Pázmány Alumni: interjú Papp Sándorral, a BTK egykori hallgatójával
„Az álom megvalósult”

pappsandor.jpgPapp Sándort érdekelte a költészet, az irodalmi fordítás és mindebből nőtte ki magát a szakfordítás iránti lelkesedése. Izgalmas, sokszínű szakmába ásta bele magát. Úgy gondolja, hogy az egykori pázmányosok komoly szakmai jelenléte potenciális előnyt jelent mind a pályakezdők, mind a gyakorlott fordítók számára.

Mikor kezdte el érdekelni a nyelvek világa? Minek a hatására döntött a fordító és tolmács terület mellett?

A magyar és angol mindig is jobban ment, mint bármelyik másik tantárgy, valószínűleg ez volt az érdeklődésem első, prózai oka. A legelső löket talán egy gimnáziumi fordítóverseny volt, ahol Poe A fekete macska című novelláját kellett fordítanunk. Az eredményre már nem is emlékszem, csak arra hogy nagyon élveztem. Később a Szegeden tanultam magyar alapszakon, innen származna a lírai ok: akkoriban nagyon érdekelt a költészet, költői véna híján viszont inkább az irodalmi fordítás felé kacsintgattam, végül pedig innen nőtte ki magát a szakfordítás iránti lelkesedésem.

Fordító és tolmács mesterképzési szakon végzett a Pázmányon. Emlékszik még, hogy miért a Pázmányra jelentkezett? Akkoriban mi motiválta leginkább?

Igen, fordító szakirányon végeztem angolos-németes fordítóként. A szegedi alapszakom után nagy álmom volt, hogy Budapesten tanuljak tovább, a jelentkezéskor pedig kiemelt helyen volt a Pázmány fordító-tolmács képzése. Ahogy a jelenlegi példa is mutatja, az álom végül megvalósult. Nagy izgalommal töltött el, hogy egy olyan, izgalmas, sokszínű szakmába áshatom bele magam, amely iránt már régóta érdeklődtem, illetve nem utolsó sorban a megélhetésemet is biztosítani tudja.

Milyen emlékezetes élményeket tudna felidézni a pázmányos évekből?

Remek közösség volt a miénk, jól működtünk együtt az egyetem falain belül és kívül is. Édes nosztalgiával tekintek vissza a legmezeibb óraközi kávézásoktól a szomszédos jogi kar menzáján jóízűen elfogyasztott ebédeken át egészen a szakdolgozatvédésig. Mindig mosolyra gördül a szám, ha visszagondolok az első szakestünkre, illetve a tolmácstanáraink izgalmas anekdotáit is emlegetni szoktuk, ha olykor-olykor találkozunk.

Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelné ki, ami segített Önnek szakmailag?

Nehéz lenne egy tanárt kiemelni. Ha viszont mégis így tennék, akkor a szakfelelősünket, Sohár Anikót említeném meg, aki sokszor erején felül is mindent megtett azért, hogy fokozatosan és alaposan megismerhessük, megszerethessük a fordítást mint szakmát, és hogy kialakíthassunk egyfajta szakmai öntudatot, miközben a még némileg gyerekcipőben járó fordítóképzést is folyamatosan fejlesztette. 

Tanulmányaiból mit tudott leginkább hasznosítani? Az egyetemen szerzett ismeretanyag és a kiépült kapcsolatháló máig segítségére tud lenni a karrierjében?

A legkézenfekvőbb talán a gyakorlati órák és a szakmai intézményrendszert bemutató alkalmak haszna. Hasonlóan fontos volt a többi, kiegészítő jellegű óra is, ahol a jogi, pénzügyi vagy akár az európai uniós terminológiába avattak be minket. Habár több egykori csoporttársam is a szakmában helyezkedett el, ezidáig nemigen használtam föl ezeket az ismerettségeket a karrierem előmozdítására. Az egykori pázmányosok komoly szakmai jelenlére azonban potenciális előnyt jelent mind a pályakezdők, mind a gyakorlott fordítók számára.

Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?

Már nagyjából egy héttel a diplomaosztó előtt sikerült elhelyezkednem az Albion Languages Fordítóirodánál belsős fordító-lektorként, ami annyira megtetszett, hogy azután még négy évig itt dolgoztam. Itt sokféle témában fordíthattam és ellenőriztem kisebb-nagyobb szövegeket, illetve egyéb izgalmas, fordítással kapcsolatos dolgokat csináltam. Ez év februárjától már az SDL Magyarországnál dolgozom hasonló munkakörben, de itt már projektmenedzseri feladatokat is ellátok az említett területeken kívül. A cégnél egyébként hárman vagyunk egykori pázmányosok.

Melyik munkájára a legbüszkébb?

Mivel kizárólag kereskedelmi célú fordításokon dolgozom, sajnos nem élvezek szerzői jogot egyik munkám felett sem. „Portfóliómban” azonban fel-felbukkantak olyan marketingfordítások, amelyeket pár hónap elteltével visszaláthattam plakátokon,  az interneten, illetve tévéreklámokban. Apró sikerek ezek, de azért büszke vagyok rájuk.

Véleménye szerinte mi lesz, hova tart a fordítás jövője? A fordítók hogyan tudnak a jövőbeli kihívásokra felkészülni?

Ma már alapvetés a mesterséges intelligencián alapuló gépi fordítással létrehozott szövegek „javítása”, az úgynevezett post-editing. Ez a technológia bizonyos területeken jobban teljesít, más területeken egyelőre csődöt mond, elsősorban a nagyobb emberi kreativitást igénylő szövegek esetén. Mivel a post-editing aránya lassan de biztosan növekszik, nem hátrány, ha a fordítók nyitottak az ilyen típusú munkákra.

Mik a tervei a jövőre nézve?

Az SDL-nél egyelőre van még mit tanulnom, a konkrét terveim tehát a jelenlegi pozíciómban való fejlődésre összpontosulnak. A szabadúszást is szívesen kipróbálnám egyszer, illetve vissza-visszatérő álmom EU-s fordítóként dolgozni az Unió valamelyik intézményében.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

A fordító-tolmács szakosoknak azt üzenném, hogy ismerkedjenek bátran az egyes szakterületekkel, próbáljanak meg folyamatosan tanulni a hibáikból, kezdjenek el tanulni legalább egy egzotikusabb nyelvet, és aktívan használjanak ki minden lehetőséget, amikor testközelből láthatják a szakmát és találkozhatnak annak képviselőivel. Néha pedig üljenek be a Prágába egy közös kávéra, teára vagy bármire.

Iskolák

2013–2016      Pázmány Péter Katolikus Egyetem, fordító és tolmács MA
2009–2013      Szegedi Tudományegyetem, BTK, magyar BA + angol minor
2005–2009      Andrássy Gyula Gimnázium (Békéscsaba), humán tagozat

Szakmai pálya

2020–              SDL Magyarország Kft., projektmenedzser, fordító
2016–2020      Albion Languages Fordítóiroda Kft., Budapest, fordító és lektor
2014–2014      Concord Fordítóiroda, fordító gyakornok

Hobbi

Szabadidőmet szívesen töltöm a barátaimmal, illetve hobbi szinten gitározom. Szeretek futni is, jelenleg egy jelentősebb kihagyás után próbálom visszahozni egykori formámat.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Papp Sándor

A bejegyzés trackback címe:

https://pazmanyonline.blog.hu/api/trackback/id/tr6015737606

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Címkék

AKTUÁLIS (79) ALUMNI (10) BTK (57) HITÉLET (10) HTK (3) ITK (18) JÁK (17) MOBILITÁSI PROGRAM (7) TÁVOLLÉTI OKTATÁS (15) TUDOMÁNY (13) VÉLEMÉNY (8)