A Pázmány Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar másodéves mesterképzéses hallgatója vagyok, nemzetközi tanulmányok kulturális diplomácia szakirányon. Jelenleg Erasmus tanulmányi mobilitásban veszek részt Finnországban, Lappföldön, Rovaniemi városában.
Finnországban az első eset még január végén történt, pont itt, Lappföldön. A külföldi turista hölgyet a Rovaniemi Központi Kórházban ápolták, abban a városban, ahol én is tartózkodom. Ezek után viszont csak nagyon lassan kezdett el nőni a fertőzöttek száma, így senki nem gondolta volna, hogy a vírus később ilyen komoly helyzetet fog okozni Finnországban. Március 16-án már 272 fertőzött volt, és a finn kormány ekkor döntött úgy, hogy minden oktatási intézményt és közintézményt bezárnak, a határokat pedig lezárják. Emellett mindenkit arra kértek, hogy aki az utóbbi időben külföldön járt, az legalább két hétig maradjon otthon karanténban. Az országban a legtöbb eseményt törölték, és innentől kezdve csak az olyan találkozókat lehetett megtartani, amelyek résztvevői száma nem haladta meg a 10 főt. Úgy gondolom, hogy a finn kormány egyes európai országokhoz képest gyorsan reagált, de nem annyira gyorsan, hogy a vírust még idejében meg lehessen fékezni. Az országban azóta is csak nőtt a fertőzöttek száma. Később a Helsinkit is magában foglaló, leginkább fertőzött Uusimaa régiót külön is lezárták, az ott élők nem mehetnek át Finnország más területeire.
Megfordult a fejemben, hogy hazamegyek, de mivel Magyarországon is hasonló a helyzet az ittenihez, ezért úgy döntöttem, hogy inkább maradok. Egyrészt Lappföld tartomány esik a legtávolabb Magyarországtól, így problémás a hazajutás, másrészt, ha nem utazok sehová, talán kisebb eséllyel kaphatom el a fertőzést. Az Erasmusról pedig úgy gondoltam, hogy ha megkaptam a lehetőséget a PPKE-től, hogy külföldön tanulhatok, akkor ezt a félévet igyekszem úgy és akkor befejezni, ahogyan azt kiutazás előtt is terveztem, a jelenlegi helyzettől függetlenül.
A következő őszi félévben itt, Lappföldön terveztem folytatni a tanulmányaimat. Egy újabb Erasmussal, pontosabban egy szakmai gyakorlattal az itteni egyetem nemzetközi irodájában. Most attól tartok, hogy a járvány elhúzódása miatt a két Erasmus közötti nyári hónapokban nem fogok tudni hazamenni. Másik félelmem, hogy a vírushelyzet miatt nemzetközi szinten esetleg minden Erasmus programot törölnek a következő félévre. Őszintén reménykedem tehát abban, hogy a helyzet minden országban javulni fog az elkövetkezendő hónapokban.
Úgy gondolom, hogy a Lappföldi Egyetem tisztességesen helytállt ebben a helyzetben, időben tájékoztatták a hallgatókat finnül és angolul is előbb a nagy létszámú kurzusok, majd az összes kurzus elmaradásáról. A maradásról/hazautazásról szóló döntés szabadságát meghagyták a külföldi hallgatóknak, és támogatták a döntéseiket. Az egyetemet és a könyvtárat március 16-án teljesen bezárták, de az e-mailben érkező friss információkat így is mindig időben megkapjuk. Az oktatók nagyon rugalmasak és megértőek a nehéz helyzettel kapcsolatban, a határidőket kitolták, és a beadandó dolgozatokra "határozatlan" időt biztosítanak, hogy mindenki kényelmesebben, stresszmentesen dolgozhasson.
A kurzusok online oktatás formájában folytatódnak itt is, akárcsak Magyarországon. A kisebb kurzusaim videó-meeting keretében oktató részvételével valósulnak meg, a nagyobb létszámú tanórák e-mailes, beadandós, illetve önálló tanulós formában lettek újra tervezve. Jelenleg minden tanulmányokkal kapcsolatos teendőt a külföldi lakásomból intézek.
Már a járvány előtt is sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan tovább: jelentkezzek-e egyből egy második nappali tanrendű mesterképzésre, vagy menjek levelező oktatással szakirányú továbbképzésre, esetleg fejezzem be végleg a tanulmányaimat, és kezdjek el dolgozni? A jelenlegi helyzet arra kényszerít, hogy minden időmet a lakásomban töltsem, így az előbbi kérdésen még többet gondolkozom. Jelenleg úgy vagyok vele, hogy egyrészt igazodom a vírus okozta körülményekhez, és csak később mérlegelem, hogy ez milyen változásokat hozhat az életembe. Példaként említeném, hogy a következő féléves külföldi szakmai gyakorlat megvalósulásában a vírus miatt csak reménykedni tudok, biztosra viszont nem vehetem még. Ennek tudatában egyelőre csak a jelenlegi, illetve a remélt következő félévre fókuszálok. Egy év múlva a tavaszi félévben pedig lesz még elegendő időm a jövőbeli tanulmányaimat tervezni.
A külföldi hallgatók egyik fele megszakította az Erasmusát és hazautazott, én a hallgatók másik felével továbbra is itt lakom, egymáshoz nagyon közel. Egyrészt pozitívumként élem meg, hogy nem vagyok egyedül ebben a helyzetben, másrészt azt is tudom, hogy ez mindannyiunknak nehéz időszak, de mivel tartjuk egymással a kapcsolatot, ezért könnyebb átvészelni a bezártságot. A szüleimmel szintén sokat beszélek az utóbbi időben, és hálás vagyok amiért teljes mértékben támogatják az itt maradásról szóló döntésemet. További pozitívumként tudnám azt is kiemelni, hogy az utóbbi évekre vonatkozóan most először érzem azt igazán, hogy sok időm van saját magammal foglalkozni: odafigyelni arra, hogy mit eszek, milyen edzésterveket tudok a lakásban is kipróbálni, melyik az a nyelv, amit már régóta meg szerettem volna tanulni, vagy éppen ki az a régi gyerekkori ismerős, akivel évek óta nem beszéltem, és most lehetőségem van rá.
Szöveg és fotó: Szarvas Gellért
