Papp Sándort érdekelte a költészet, az irodalmi fordítás és mindebből nőtte ki magát a szakfordítás iránti lelkesedése. Izgalmas, sokszínű szakmába ásta bele magát. Úgy gondolja, hogy az egykori pázmányosok komoly szakmai jelenléte potenciális előnyt jelent mind a pályakezdők, mind a gyakorlott fordítók számára.

Mikor kezdte el érdekelni a nyelvek világa? Minek a hatására döntött a fordító és tolmács terület mellett?

A magyar és angol mindig is jobban ment, mint bármelyik másik tantárgy, valószínűleg ez volt az érdeklődésem első, prózai oka. A legelső löket talán egy gimnáziumi fordítóverseny volt, ahol Poe A fekete macska című novelláját kellett fordítanunk. Az eredményre már nem is emlékszem, csak arra hogy nagyon élveztem. Később a Szegeden tanultam magyar alapszakon, innen származna a lírai ok: akkoriban nagyon érdekelt a költészet, költői véna híján viszont inkább az irodalmi fordítás felé kacsintgattam, végül pedig innen nőtte ki magát a szakfordítás iránti lelkesedésem.

Fordító és tolmács mesterképzési szakon végzett a Pázmányon. Emlékszik még, hogy miért a Pázmányra jelentkezett? Akkoriban mi motiválta leginkább?

Igen, fordító szakirányon végeztem angolos-németes fordítóként. A szegedi alapszakom után nagy álmom volt, hogy Budapesten tanuljak tovább, a jelentkezéskor pedig kiemelt helyen volt a Pázmány fordító-tolmács képzése. Ahogy a jelenlegi példa is mutatja, az álom végül megvalósult. Nagy izgalommal töltött el, hogy egy olyan, izgalmas, sokszínű szakmába áshatom bele magam, amely iránt már régóta érdeklődtem, illetve nem utolsó sorban a megélhetésemet is biztosítani tudja.

Milyen emlékezetes élményeket tudna felidézni a pázmányos évekből?

Remek közösség volt a miénk, jól működtünk együtt az egyetem falain belül és kívül is. Édes nosztalgiával tekintek vissza a legmezeibb óraközi kávézásoktól a szomszédos jogi kar menzáján jóízűen elfogyasztott ebédeken át egészen a szakdolgozatvédésig. Mindig mosolyra gördül a szám, ha visszagondolok az első szakestünkre, illetve a tolmácstanáraink izgalmas anekdotáit is emlegetni szoktuk, ha olykor-olykor találkozunk.

Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelné ki, ami segített Önnek szakmailag?

Nehéz lenne egy tanárt kiemelni. Ha viszont mégis így tennék, akkor a szakfelelősünket, Sohár Anikót említeném meg, aki sokszor erején felül is mindent megtett azért, hogy fokozatosan és alaposan megismerhessük, megszerethessük a fordítást mint szakmát, és hogy kialakíthassunk egyfajta szakmai öntudatot, miközben a még némileg gyerekcipőben járó fordítóképzést is folyamatosan fejlesztette. 

Tanulmányaiból mit tudott leginkább hasznosítani? Az egyetemen szerzett ismeretanyag és a kiépült kapcsolatháló máig segítségére tud lenni a karrierjében?

A legkézenfekvőbb talán a gyakorlati órák és a szakmai intézményrendszert bemutató alkalmak haszna. Hasonlóan fontos volt a többi, kiegészítő jellegű óra is, ahol a jogi, pénzügyi vagy akár az európai uniós terminológiába avattak be minket. Habár több egykori csoporttársam is a szakmában helyezkedett el, ezidáig nemigen használtam föl ezeket az ismerettségeket a karrierem előmozdítására. Az egykori pázmányosok komoly szakmai jelenlére azonban potenciális előnyt jelent mind a pályakezdők, mind a gyakorlott fordítók számára.

Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?

Már nagyjából egy héttel a diplomaosztó előtt sikerült elhelyezkednem az Albion Languages Fordítóirodánál belsős fordító-lektorként, ami annyira megtetszett, hogy azután még négy évig itt dolgoztam. Itt sokféle témában fordíthattam és ellenőriztem kisebb-nagyobb szövegeket, illetve egyéb izgalmas, fordítással kapcsolatos dolgokat csináltam. Ez év februárjától már az SDL Magyarországnál dolgozom hasonló munkakörben, de itt már projektmenedzseri feladatokat is ellátok az említett területeken kívül. A cégnél egyébként hárman vagyunk egykori pázmányosok.

Melyik munkájára a legbüszkébb?

Mivel kizárólag kereskedelmi célú fordításokon dolgozom, sajnos nem élvezek szerzői jogot egyik munkám felett sem. „Portfóliómban” azonban fel-felbukkantak olyan marketingfordítások, amelyeket pár hónap elteltével visszaláthattam plakátokon,  az interneten, illetve tévéreklámokban. Apró sikerek ezek, de azért büszke vagyok rájuk.

Véleménye szerinte mi lesz, hova tart a fordítás jövője? A fordítók hogyan tudnak a jövőbeli kihívásokra felkészülni?

Ma már alapvetés a mesterséges intelligencián alapuló gépi fordítással létrehozott szövegek „javítása”, az úgynevezett post-editing. Ez a technológia bizonyos területeken jobban teljesít, más területeken egyelőre csődöt mond, elsősorban a nagyobb emberi kreativitást igénylő szövegek esetén. Mivel a post-editing aránya lassan de biztosan növekszik, nem hátrány, ha a fordítók nyitottak az ilyen típusú munkákra.

Mik a tervei a jövőre nézve?

Az SDL-nél egyelőre van még mit tanulnom, a konkrét terveim tehát a jelenlegi pozíciómban való fejlődésre összpontosulnak. A szabadúszást is szívesen kipróbálnám egyszer, illetve vissza-visszatérő álmom EU-s fordítóként dolgozni az Unió valamelyik intézményében.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

A fordító-tolmács szakosoknak azt üzenném, hogy ismerkedjenek bátran az egyes szakterületekkel, próbáljanak meg folyamatosan tanulni a hibáikból, kezdjenek el tanulni legalább egy egzotikusabb nyelvet, és aktívan használjanak ki minden lehetőséget, amikor testközelből láthatják a szakmát és találkozhatnak annak képviselőivel. Néha pedig üljenek be a Prágába egy közös kávéra, teára vagy bármire.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Papp Sándor