Egy család lettünk! - beszélgetés Éder Annával és Éder Róberttel

egycsaladlettunk_ederanna_ederrobert.jpg

Éder Anna és Éder Róbert Erasmus félévüket ugyanazon az egyetemen töltötték, amely idő alatt a legjobb barátok lettek, majd mindketten meghosszabbították kinti tartózkodásukat, ahonnan már egy párként tértek vissza. Jó szívvel gondolnak vissza az életüket meghatározó pázmányos évekre és a pázmányos összetartásra. Közös életüket a hit, az egymás iránt érzett szeretet, a közös jövő táplálja.

Mikor és hogyan ismerkedtek meg?

Anna: 2016 elején mindketten a pázmányos Erasmus tutorokhoz csatlakoztunk, majd ugyanabban az évben ősszel fény derült arra, hogy mindketten ugyanarra az egyetemre megyünk 2017 tavaszán az Erasmus programmal. Mivel csak egymást ismertük, ezért már kezdetektől együtt vettünk részt az Erasmus egyetem eseményein, jól megalapozva barátságunkat, melyből később egy sokkal mélyebb kapcsolat lett.

Robi: Mindketten csatlakoztunk az Erasmus tutorokhoz 2016-ban és ott találkoztunk először bár, akkor még csak bemutatkozás szinten ismertük meg egymást és egy évig nagyjából felületes is maradt a kapcsolatunk. 2016 őszi félévében véletlenül felvettünk egy közös kötelezően választható tárgyat és mivel az nem volt olyan izgalmas, így azzal ütöttük el az időt, hogy egymással beszélgettünk. Szintén a véletlen műve, ugyanazt a Németországi egyetemet, az Universität Mannheim-et jelöltük meg a 2017 tavaszi félév Erasmus ösztöndíjának célállomásaként.

Amint mindketten kiértünk szinte hetek alatt legjobb baráti szintre szövődött közöttünk a kapcsolat, amelyet tovább tetőzött, hogy mindketten meghosszabbítottuk Mannheim-i tartózkodásunkat még egy félévvel. Ebben a második félévben történt, hogy már egy párként jöttünk haza, a többi pedig – ahogy mondani szokták – történelem.

Milyen szerepet töltött be az életükben a Pázmány?

eder_2_anna_diplomaoszto.jpegAnna: Meghatározó szerepet töltött be, bármennyire is részt veszek más képzéseket, szerzek máshol diplomát, elsősorban mindig pázmányos voltam, vagyok és leszek.

Robi: Elsők között kell említenem, hogy megismertem a feleségemet a pázmányos éveim során.

Egyébként azon felül, hogy egy hivatást megalapozó osztatlan képzést tanultam ki a Pázmányon, értékrendet és mai napig tartó barátságokat is kötöttem ott. Én mindig büszkén gondolok arra, hogy pázmányos voltam.

Amikor az egyetemi éveikre gondolnak vissza, milyen gondolatok jutnak eszükbe?

Anna: Rengeteg baráti kötelék jött létre a Pázmánynak köszönhetően, de az első és legfontosabb, hogy ha a Pázmány nem lenne, most talán nem ott tartanék, ahol, és az iskolának köszönhetem, hogy ma egy ilyen remek ember áll mellettem, akit a férjemnek hívhatok.

Robi: Nekem egyértelműen a „Pázmányos összetartás”. Ezt a kifejezést az oktatók már az első évtől fogva hangoztatták és igazuk volt: tényleg létezik!

Melyik a legemlékezetesebb pázmányos emlékük?

eder_3_robi_diplomaoszto.jpegAnna: Öt év alatt rengeteg szép emlékkel gazdagodtam, de ha elkap a nosztalgia, mindig az Erasmuson eltöltött hónapok jutnak eszembe, mivel egy olyan semmihez nem fogható élménnyel gazdagodtam ott, amelyet mindenkinek ajánlok, hogy az életben tapasztaljon meg, mert az Erasmus egy teljesen más életszemléletet ad a diákoknak.

Robi: Egyrészt az Erasmus, mert megismerkedtem Annával és a mai napig nosztalgiával gondolok vissza a Mannheim-i évemre. Ez megalapozta a mai karrierutamat is. Másrészt a „Pázmányos összetartáshoz” kapcsolódóan a záróvizsgák időszaka, mert emlékszem, ahogy az Országgyűlési Könyvtárban közösen tanultunk még azokkal is, akiknek csak az arcáról tudtam, hogy Pázmányos, és mindenki önzetlenül osztotta meg a záróvizsgáktól való félelmét, örömét, jegyzetét és tudását. Emlékezetes időszak volt, ahogy egymást támogattuk.

Közös életüket milyen erőforrás táplálja?

Anna: Engem főleg a férjem energiája és hite táplál, ha bármikor is előfordul, hogy egy nehéz nap után semmi kedvem semmihez, elvesztem a motivációm, Ő mindig képes ebből a gödörből kiemelni, és biztató szavakat mondani, amitől máris szebben látom a világot.

Robi: Egymás iránti szeretetünk és hűségünk. A hitem Istenben, a feleségemben és a közös jövőnkben. Bármit teszek a karrierem érdekében, mindig az az első gondolatom, hogy a családomnak hogyan lesz jobb tőle.

Az egyre több munka, a felgyorsult élet eltávolíthatja egymástól a házastársakat. Önök mit tesznek ez ellen? Hogyan jut minőségi idő a családra és ezen túl a kettőjük kapcsolatára?

Anna: A kapcsolatunk alapja az egymás iránti feltétlen bizalom és a barátságunk. Mi nem csupán egy fiú és egy lány voltunk, amikor kapcsolatunk kialakult, hanem barátok, így sokkal mélyebb érzéseket táplálunk egymás iránt, mint csupán a szerelem. Hiszen, hogy a férjem a társam, a támaszom, a partnerem, a szerelmem, aki mindig és minden körülmények között ott lesz nekem, így ez a tudat biztosítja azt, hogy sosem érzem magamtól távol a másikat. Fontos és szükséges is időt szakítani a másikra és egymásra is, így mindketten megtanultuk, hogy a sikeres és hosszútávú kapcsolat alapja, ha minden nap egy kis időt a másikra fordítunk és minden héten kerítünk rá alkalmat, hogy minőségi időt tudjunk egymással együtt tölteni.

Robi: Szerencsére olyan munkahelyem van, ahol rugalmasan meg tudom oldani mindig, hogy ott legyek Annának, amikor szüksége van rám. Sosem volt eddig olyan, hogy bármilyen családi eseményről le kellett volna mondanom a munka miatt, de kiemelt figyelmet is fordítok rá, hogy hétvégét sose dolgozzak és hétköznap letegyem a tollat többnyire akkor, amikor Anna is végez a munkával.

Milyen praktikáik, szokásaik vannak a kapcsolatuk frissen tartására?

eder_4_eskuvo.jpegAnna: Robi mindenben segítőkész, a legnagyobb támaszom az életben, így még a legapróbb házimunkában is kiveszi a részét és közösen végezzük azt. Mivel mindketten imádunk a konyhában lenni és főzni, ezért szinte mindennap közösen tevékenykedünk, hogy valami finom fogás kerüljön az asztalra. Bár már évek óta egy párt alkotunk, sosem éreztem, hogy kapcsolatunk ellaposodott volna, a mai napig tudunk meglepetéseket okozni a másiknak.

Robi: A közös főzés egy jó praktika. Ez egyáltalán nem csak a nő feladata és ilyenkor is legalább időt töltünk együtt és beszélgetünk mindamellett, hogy hamarabb is elkészül a másnapi ebéd. Ezen felül előfordul, hogy ha az utazómajmon szembejön egy jó ajánlat, akkor élünk az olcsó utazás adta lehetőséggel. Én gyakran meglepem Annát egy szép csokor virággal.

Véleményük szerint melyek a házasság sarkalatos pontjai?

Anna: Nálunk? A kutyanevelés. Már ez alapján kijön, melyik az engedékenyebb szülő, ki a szigorúbb, ki szegi meg a másik által felállított szabályokat. Jó gyakorlás a szülővé válás előtt, minden párnak ajánlom, hogy mielőtt még gyermekük születne, egy kisállattal próbáljanak szerencsét, így már felkészültebbek lesznek a gyermekük érkezésekor.

Robi: Szerintem ez szubjektív. Mindig az, ami nem csak a másik, hanem mindkét fél számára neuralgikus pontot jelent. Ez lehet a mosogatástól a gyerekvállaláson át bármilyen téma.

Mi szolgálhat fogódzóként a házasság rosszabb napjaiban?

Anna: Nekem mindig Robi a fogódzóm, nem csak a rosszabb napokon, de az összesen.

Robi: A másik jelenléte, hogy ő ott van a rossz napok során is, nem csak a jók során. Nekem olykor a „jóban rosszban” házassági fogadalom is eszembe jut, emlékeztetőül, hogy bármilyen körülmények között, de Annának fogadtam szeretetet és hűséget. Egyébként csak emlékezni kell, hogy az élet folyamatosan hullámzik, tehát a rosszabb napok el fognak múlni.

Mit tartanak az életben a legértékesebb ajándéknak?

Anna: A családunkat. Olyan sok mindenre vágyhat az ember, de mi értelme van, ha ezt nincs kivel megosztani?

Robi: Sokszor gondolkoztam rajta, hogy ha mást tanultam volna, akkor jövedelmezőbb lenne már a karrier utam eleje is, de mindig az jut eszembe, hogy akkor nem ismertem volna meg Annát. Így kijelenthetem, hogy őt tekintem a legértékesebb ajándéknak.

Milyen jövőbeli terveik vannak?

Szeretnénk, hogy a gyermekeink semmiben sem szenvedjenek hiányt, és mindent megkapjanak, amire szükségük van, illetve ami az önállósodáshoz kell, de közben ne vesszünk el a munka forgatagában, hanem ténylegesen jelen tudjunk lenni a családunk életében.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Éder Anna és Éder Róbert

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

süti beállítások módosítása