet és a nemzetközi tanulmányok iránt érdeklődik. „A régészethez a történelem, a nemzetközi tanulmányokhoz meg inkább az utazás vonz. Olyan végzettséget kívánok szerezni, amely segítségével megismerhetem a világot. Azt semmiképpen sem szeretném, hogy végig szenvedek egy szakot, s akkor döbbenek rá, hogy utána olyasmivel kell foglalkoznom, amihez semmi kedvem.” Hosszasan érdeklődik a hallgatóktól, s mint mondja, ezek alapján reméli, reális következtetéseket tud levonni. S hogy miért a Pázmány? „Mert katolikus egyetem. Gondolom, ebben a szellemben tanítanak, s ez vonz engem.”

   Az anglisztika ugyancsak sokak számára vonzó. Ferit is ez érdekli. „Nem tanár, hanem fordító, tolmács szeretnék lenni. Angolból már megszereztem a középfokot, ha bekerülök, első évben kötelező a C nyelvvizsga letétele, ezért kissé fölösleges lett volna előre letennem. Emelt szinten viszont előre hoztam belőle az érettségit. Németből még nincs nyelvvizsgám, tudásom középfok körül mozog.” Mindenképpen a nyelvek vonalán szeretné képezni magát, s tudja, hogy a főnyelv mellé „nem árt még egy-két másik”.

Miért kereste fel a Pázmányt?  Kényelmi szempontot jelent, hogy közel esik jelenlegi iskolájához és az otthonához, de „ismerőseimtől azt hallottam, egész jó egyetem. Családias a hangulat, s ez fontos szempont. Ha segítségre van szükség, bátran fordulhatunk a tanárokhoz. Egyik ismerősöm egy másik egyetemen kezdett, de átjött, mert ott túl sokan voltak, nem érezte jól magát.” Ami az egyetem katolikus jellegét illeti, azt mondja: „Nem vagyok túlságosan vallásos, a katolikus szó az egyetem nevében nemigen zavar, nem befolyásolja a választásomat.”

   Adrienn ugyancsak hasonlóan nyilatkozik: nem „zavarja” az egyetem katolikus volta, „ateista vagyok, ettől függetlenül mégis ide jelentkezem”. Szintén anglisztikát szeretne tanulni, a középfokú nyelvvizsgát már megszerezte.

   Barátai bíztatására kereste fel a Pázmányt. „Ők is jártak itt nyílt napon, s azt mondták, ez nagyon jó egyetem. Családias a hangulat, az emberek kedvesek. Ha bármit kérdezek, szépen, barátságosan válaszolnak.”

Patrícia az újlatin nyelvek, elsősorban az olasz iránt érdeklődik. Olasztanára ösztönzésére jött el a nyílt napra, bár édesanyjával korábban már járt itt, az egyetem által szervezett „szülői értekezleten”. 

   Enikő a francia, illetve az angol nyelv szerelmese. „Még nem döntöttem, melyiket válasszam. Igaz, van időm, tizenegyedikes vagyok.  Angolból felsőfokú nyelvvizsgát tettem, franciából emelt szintű érettségire készülök. Úgy gondoltam, inkább most jövök el, nem szeretnék az utolsó pillanatban dönteni.”

Körbenéz más egyetemeken is. Bátyja a Pázmányra járt, „jogon végzett, tőle nagyon sok jót hallottam. Az emberi kapcsolatok – úgy látom – itt jóval fontosabbak, mint másutt. Kisebb közösség, nem ülünk ötszázan az előadóban.”

A szabadbölcsészet és a kommunikáció, a médiatudományok felül érdeklődik a Kiskunlacházán élő Marcell. „Nemrégiben kezdtem el gondolkodni azon, hova tovább? Az világos volt, hogy valamilyen humán szakot választok. Tök jól tudok írni, akkor miért ne a kommunikációt vagy a szabadbölcsészetet válasszam?”

   Irodalomtanára a Pázmányon végzett, ő ajánlotta ezt az egyetemet. Tőle azt hallotta: családias a légkör, közvetlenek az oktatók. Készül az emelt szintű érettségire. „Könnyen megy majd, jól beszélem az angolt.”

Boglárka a pszichológia mintaelőadásra érkezett, „de benéztem a tanító és óvodapedagógus tájékoztatóra is. Pozitív benyomásokat szereztem, kedvesek, barátságosak voltak a tanárok, a mai nap meghozta a kedvemet a Pázmányhoz. Nagyon tetszik ez nekem, meg az, hogy katolikus egyetem. Katolikus gimnáziumba járok, az egyetem szellemisége közel áll hozzám.”

Borókát a pszichológián belül a sportpszichológia érdekli. Maga is sportol, versenyszerűen röplabdázik. „Terveim között szerepel, hogy esetleg a Testnevelési Egyetemre mennék, ahol a sportpszichológiát az edzői végzettséggel ötvözném, de itt jó élményeket szereztem. A Pázmány az első háromban benne van, remélem, összejön.”

A baráti társaság harmadik tagja, Anna szintén pszichológus szeretne lenni. Ugyanabba a budai katolikus gimnáziumba járnak. „Mi vonzó a pszichológiában? Hogy emberekkel foglalkozhatom, segíthetek nekik abban, hogy választ kapjanak lelki problémáikra. A felvételi sorrendben nálam egy másik egyetem az első, de nagyon közel van hozzá a Pázmány. Mindkét helyen a személyességre és a gyakorlatorientáltságra helyezik a hangsúlyt. Most, az itteni nyílt nap után a sorrenden még gondolkodom.” S mint mondja, nem „kanapén ülő” pszichológus szeretne lenni. 

Fanni azért választja a jogi pályát, mert ennek révén segíthet az embereknek, „így veszek majd részt a társadalom életében”. A perszimulációt bemutató terem előtt hatalmas a tolongás. „Én is szeretnék belelátni, milyen egy bírósági tárgyalás. Lehet, hogy kedvet kapok a Pázmányhoz, még nem tudom.”

   Jog vagy gazdaság? Karina ezt a kérdést teszi föl magának. „Még nem vagyok biztos a jövőben. A gazdasági pálya is érdekel, akár a gazdasággal foglalkozó jog. Azért jöttem, hogy tisztább képet kapjak az egyetemről. Akikkel beszéltem, szeretnek ide járni. Azt mondták, jó a közösség, humánus kapcsolat alakul ki az oktatókkal és a diákok között is. S hogy katolikus az egyetem? Ez nekem nem számít, semleges vagyok.”

Panna messziről, Nyíregyházáról érkezett. Budapesten szeretne élni, ezért a fővárosi egyetemek között néz körül. „Itteni tapasztalataimat összevetem a másik két egyetemen szerzettekkel, ahol jogot tanítanak, s utána választok. Az előbb beszéltem hallgatókkal, nagyon jókat hallottam tőlük, emberségesen bánnak a hallgatókkal, a Pázmány diákközpontúbb más egyetemeknél. Ilyeneket mondtak.”

Ami pedig az egyetem katolikus jellegét illeti: „Katolikus vagyok, református általános iskolába jártam, de a vallás semmilyen szempontból nem befolyásol. Nem tartom magam vallásosnak, viszont szerintem nem is hátrány, hogy az egyetem katolikus.”

Mi vonzza Kristófot a joghoz? „Leginkább a humán beállítottságom.” Az Education körbejárta a standokat, s „a Pázmány a legszimpatikusabb és leginkább elérhető a pontokat tekintve. Önköltséges képzésen gondolkodom. Miért rokonszenves az egyetem? Tetszik az épület, a légkör, a programok, a tanulmányi csoportok pedig megkönnyítik az idejáró diákok életét. Vallási szempontból semleges vagyok. Hallottam, nem kell felvenni a vallást, nem kell templomba járni.”

Ugyancsak budapesti Dániel. „A történelem mindig érdekelt, s van bennem egyfajta igazságérzet. Nagyon nyitott vagyok, ügyvéd szeretnék lenni. Megnézem a másik két budapesti egyetemet is, ahol jogot tanítanak, de katolikus iskolából jövök, ezért az, hogy az egyetem katolikus, nekem fontos.”

István előbb annyit árul el, Százhalombattán lakik, de amikor az egyetem katolikus voltára kerül a szó, elmosolyodik, és csak annyit mond: „Pannonhalmai bencés diák vagyok.” Majd hozzáteszi: „Az igazgatóm, Albin atya a Pázmány jogi karán szerezte egyik diplomáját.” István el szeretné végezni a jogot, „de még nincs konkrét elképzelésem, hogy utána merre induljak. Nem gondolok feltétlenül a jogi pályára. A jogászképzés mindenesetre jó alap lenne a későbbiekhez, de lehet, hogy közben megtetszik a szorosan vett jogi pálya.”

Az Információs Technológiai és Bionikai Karon műszaki-technológiai csúcsismeretekkel találkoznak a hallgatók. Nikolettet, aki Vecsésen katolikus gimnáziumban tanul, mindkét szak – a mérnök-informatikus és a bionika – egyaránt érdekli. „Tavaly kezdtem el tájékozódni a Pázmányról, amikor a középiskolában fakultációt kellett választani. A műszaki irány számomra eleve adva volt.”

   Fannit sem döntötte még el, melyik szakot válassza, de inkábba bionika felé hajlik. „Két évvel ezelőtt a Microsoft szervezésében részt vettem egy nyári táborban, ahol közelebbről megismerkedtem az informatika világával. Az iskolában pedig biológia fakultációra jártam, s igen megtetszett ez az összevont terület.” Tetszik neki, hogy a nyílt napon a diploma megszerzése utáni kilátásokról is szó esett, s hogy megismerkedhettek a tanárokkal. „A katolikusság nem zavar, semleges vagyok ilyen kérdések iránt”.

Regina ugyancsak a közömbös fiatalok közé tartozik. „Meg vagyok keresztelve, ennyi a vallásos múltam. Elrettenteni nem fog, azt hallottam, a vallás nincs beleépülve a tanmenetbe, ez csak egy lehetőség.”

   A bionika iránt érdeklődik. „Matek-fizika faktra járok, s nagyon szeretem a biológiát. Ezt a szakot találtam, amely mindhárom területeket egybe fogja. Gondolkodom még a Műszaki Egyetem vegyészmérnöki vagy környezetmérnöki karán, de csak b vagy c tervként.” Két éve részt vett a kar szervezésében háromnapos programozó táborban, „s már akkor nagyon szimpatikus volt a közösség meg az egész egyetem. Remélem, így is marad.”

   Hédi figyelmét a testvére hívta fel a karra. „Szerinte ez illik hozzám. Nagyon tetszik az épület, elég modern, s a kar is egyre inkább vonzó a hallottak alapján.”

Jó néhány helyet végig járt már Ákos. A szombathelyi fiú mind többet szeretne tudni a karról és a képzésekről. „Valamennyi egyetemet fölkerestem, ahova beadom a jelentkezésemet. A sorrendet még nem döntöttem el.” A mérnök-informatikus szak iránt érdeklődik. „Pillanatnyilag úgy tervezem, a Pázmányt másodiknak jelölöm meg. Egyébként szimpatikus, hogy kevesebb embert vesznek fel, és személyre szabott a képzés. Az, hogy az egyetem katolikus, kissé zavar, semmiféle vallási dologgal nem szeretnék kapcsolatba kerülni.”

Milán éppen ellenkezőleg. A Hegykőről érkezett fiú katolikus kollégiumban lakik, ez önmagáért beszél, mondja. Mérnök-informatikus szeretne lenni. Megnézte a győri egyetemet, „az is tetszett, de ez a hely több szempontból vonzó”. S ő is azt említi, mint valamennyi karon az érdeklődők: a magas színvonalat, a családias hangulatot, a közvetlenebb, segítő kapcsolatot az oktatók és a hallgatók között, valamint a kisebb létszámot.

Írta: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PPKE