Teleki András, a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Kelet-Ázsia Tanulmányok mesterszakjának másodéves hallgatója vagyok. Jelenleg Dél-Tajvanon, Kaohsziung városában tanulok kínai nyelvet egy idegennyelvi egyetem kínai nyelvi központjában egy tajvani kormányzati ösztöndíj (Huayu Enrichment Scholarship) segítségével.
Tapasztalataim szerint Tajvanon rendkívül gyorsan és professzionálisan kezelték a járványhelyzetet. Másoknál jóval hamarabb léptettek életbe utazási korlátozásokat, az élet valamennyi területére vonatkozó szabályokat, melyek célja a járvány terjedésének megelőzése volt. Hogy csak a legfontosabbakat említsem, a teljesség igénye nélkül: kötelező maszkhordás járműveken és közintézményekben, testhőmérséklet-ellenőrzés és kötelező kézfertőtlenítés a közintézmények, plázák bejáratánál, félévkezdés pár hetes elhalasztása, szigorú karanténszabályok a külföldről visszatérőknek. Két további tényezőt érdemes kiemelni. Egyrészt Tajvanon már az első pillanatoktól kezdve odafigyeltek a lakosság orvosi maszkokkal történő ellátására, igen szigorú porciózással. Tajvaniak és külföldiek személyazonosító okmányaik bemutatásával heti 3 maszkot vásárolhatnak a gyógyszertárakban. Valamint nincs áruhiány, kézfertőtlenítőből sem. Másrészt a tajvani hatóságok igyekeznek mindig két lépéssel a vírus előtt járni, ezért folyamatosan készítik fel a lakosságot a helyzet esetleges romlására, például az egyetemi nyelviskolában gyakorló jelleggel távoktatási próbanapot tartanak, így ha a jövőben a helyzet megkívánná a távoktatásra való gyors átállást, akkor 24 órán belül zökkenőmentesen megoldható lesz a váltás. A korán bevezetett széleskörű intézkedéseknek hála az élet zökkenőmentesen zajlik, az iskolák, templomok, áruházak, és közhivatalok, valamint boltok továbbra is nyitva vannak. Persze a hatósági intézkedések sikerében fontos szerepe volt a tajvani lakosság fegyelmezettségének.
Gondolkodtam, hogy félbeszakítom az itt létemet és inkább hazamegyek Magyarországra, de igen hamar a maradás mellett döntöttem, mivel véleményem szerint Tajvan a világ számos más részénél jobban kezelte és kezeli jelenleg is a járványhelyzetet. Fontos szempont volt, hogy hazamenetelem esetén mozgásra kényszerültem volna hivatalos ügyeim intézése érdekében, azonban nem akartam kockáztatni azt, hogy Budapest utcáin elkapjam a koronavírust, továbbadva legközelebbi hozzátartozóimnak. Itt nem tartok a helyzet romlásától, azonban nagyon aggódom az otthon, Magyarországon élő hozzátartozóimért és barátaimért.
Az itteni egyetemen angol nyelvű információs anyagokat adtak a vírusról és a fertőzés megelőzésének módjairól, valamint rendszeresen kapunk tanácsokat és tájékoztatást a hatósági járványintézkedések külföldiekre vonatkozó részleteiről. Jelenleg azt tervezem, hogy változatlanul folytatom a megkezdett kínai nyelvi tanulmányaimat az ösztöndíjam lejártáig, ami augusztusban lesz.
A világjárvány miatt előállt járványügyi, valamint egyre inkább romló gazdasági helyzet bizonyos fokú bizonytalanság érzetét váltotta ki belőlem, ezért minden jövőbeni tervem mellé vészterveket is igyekszem kidolgozni.
Hozzátartozóimmal és barátaimmal rendszeresen tartom a kapcsolatot, és amennyire lehet, követem a magyarországi eseményeket. A legnagyobb segítséget számomra az Istenbe vetett hit és az ebből fakadó, jövőbe fektetett bizalom jelenti. Bízom a magyar és tajvani szakhatóságokban, és egészségügyi dolgozókban. Sokat jelent számomra, hogy látom az emberi összefogás és egymás segítés szép példáit mind Magyarországon, mind Tajvanon. A családommal és barátaimmal való rendszeres kapcsolattartás sokat segít, családom és barátaim – ha földrajzilag távol is vannak – lélekben mindig itt vannak velem.
Szöveg és fotó: Teleki András
