Pázmány Alumni: interjú Tihanyi Dórával, az ITK egykori hallgatójával

tihanyidora.jpg

Tihanyi Dóra sokáig nem tudta, hogy mivel szeretne foglalkozni, a matematika és a biológia szeretete viszont mindenképpen jó kiindulásnak bizonyult. Ismerősei ajánlották neki a Pázmány ITK-t, ahol a nyílt napra ellátogatva azonnal otthon érezte magát. Az egyetemi levelezőlistán szerzett tudomást arról a pozícióról, amelyben máig dolgozik. Európa legígéretesebb technológiai vállalkozásánál, egy magyar rákkutató cégnél, az Oncompass Medicine-nél a Science Team tagja, ahol helyén érezi magát és hálás a közvetlen kollégáiért.

Mindig is érdekelte a természettudományok és a mérnöki tudományok?

Talán túlzás, hogy mindig is, bár egész kicsi koromban édesapám gyakran viccelt azzal, hogy mondjam utána a „dezoxiribonukleinsav” szót. Talán nincs köze a pályaválasztásomhoz, de érdekes egybeesés. A matematikát már általános iskolában is szerettem. A biológia a gimnázium alatt fogott meg. De a biológiában is azokat a részeket láttam szépnek, ahol egy rendszer szabályszerűségeinek megértésével tárul fel valami.

Molekuláris bionika mérnöki BSc és info-bionikus mérnöki MSc szakon végzett a Pázmányon. Emlékszik, hogy miért a Pázmányra jelentkezett? Akkoriban mi motiválta leginkább?

Elég sokáig kerestem a helyemet. Nem volt konkrét kép a fejemben arról, hogy mivel szeretnék majd foglalkozni, de a matek és a biológia szeretete jó kapaszkodó volt. Volt néhány ismerősöm, aki az ITK-ra járt, és az ő elmesélésük alapján tetszett meg a kar és a téma. A nyílt napon pedig valahogy annyira otthon éreztem magam, hogy onnantól már csak azon gondolkoztam, hogy melyik szakot válasszam. A BSc befejezése után sem merült föl bennem, hogy máshol folytassam.

Milyen emlékezetes élményeket tudna felidézni a pázmányos évekből?

Az első hetek, hónapok jutottak most eszembe. Nagyon hálás vagyok a csoporttársaimért, és a felsőbbéves animátorokért, akik segítettek minket. Izgalmas, új világot jelentett nekem az egyetem, és nagyon jó volt, hogy szinte közösségként nézhettünk szembe az első kihívásokkal. Az Animátor Közösség által szervezett programok közül többre emlékszem nagyon szívesen, később szervezőként is nagy élményt jelentettek ezek, de azt hiszem, azért vagyok a leghálásabb, hogy az első pár napban úgy érezhettem, hogy örömmel fogadnak az ITK-n.

Lelkes tagja voltam az akkoriban a karon működő kisközösségnek, a VIFI-nek. Velük máig tartjuk a kapcsolatot, azt hiszem, életre szóló barátságok alakultak itt. Érdekes, hogy közösségként igazából sok kudarcot éltünk meg: nem sikerült széles közönséget megszólítani a szervezett programokkal, nem tudtunk fiatalabbakat bevonni, hogy tovább élhessen a karon a közösség. De egymás számára mégis fontossá váltunk.

Néhány évfolyamtársammal már az MSc-s évek alatt nyertünk egy ösztöndíjat, hogy Heidelbergben tölthessünk pár napot az EMBL (European Molecular Biology Laboratory) néhány kutatócsoportjának meglátogatásával. Nagy élmény volt a közösen töltött idő, az utazás közös szervezése, és persze az is, hogy a gyakorlatban láthatunk sok olyan dolgot, amit addig csak az előadások diasoraiban. Jó volt betekintést nyerni kicsit a kutatói életpályába is, sokat segített ez abban a döntésben, hogy merre induljunk a diploma után.

Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelné ki, ami segített Önnek szakmailag?

Mivel többnyire molekuláris biológiával foglalkozom a munkám során, nem tudom nem megemlíteni Szabad János tanár urat. Az ő tanítási stílusa, lelkesedése és a téma iránti elkötelezettsége könnyűvé és érdekessé tette nekem a tárgy tanulását. Talán az egyik legmegosztóbb tanárunk volt, de én örülök, hogy tőle tanulhattam.

Iván Kristóf volt a témavezetőm a diplomatervem írásakor. Persze nem nagyon látott ki a feladatok közül, de úgy emlékszem, hogy bármikor írtam neki egy e-mail-t, hogy szeretnék valamit kérdezni, biztos lehettem benne, hogy még aznap megjelenik a laborban egy véletlenszerű időpontban, hogy válaszoljon. Abban is sokat segített, hogy egy Erasmus szakmai gyakorlat ösztöndíjjal a zürichi ETH (Eidgenössische Technische Hochschule) egyetemen tölthessek három hónapot, ami szintén nagy élmény, és fontos tapasztalat volt szakmailag és emberileg is.

Nagyon sok tanárommal kapcsolatban éreztem azt, hogy tényleg értünk dolgoznak, tényleg számít nekik, hogy minél jobb legyen a képzés, és mi minél jobban helyt tudjunk állni. Köszönet érte!

Tanulmányaiból mit tudott leginkább hasznosítani? Az egyetemen szerzett ismeretanyag és a kiépült kapcsolatháló máig segítségére tud lenni a karrierjében?

A biológia témakörébe tartozó tudást tudom most közvetlenül hasznosítani, de a műszaki szemléletmód, amit más tárgyak tanulásának köszönhetek, sokat segít a szoftverfejlesztő kollégáimmal való közös munkában. Az egyetemi levelezőlistán olvastam annak a pozíciónak a meghirdetését, amelyben máig dolgozok. Ezt egy volt ITK-s diáktársam küldte, aki aztán a munkatársam lett, és sokat tanultam tőle. Úgyhogy mondhatjuk, hogy az egyetemi kapcsolatháló jelentősen hozzájárult az eddigi pályafutásomhoz.

Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?

Nem mondhatom, hogy tudatos tervezés eredménye lett az elhelyezkedésem. Mivel második évfolyamként kerültünk ki info-bionikus mérnök diplomával a munkaerőpiacra, a cégek sem nagyon tudták még, hogy mire számíthatnak tőlünk, és előttünk sem volt sok példa arra, hogy milyen lehetőségeket érdemes keresni, ha nem szigorúan tudományos pályán akarunk maradni. Én még éppen csak belekezdtem a tájékozódásba, munkakeresésbe, amikor olvastam az álláshirdetést. És azt vettem észre, hogy felvettek, mielőtt még bárhova máshova jelentkeztem volna. Nagyon jó csapatba kerültem, helyemen éreztem magam a közvetlen kollégáim között.

2015 óta dolgozik Európa legígéretesebb technológiai vállalkozásánál, egy magyar rákkutató cégnél, az Oncompass Medicine-nél. Itt pontosan mit csinál? Hogyan telik egy napja?

A „Science Team” tagja vagyok. A feladataim megoszlanak a rutin betegellátáshoz kötődő feladatok és a különböző fejlesztési projektek között. A rutin része a daganatos betegek többszáz génes molekuláris vizsgálati eredményeinek interpretációja, vagyis az elérhető tudományos adatok összegyűjtése és összefoglalása a beteg tumormintájában detektált molekuláris elváltozásokkal kapcsolatban. A cég egy házon belül fejlesztett szoftver miatt kapta az Európa legígéretesebb technológiai vállalkozásának járó díjat, és a fejlesztési feladataink nagy része ehhez a szoftverhez kapcsolódik. A cél, hogy egy standardizált módszer segítsen annak kiválasztásában, hogy a többszáz génes vizsgálati eredmények alapján milyen gyógyszerrel történjen egy beteg kezelése. A szoftverfejlesztőkkel együttműködve részt veszünk az algoritmus fejlesztésében és validálásában, az eredmények tudományos publikálásában, és nagyrészt a mi feladatunk a szoftver adatbázisainak naprakészen tartása.

Mit jelent Önnek, hogy a rák elleni küzdelemben vesz részt?

Nehéz erre válaszolni. Egyrészt azt látom, hogy ez egy nagyon nehéz küzdelem, és sokszor nyomasztó számomra megélni a tehetetlenséget a betegséggel szemben. Másrészt egy-egy jó hír igazán örömteli pillanatokat hoz. Van néhány eset, ahol kifejezetten meglepő, nem várt módon jelentett nagyon nagy segítséget a molekuláris vizsgálat, ezek gyakran eszembe jutnak. Egy kamasz lánynál például kiderült, hogy nem daganatos, hanem egy nagyon ritka genetikai betegség miatt alakult ki nála egy elváltozás, és egész más kezelésre van szüksége. Egy emlődaganattal diagnosztizált hölgynél pedig egy olyan mutációt találtunk, ami tüdődaganatokban gyakori, és nagyon hatékony gyógyszer van rá. Kiderült, hogy nem a korábbi emlődaganata újult ki, hanem egy új tüdődaganata van, és a gyógyszer hatására nagyon rossz állapotból térhetett vissza a mindennapi tevékenységeihez.

Tudományos szempontból viszont csodálatos azt látni, hogy mennyire gyors a fejlődés ezen a területen. Rengeteg beteget egészen máshogy kezelnek már ma, mint akkor, amikor én elkezdtem dolgozni, nagyon sok új gyógyszer elérhető, sok-sok beteg tovább élhet ezeknek köszönhetően. A cég tevékenysége is nagyon gyorsan fejlődik, egészen más feladataim vannak, mint 5 évvel ezelőtt.  Ezt a fejlődést látni pedig mégis motiváló, jó az látni, hogy számít, amit teszünk, van eredménye, és van arra remény, hogy jelentős változásokat érhetünk el.

Ez mit jelent, hogyan képzeljük el ezt a kutató munkát?

A rákbetegséget olyan mutációk okozzák, amelyek közvetve vagy közvetlenül a sejtosztódás szabályozásában vesznek részt. Ha egy mutáció aktivál egy fehérjét, és ez daganatképződéshez vezet, nagyon hatékony stratégia ezt az aktivált fehérjét gátolni egy gyógyszermolekulával, hiszen így a daganatnak egy olyan tulajdonságát célozzuk, ami az egészséges sejtekben nincs jelen. Persze vannak olyan mutációk, amikkel nem ennyire könnyű a dolgunk, mert éppen egy fehérje kiesését okozzák, vagy egyszerűen nem ismerünk még jó gátlószert ellenük. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy legalább 600 olyan génünk van, aminek mutációi hozzájárulhatnak a daganatképződéshez, és egy daganat kialakulásához általában 2-6 mutációra van szükség egy sejten belül. Így szinte teljesen egyedi, hogy egy-egy beteg daganatát a mutációk milyen kombinációja okozta. Mivel lehetetlen minden mutáció kombinációra klinikai vizsgálatokban több gyógyszert kipróbálni, nagy szerep juthat itt az informatikai megoldásoknak. Az Oncompass szoftvere arról szóló tudományos adatokat tárol, hogy melyik mutációk okoznak daganatot, melyik gén mutációi esetén melyik fehérjék gátlása hatékony, és melyik hatóanyag melyik fehérjét gátolja. A betegek egyedi molekuláris profilját a rendszerbe töltve pedig listázza azokat a gyógyszereket, amelyeket az adatbázis szerint a tudományos irodalom összefüggésbe hozott a betegnél detektált mutációkkal. Egy számértéket is rendel a gyógyszerekhez, ami a tudományos adatok mennyiségétől és megbízhatóságától függ. Az eredményből látható, hogy van-e olyan hatóanyag, amire esetleg a beteg több mutációja is érzékeny lehet, illve az is, ha egy mutáció rezisztenciát okoz egy olyan gyógyszerre, ami egy másik mutáció miatt hatékony lehetne.

Jelenleg ez egy döntéstámogató rendszer. Hogy milyen kezelést kap a beteg, azt a kórházi onkoteam-ek döntik el. De a szoftver segít nekik rendszerben látni a szakirodalom betegre vonatkozó eredményeit.

Azon dolgozunk, hogy az az algoritmus, ami számértéket rendel az egyes hatóanyagokhoz, minél jobb legyen. Az a cél, hogy ez a számérték minél pontosabban megjósolja azt, hogy hatékony lesz-e egy kezelés. Már most is látszik, hogy van összefüggés, nemsokára megjelenik az erről szóló közlemény. Most több adathalmazon vizsgáljuk, hogy hogyan érdemes az algoritmust továbbfejleszteni, a távlati cél pedig az, hogy klinikai vizsgálatokban validáljuk, hogy bizonyos jól meghatározott esetekben hatékonyabb az a kezelés, amit a szoftver választ, mint az, amit a szoftver használata nélkül kaphat a beteg.

Munkájában mi okozza a legnagyobb örömöt?

Nagyon hálás vagyok a közvetlen kollégáimért, nagyon örülök, hogy velük dolgozhatok. A feladatok közül azokat szeretem mostanában a legjobban, amik a szoftver fejlesztésével kapcsolatosak, jó érzés, amikor találunk egy jó megoldást egy problémára, és az is, amikor egy-egy pici ötletemet látom megvalósulni.

Elfoglaltságaihoz mi ad erőt, miből táplálkozik?

A kapcsolataim adnak erőt. Családom, barátaim, közösségek, és az Istennel való kapcsolatom.

Hogyan kapcsolódik ki, mi jelenti a legnagyobb töltődést az Ön számára?

Három fogalom jutott most eszembe: közösségek, lelki élet, önismeret. Változó, hogy ezek milyen arányban, és milyen formában jelennek meg a hétköznapjaimban. Gyerekkorom óta cserkész vagyok, aminek rengeteget köszönhetek. Már nem vagyok aktív cserkészvezetőként, de sok örömet ad az is, ahogy most lazább szálakkal kapcsolódom a mozgalomhoz. A lelki élet terén az Útkeresés Háza közösségnek köszönhetek sokat, de az önismeretemben, személyiségemben is sokat fejlődtem nekik köszönhetően. Most egy lelki programok tartásáról szóló képzésben veszek részt a szervezésükben, amikor épp a járvány engedi. De némi természetben eltöltött idő, egy jó színházi előadás, vagy egy baráti beszélgetés is sokszor jelent töltődést.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

Szerintem nagyon hasznos, ha már az egyetemi évek elejétől odafigyeltek, hogy melyik téma az, ami megfog, ami érdekel annyira, hogy később is szívesebben foglalkoznátok vele. Az egyetem alatt sok lehetőség van arra, hogy egy-egy témában elmélyüljetek, érdemes ezt arra használni, ami tényleg érdekel, örömet ad.

Tanulmányok

PPKE ITK – Molekuláris bionika (2009-2012)
PPKE ITK – Info-bionikus mérnök (2013-2015)

Szakmai pálya

Oncompass Medicine Kft. – Science team (2015-től)

Hobbi

cserkészet, önismeret, lelki élet, természet

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Tihanyi Dóra

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

süti beállítások módosítása