Dr. Pump Judit közel 20 éve foglalkozik környezetjoggal, és oktatói és szakmai tapasztalatai is arra vezették, hogy könyvet írjon róla. Morfológiáját A Polgári Törvénykönyv a környezetjogász szemével címmel jogászoknak és nem jogászoknak is egyaránt jó szívvel ajánlja. A gyorsan változó, ámde környezetromboló világunkban a környezet-tudatosság és fenntarthatóság kérdései már megkerülhetetlen kérdések minden tudományágban. Pump Judittal most a jogi területről teszünk egy áttekintést.
Hogyan tudná bemutatni egy laikus olvasónak könyvének legaktuálisabb pontjait?
A változások időszakát éljük. Folyamatosan szembesülünk az új technológiai megoldások adta lehetőségekkel, amiért egyre több embert érdekel, hogyan tudja az energiaigényét napenergiával, vagy földhővel kielégíteni; követi a klímaváltozás hatásait, és keresi hogyan lehet megelőzni vagyonának károsodását, amikor hirtelen hatalmas mennyiségű csapadék zúdul a településre és önti el nemcsak a víz, hanem a szennyvíz, vagy az iszap is az utcákat, házakat, rongálja a szél a tetőket; szembesül az életfeltételek minősége és a környezet állapota közötti szoros kapcsolattal, ezért saját és családja egészségének megőrzése érdekében azon gondolkozik, hova költözzön, ahol, ha kinyitja az ablakot mindig tiszta levegő tódul be, az egészséges vízhez jutás nem okoz gondot, s azt keresi hol és mit vásároljon, hogy vegyszer és GMO-mentes ételeket tehessen az asztalra.
A közigazgatási reformok – az engedélyezési eljárások eltűnésének – hatására vagyonunkat és személyünket érintő döntéseinkért és azok következményeiért egyre inkább nekünk kell vállalni a felelősséget, miközben egymás után szűnnek meg azok a közigazgatási eljárási szabályok, amiken keresztül érdekeinket megfogalmazhattuk, és az állam kötelezettsége volt biztosítani, hogy természetes környezetünk és az általa nyújtott szolgáltatások védelmét szolgáló jogszabályoknak megfelelő döntés szülessen, és a különböző érdekek közötti összhang megteremtődjön. Mindez pedig nem jelent se többet, se kevesebbet, mint azt, hogy saját vagyonunk és személyünk védelme gyakran azon múlik, hogyan alkalmazzuk, értelmezzük a Ptk. rendelkezéseit, felfedezzük-e a bennük rejlő lehetőségeket, és sikerül-e elérni, hogy a bíróságok a környezeti szempontok érvényesítését a magánjogi igények részeként is általánosságban elfogadják, és az társadalmi elvárássá váljon.
A Ptk. rendelkezéseinek tartalmi állandósága mellett rajtunk, azok alkalmazóin is múlik, hogy vagyonunkat milyen szempontok szerint értékeljük, figyelünk-e a környezeti szempontokra is. El lehet-e adni például kertes házként azt a házat, ahol a kert nem alkalmas zöldségek, gyümölcsök termesztésére, mert talaja építési törmelékkel szennyezett? Elvárjuk-e mindenkitől a természeti, az ökológiai viszonyokhoz való alkalmazkodást, vagy elfogadjuk, hogy természet okozta kárnak tekintse, tekinthesse bárki is az alkalmazkodás elmaradását és másra hárítsa a védekezés költségeit?
A könyv aktualitását szemlélete is adja, mert segíti annak felismerését, hogy akár akarjuk, akár nem, magánjogi döntéseinkkel természetes környezetünkhöz való viszonyunkat is kifejezzük azzal, hogy mit és mikor tekintünk értéknek. Az e döntésekben megnyilvánuló értékítéletek társadalmi elvárássá válnak.
Miért tartotta fontosnak megírni A Polgári Törvénykönyv a környezetjogász szemével című monográfiát? Kinek szól?
Közel 20 éve oktatom a környezetjog és a polgári jog kapcsolatáról szóló tárgyat a környezetvédelmi szakjogász-képzés keretei között. A tantárgy tartalmát folyamatosan fejlesztettem, és egyszer csak eljött az idő, hogy leírjam, amikről az órákon szó volt. Az első órákat mindig a környezetjog és a Ptk. elveinek összehasonlítására szántam, jogeseteken keresztül mutattam be, hogyan is jelenik meg az elővigyázatosság, vagy a megelőzés elve a szomszédjogi, a személyiségi jogi vagy a kártérítési perekben. Ebből természetesen adódott, hogy a könyv alapja a Ptk. legyen, és ahogy az órákon is, a Ptk. rendelkezéseinek elemzésén át mutassam meg a környezetjogász számára bennük rejlő lehetőségeket és korlátokat. A példák az évek során szerzett szakmai és mindennapos gyakorlati tapasztalatom, bírósági ítéletek, alkotmánybírósági határozatok feldolgozásának eredményei. Bár a könyv eredetileg a környezetvédelmi szakjogász képzésben résztvevő jogászoknak és nem jogász hallgatóknak készült, szeretnék vele mindenkit megszólítani, a jogalkotót és jogalkalmazót, az igényérvényesítő ügyvédet, a környezeti kártérítési keresetet benyújtó ügyészt, a bírót, és mindenkit, aki a Ptk.-t alkalmazza. Bízom változó világunk útkeresőjének kíváncsiságában, és remélem, hogy ez a könyv is segítheti az út megtalálásában. Jogász és nem jogász olvasóimtól is kapott visszajelzések szerint az üzenet többnyire érthető, ami a példáknak és lányom illusztrációinak egyaránt köszönhető.
Milyen kurzusokat tanít az egyetemen?
Az utóbbi időben már csak a környezetvédelmi szakjogász képzésben tartok órát, a környezetjog és polgári jog kapcsolatáról szóló tárgyat tanítom. Bár ha időm lehetővé teszi, örömmel tartok a nappali képzésben is speciálkollégiumokat, ahol környezetjogi szempontból dolgozunk fel magánjogi ügyeket, illetve az egészséges környezethez való jog érvényesülését, érvényesíthetőségét mutatom be az ombudsmani gyakorlaton keresztül.
Mióta foglalkozik környezetjoggal?
Az 1986/87-es tanévben az Egyesült Államokban Morgantown-ban a West Virginia Egyetem Jogi karán megengedték, hogy több tantárgy óráira is bejárhassak, részt vehessek az órai munkában. Ezek közé tartozott a jog gazdasági elemzése, ahol gyakran környezetjogi eseteket elemeztünk és kellett megoldanunk. 1989-ben pedig Morgantown környezeti ügyeket vivő ügyvédje lehetővé tette, hogy én is dolgozhassak a temető területét érintő felszíni bányászat okozta károkozás miatt indult ügyön. 1992-ben találkoztam Bándi professzor úrral és kezdtem el a Környezeti Menedzsment és Jogegyesület, az EMLA munkájában részt venni. Azóta így vagy úgy a környezetjog mindig része volt munkámnak, kutatásaimnak, oktatási tevékenységemnek.
Miért választotta ezt a szakterületet? Mivel foglalkozik a környezetjog?
Életem során olyan emberek közé kerültem, akik számára egyértelmű volt, a környezet védelme nélkül az ember elveszik. A különböző szakmai területeket képviselő szakemberek között jogászként azt kezdtem el keresni, hogy a jog mivel segítheti a negatív folyamatok megállítását, megfordítását. A környezetjogi szabályozás csak akkor tud hatékony lenni, ha a különböző tudományterületek elméleti és gyakorlati szakemberei együtt tudnak dolgozni, ehhez pedig nyitottság kell. Szeretem a szakmai sokféleséget, a közös gondolkodást, a problémák többoldalú elemzését, feltárni a rendszerhibákat, megtalálni a jogi és nem jogi megoldások lehetőségeit és korlátait.
A környezetjog különleges jogterület, mert saját elvrendszere van, melynek érvényesítését különböző jogági eszközök segítik, melyek alkalmazhatóságáról szabályozás módszertani kérdésekre adott válaszok alapján lehet dönteni.
Melyek a környezetjog legfontosabb ágai?
Úgy gondolom, hogy a társadalom értékrendjétől és kultúrájától függ, hogy melyik lesz a környezetjog „legfontosabb ága”. Tény, hogy leglátványosabban a közigazgatási jog szabályai között jelennek meg környezeti követelmények. De az anyagi jogi követelmények megfogalmazása és kikényszerítése nem feltétlenül állami feladat olyan társadalomban, ahol az a mindennapi döntések természetes velejárója, ahol a társadalom tagjai erkölcsi kötelezettségüknek érzik a környezeti szempontok érvényesítését, és ezt várják el mindenkitől és kérik számon másoktól. Ettől mi nagyon messze vagyunk, pedig a közigazgatási reform ezt feltételezi. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy sokan a környezeti elemek védelmét szolgáló eljárásokat adminisztratív tehernek tartják és bennük csak a gazdaság korlátozását látják. Számtalan példát lehet felsorolni arra, milyen negatív hatással van környezetünk állapotára, és ezen keresztül az emberi létezés és a gazdaság működésének feltételeire, hogy az eljárási szabályok és az anyagi jogi követelmények betartása és betartatása elmarad. Ezért a legfontosabbnak az Alaptörvényben megfogalmazott értékrenddel összhangban álló szemlélet megerősítését, illetve azt szolgáló jogalkotást és jogalkalmazást – ideértve a jogok védelmét, s a kötelezettségek teljesítésének állami kikényszerítését – mondanám.
Hogyan kapcsolható a környezetjog össze a környezetvédelemmel?
Az én megközelítésemben a környezetjog minden olyan jogi eszközt magában foglal, ami segíti a környezetvédelemhez köthető cél elérését, és funkcionálisan a környezetjog rendszerének részévé válik. Magának az eszköznek a kiválasztása általában szabályozás-módszertani kérdés, például annak eldöntése, hogy adott engedélyezési eljárást megtartsunk vagy sem. Amikor e kérdésről döntünk, akkor az engedély környezetjogi rendszerben betöltött jellege miatt nem elég azt vizsgálni, hogy jogszabályok átvehetik-e az anyagi jogi követelmények meghatározását, hanem azt is vizsgálni kell, hogy az engedély kiesésével hogyan lehet érvényesíteni a közösség érdekét, rendelkezésre állnak-e és elérhetőek-e a környezethasználó és a környezeti teherviselők számára mindazok az információk, amik megalapozott döntés meghozatalához szükségesek, és léteznek-e az anyagi jogi követelmények teljesítését kikényszeríteni tudó mechanizmusok. Azt is vizsgálni kell, hogy akik az eljárásban korábban ügyfélként tudták érdekeiket megvédeni, azoknak ki és mi biztosít a jövőben védelmet, illetve léteznek-e az engedély helyébe lépő eszközök, amelyek biztosítják, egyrészt hogy az állam mint természeti értékeink egy részének tulajdonosa megkapjon minden szükséges információt a környezet állapotát, vagy az adott környezeti elemet érintő környezethasználatról és hatásairól, másrészt, hogy legyenek tulajdonosi eszközei a hatékony beavatkozásra. Ilyen és hasonló kérdésekre adott válaszok alapján dől el, hogy a környezetvédelmi rendszer egésze milyen jogi és nem jogi eszközökből áll össze. De e kérdés gyakran önálló tételként szerepel, ezért mindenkit arra bíztatok, olvassa el a környezetjogi tankönyvek ide vonatkozó részét.
Hogyan érinthetik hétköznapjainkat a környezetjogi szabályok?
A környezetjogi szabályok hatását mindenki közvetlenül érzi, csak nem feltétlenül tudatosodik benne. Környezetjogi szabályok határozzák meg, hogy a háztartásban keletkező hulladékkal mit tegyünk, s e szabályok is befolyásolják milyen mértékű víz- és csatorna, illetve fűtés díjat fizetünk, mennyibe kerül a villany, a gázszolgáltatás. Sokan úgy gondolják, hogy a környezetvédelemért aránytalanul sokat kell fizetni. A hallgatóimat egy időben arra kértem, „váltsák át” ezeket a havi díjakat és az összeg alapján fejezzék ki havonta hány Túró Rudit, doboz cigarettát, kávét tudnának venni belőle. Érdekes tapasztalattal jár az is, ha valaki a vízdíj alapján megnézi, hogy a palackos vízért havonta kifizetett összegért hány köbméter vizet kaphatna a közszolgáltatáson keresztül, vagy hány sms-t tudna küldeni a hulladék elszállításának díjáért. De ugyanezt megtehetjük más területen is. Tapasztalatom szerint sokakat megdöbbent, ha az egyébként drágának tekintett biogazdálkodásból nyert alapanyagok árát gombóc fagyiban fejezi ki.
A környezetjogi szabályok egyébként alapvetően kétféleképpen érintik mindennapjainkat, védenek vagy korlátoznak, és ez attól függ, hogy ki mit tesz. Aki a védett természeti területen lévő erdőbe a kijelölt úton futni megy, azt a szabályok védik, míg ha azért megy ki, hogy motorozzon, vagy olyan hegy- és domboldalakon száguldjon le a biciklijével, ahol a természeti értékek védelme miatt nem lehet, azt a szabályok korlátozzák. Az egyik örül a szabályoknak, a másik szeretné elérni a szabályok enyhítését, eltörlését. Persze van olyan eset is, amikor a környezetvédelmi szabályok be nem tartásának következménye mindenkit egyformán érint. Ilyen, amikor egy település ivóvízbázisát egy régi szennyezés használhatatlanná teszi. Ez történt Abasár településen, ahol a szennyezés nemcsak a kerti kutakat, hanem a közműszolgáltatás vízbázisát is elérte, és ma már távoli vízbázisból kell az ivóvízellátást megoldani, miközben lehet, hogy 30 év sem elég a helyi vízbázis megtisztítására. Az ilyen típusú szennyezések több tanulságot is hordoznak, melyből kiemelendő, hogy a környezeti szabályok be nem tartása gyakran csak évtizedek múlva válik láthatóvá és lehetetleníti el a jövő nemzedékek életfeltételeit, és a szabályok be nem tartásának költségterheit, az akkor nemzedék a jövő nemzedékre hárította, vagyis ránk. A jelen döntéseinek meghozatalakor tehát nemcsak a saját hétköznapjainkról döntünk, hanem utódainkéról is.
Miért fontos, hogy ezekkel tisztába legyünk, és betartsuk őket?
Az emberi tevékenység különböző módon alakítja természetes környezetünket, a technológiai vívmányok hatására úgy érezhetjük, hogy egyre kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a természeti környezetünk változásainak. Ugyanakkor kiszolgáltatottságunk részben abból adódik, hogy nem vesszük tudomásul az ökológiai korlátokat, nem tisztelettel kísérjük figyelemmel a természeti folyamatokat, a természet működésének komplexitását, a rendszerelemek hálózati kapcsolódását, az ökoszisztéma szolgáltatások sokszínűségét és ugyanannak a szolgáltatásnak többféle funkcióját, és sajnos sokszor az embert e rendszeren kívül lévőnek tekintjük.
Pedig természetes környezetünket, az ökoszisztéma szolgáltatások sokoldalúságát nem lehet teljes egészében mesterséges környezettel helyettesíteni. A biológiai sokféleség megőrzése mindenki elemi érdeke, mert az az alapja számos olyan ökoszisztéma szolgáltatásnak, aminek haszonélvezője az ember. Itt vannak például a vadbeporzók, amik nélkül sok növény termesztése lehetetlenné válik. Ha a vadbeporzókat megfosztjuk élelmüktől, vagy a különböző növényvédő szerekkel elpusztítjuk őket, akkor azzal nemcsak azoktól a dolgoktól és az asztalra kerülő finomságoktól fosztjuk meg magunkat, amikhez a beporzást igénylő növények termesztésén keresztül juthatunk, hanem radikálisan beavatkozunk a természeti folyamatokba a növény és állatvilág táplálékláncába, védelmi mechanizmusaiba, megváltoztatva a többi ökoszisztéma szolgáltatás feltételeit, működését, amik jól-létünket közvetlenül meghatározzák.
Az ember sokszor nem foglalkozott azzal, hogy környezetbe való beavatkozása, vagy annak felhagyása milyen következményekkel járhat. Érdemes csak a tatai tavak eltűnésére és visszatérésére utalni. Tatán megtapasztalták, hogy a víz nem csak árvíz idején nagy úr. A helyi természeti viszonyok ismerete és elfogadása, a hozzájuk való alkalmazkodás mindenki elemi érdeke. A jó szabályozás mindezekben nyújt segítséget, az engedélyek erre figyelmeztetik az egyént, miközben védik a közösséget.
Melyik környezetjogi területen lenne jó még fejlődnünk?
Úgy gondolom, hogy valódi „fejlődést” a jog területén csak akkor lehet elérni, ha alapjává a természetes környezetünkkel szembeni tiszteletet mutató értékrend válik, mert ez utasítaná el a jogszabályok kijátszása iránti igényt és tenné általános magatartásmintává a környezeti szempontok figyelembevételét.
Készítette: PPKE Kommunikáció/Ádám Eszter
Kép: PPKE
