Milyen érzés volt a Pázmány BTK első hallgatói között lenni? Hogyan kovácsolódtak egy igazi közösségé a piliscsabai campus hallgatói? Milyen volt a légkör és vajon mind a mai napig tartanak ezek a barátságok? A Pázmányról, az ahhoz való kötődésről, emlékekről beszélgettünk Földvári-Oláh Csabával, aki az első gólyatábort, az első gólyabált, hallgatói büfét, az első egyetemi fociválogatottat szervezte.

Az egyetem újraalapításánál jelen voltál, ezért gyakran alapítónak szoktak nevezni Téged. Ez milyen jelentőséggel bír számodra?

A Pázmány bölcsészkarán mi voltunk mindenben az elsők. Ez különleges érzés volt. Mi alapítottuk meg az első hallgatói önkormányzatot. Én csináltam az egyetem első gólyatáborát, az első gólyabált, hallgatói büfét, az első egyetemi fociválogatottat…

Hogyan írnád le a Pázmányhoz való kötődésedet?

Mint az első szerelem. Nagy egymásra találás. Legalábbis az egyetemi hallgatókkal, mint közösséggel, akik akkor az első években a Pázmányt jelentették. Lehet, hogy túlzásnak hangzik, de így lehet a legegyszerűbben elmagyarázni… Kialakulóban volt egy jó közösség, és a közösségnek szüksége volt olyan emberekre, akik örömmel tesznek érte.

Milyen emlékezetes élményeket tudnál felidézni a pázmányos évekből?

Sok az emlék, sajnos nem férnének bele egyetlen interjú keretei közé… Inkább egy novelláskötetbe. Tulajdonképpen erről szól a Pázmányos Alapító Atyák-Anyák zártkörű alumni csoport, ami az első két évfolyam hallgatóit tömöríti, akik még Budapesten, a Ménesi úton kezdtek, és ami ennek az időszaknak az emlékeit gyűjti össze. Ez volt az első alumni közösség, amit létrehoztam, és ennek a nyomdokain haladva jött a későbbi elképzelés, egy újabb csoport, (a Pázmányos Emlék Regiszter) ami minden pázmányos öregdiákot megszólít.

Mit jelentenek számodra a pázmányos évek alatt szerzett barátságok? Mind a mai napig tartod velük a kapcsolatot?

Nagyon összetartó közösség volt az első két évfolyam, ami először csupán 250, majd 500 embert jelentett. Általában, ha egy átlagos csütörtöki estén elindult a pázmányos társaság a Kerekes utcai kollégiumból (a budapestiek is sokszor már a kollégiumban csatlakoztak a társasághoz), akkor olyan sokan indultunk útnak, hogy inkább egy üres szórakozóhelyet kerestünk, hogy biztosan elférjünk… Az utánunk jövő néhány évfolyamból sok emberrel, - akiknek még én csináltam a gólyatáborát, és ismertek az egyetemi bulikról – az egyetem után még hosszabb ideig kapcsolatban maradtam. Sokukkal még ma is találkozunk.

Milyen szándékkal indult el Facebookon a Pázmányos Emlék Regiszter (PER társaság) csoport? Milyen tapasztalataid vannak?

Összegyűjteni az egyetemi éveink alatt született emlékeket. A csoport nagyon felpörgött és hatalmas lett az érdeklődés, amikor a piliscsabai campus bezárásakor fórumot teremtettünk a búcsúzásra. Néhány hét alatt közel háromezer tagunk lett, és ezzel a legnagyobb alumni csoporttá váltunk. (Azóta már a Pázmány klubbal, ami a legrégebbi alumni csoport, már meg is állapodtunk arról, hogyan osztjuk meg az egyes funkciókat egymás között: az általános postok mellett, az állás- és apróhirdetések átkerültek hozzájuk.)

A PER csoportjában azóta is folyik az emlékezés, és gyűjtjük a fényképeket, a történeteket, felelevenedik nagyon sok felejthetetlen pillanat…

Egy jogi diploma után miért döntöttél a magyar nyelv és irodalom szak elvégzése mellett?

Egészen pontosan először a magyar nyelv és irodalom és a történelem szakot kezdtem el a Pázmányon, és a második szemeszter befejezése után döntöttem a jogász végzettség megszerzése mellett is. Nappali tagozaton jártam mindkét egyetemre, az ELTE Jogi karára és a Pázmány bölcsészkarra is. Azt hiszem, nehezen tudtam volna választani a két egyetemen megszerezhető tudás között. Ezt a mostani életem is mutatja. Ügyvédként dolgozom, és nyolc éve vagyok választottbíró. Erre úgy tekintek, mint egy szakmára. Az irodalom mindig nagyon fontos szerepet töltötte be az életemben: az írói pálya nélkül csak „félember” lennék. Harmadik regényem két éve jelent meg a Scolar kiadónál, és jelennek meg novelláim kortárs irodalmi folyóiratokban. 

Emlékszel, hogy miért erre a szakra és miért a Pázmányra jelentkeztél? Akkoriban mi motivált leginkább?

Egyszerűen érdekelt az irodalom és a történelem.

Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelnéd ki, amely hatással volt rád?

Nyilasy Balázs irodalomelméleti szemináriuma, és Szepessy prof antik irodalom előadása nagy hatással volt rám. A témavezető tanárom, Bodnár György mégis az, aki, „megmentett” az irodalom számára. Ügyvédjelöltként nem nagyon maradt időm az írásra, de este, amikor végeztem rendszeresen feljártam hozzá irodalomról beszélgetni, és ő volt, aki megnézte az első írásaimat is. Ő támogatott abban is, hogy az első regényemet 2006-ban megírjam.    

Mikor kezdtél az írással komolyabban foglalkozni?

2006-ban jelent meg az első regényem. 2012-ben a Magyar Mágus, és 2018-ban a Centrál.

Van különösebb oka annak, hogy írásaidat rendszerint egy feladvány megfejtése, egy nyomozás köré építed fel?

Igen, ezt azt hiszem több interjúban így fogalmaztam meg. Mindig érdekelt a rejtély. Az is egy rejtély, hogy mitől működik ilyen erősen a Pázmányhoz való kötődés. Erről egy pázmányos szociológus hallgató – aki nemrég keresett meg – majd egy szakdolgozatot is akar írni. Lehet, hogy erre is lesz tudományos magyarázat, de engem mindig az érdekelt, amit nem lehet pontosan összefüggésekkel leírni, amit nem lehet megfejteni. Mert „a rejtély a természetfölöttinek, sőt az isteninek része, a megoldás egyszerű bűvésztrükk.” Luis Borges labirintusai, és Murakami föld alatti vermei az én világom.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Most írom a negyedik regényem. Abban a tempóban, ahogyan én munka mellett tudok egy kézirattal haladni, talán idén, de legkésőbb jövőre kész is leszek vele…  Ami pedig a pázmányos ügyeket illeti: szeretném, ha a PER, mint a legnagyobb pázmányos alumni közösség jól működne. Néhány továbbfejlesztési ötletünk is van (hál’istennek már van egy kis csapatom, pontosabban két moderátor-Angyal dolgozik mellettem.) Emellett néhányan már dolgozunk egy, a Pázmány piliscsabai campusáról szóló könyvön is, és persze majd egy nagy szabású egyetemi találkozót is meg fogunk szervezni, ahogyan a járványhelyzet engedi. 

Mit üzennél, mit tanácsolnál a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

Márai szerint Budán lakni világnézet. Pázmányosnak lenni valami hasonló: azt jelenti, hogy pontosan érted minden szavát, amit Lackfi János megírt az Árva Campus balladájában, sőt még a sorok között is olvasol. De komolyra fordítva: Most talán az összetartozás érzése a legerősebb bennünk. Nem véletlenül lett a campustól történő búcsú időszakának szlogenje az, hogy Pázmány campus: Összetartozunk. Bár sokfélék vagyunk, ezért különböző módon, de mégiscsak ugyanazt jelenti mindannyiunknak pázmányosnak lenni. Jó lenne, ha a campus most lezáruló 26 éve után a Pázmányra érkező egyetemi generációk is képesek lennének ezt az érzést megőrizni.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Földvári-Oláh Csaba