Coline Sallansonnet-ét a Pázmány BTK anyanyelvi francia oktatóját júniusban Aurélien Sauvageot emlékéremmel díjazták. Az elismerést a Magyar-Francia Ifjúsági Alapítvány ítélte oda a francia-magyar kapcsolatok ápolásáért elvégzett munkájáért. A tanárnő ugyan már elköszön a Pázmánytól és Magyarországtól, az interjú során együtt idéztük fel az itt töltött éveit.
Mikor jött Magyarországra tanítani? Miért ezt az országot választotta?
2017-ben, három évvel ezelőtt érkeztem. Azért jöttem Magyarországra tanítani, mert kaptam pályakezdő francia tanárként egy jó álláslehetőséget. Korábban már kétszer is vakációztam itt, és nagyon jól éreztem magam. Kíváncsivá tett, milyen lehet itt élni. Az ideérkezésem utáni első évben Pásztón éltem, Pásztón és Budapesten dolgoztam, ennek köszönhetően rálátást kaptam a vidéki és a fővárosi életre egyaránt.
Hol végezte el a „francia, mint idegen nyelv” tanári szakot?
A grenoble-i egyetemen végeztem, Franciaországban. Ez egy nagy egyetem, sok idegen nyelvű diák járt az osztályomba, szintén francia nyelvtanárnak tanultak. Szerettem ezt a légkört, jó volt megismerkedni a külföldi csoporttársakkal és felfedezni kultúrájukat.
A Magyar-Francia Ifjúsági Alapítvánnyal (MFIA) érkezett Magyarországra tanítani?
Igen, nagyszerű lehetőséget kínál az alapítvány a fiatal francia tanároknak. Nagyon hálás vagyok nekik a Magyarországon töltött éveimért.
Mióta tanít a Pázmányon?
Két éve. Amikor Magyarországra érkeztem, középiskolában tanítottam először - az egy teljesen más tapasztalat!
Miért választotta a Pázmányt?
Valójában nem én választottam a Pázmányt, hanem egyetemen szerettem volna dolgozni, és a MFIA három különböző egyetemen ajánlott munkát: A Pázmányon, a Károli Gáspár Református Egyetemen és a Budapesti Műszaki Egyetemen.
Milyen órákat tart az egyetemen?
A Pázmányon kétféle órát tartottam. A Nemzetközi Tanulmányok Tanszék diákjainak tartottam idegen nyelvórákat, a Francia Tanszéken pedig, a Klasszikus és Újlatin nyelvek Intézetének hallgatóit oktattam.
Hogy érezte magát a Francia Tanszéken?
Sokat jelentett, hogy ott dolgozhattam, a hallgatókkal és a tanszéki kollégákkal is megtaláltuk a közös hangot, meleg fogadtatásban volt részem és hamar beilleszkedtem a csapatba. Csodálatos élmény volt számomra.
Milyennek látja a magyar diákokat? Kis vagy nagyobb csoportban tanította őket?
A magyar hallgatók szorgalmasak, igazán jó benyomást tettek rám. Emellett kíváncsiak és befogadóak, kellemes és érdekes élmény volt együtt dolgozni velük. A francia nyelv iránt kevesebben érdeklődnek Magyarországon, ezért kis csoportokkal dolgoztam. De úgy gondolom, hogy ez jó lehetőség a diákoknak, hogy fejlesszék tudásukat és készségeiket, arról nem is szólva, hogy a tanárnak is külön kihívás.
Mi a legkedvesebb emléke pázmányos oktatóként?
Nem tudok egyet kiragadni, csak szép emlékeim vannak! Igazán értékes tapasztalatokat szereztem. Az összes hallgatómmal szerettem a különböző témákon vagy a készségek fejlesztésén együtt dolgozni.
Meglepte a MFIA Aurélien Sauvageot emlékéremmel való elismerése? Mit jelent Önnek?
Igen, meglepett az elismerői díj. Több mint 20 anyanyelvi, „francia, mint idegen nyelv” tanár dolgozik a MFIA-nak, és elmondhatom, hogy mind jó munkát végeznek. Franciaországban, mi nem tudunk hasonló díjakról, sőt azt hiszem, különösen az iskolákban és a munkahelyeken próbáljuk valahogy elkerülni őket. De én nagyon hálás vagyok az MFIA-nak és az egyetemi kollégáimnak, hogy megtiszteltek a kitüntetéssel. Magabiztossá tesz szaktudásomban, megerősíti elkötelezettségemet a francia oktatás iránt, és sokat ad a tanítás öröméhez.
Milyen jövőbeli tervei vannak?
Nyáron egy kis időt Franciaországban töltök, aztán Spanyolországba, Granadába költözöm, ahol merően új tapasztalatok várnak rám.
Készítette: PPKE Kommunikáció / Ádám Eszter
Fotó: PPKE
