Erdődy János az egyetem Jog- és Államtudományi Karán a Római Jogi Tanszék docense. 2012-ben szerzett doktori fokozatot, s legutóbb őt tüntették ki a Természetjog Kiváló Kutatója díjjal. A beszélgetés kezdetén a díj születésének körülményeiről kérdeztük.
Frivaldszky János, a Jogbölcseleti Tanszék tanszékvezető professzora évekkel ezelőtt kezdeményezte a minden májusban sorra kerülő Természetjog Napja rendezvényt. Ennek az a célja, hogy a magyar egyetemek jogi karain a természetjog kutatásával foglalkozó oktatók, illetve kutatók, függetlenül attól, hogy jogbölcselettel vagy jogtörténettel foglalkoznak-e, vagy éppenséggel a hatályos jog, például a pénzügyi jog területén tevékenykednek, beszámolhassanak az előző év során végzett kutatásaikról. A természetjog kutatása vagy a természetjogi módszer alapján végzett kutatás áthatja az egyént, és teljes hozzáállást kíván a kutatott témához.
Jogi fogalmak szerint mit értünk természetjogon, amelyet filozófiai, teológiai szempontból ugyancsak vizsgálni lehet?
Látszólag egyszerű a kérdés, mégsem adható rá könnyen válasz. Hasonló ez ahhoz, mint Aquinói Szent Tamás meghatározása az időre: tudja, hogy mi az, de ha pontosan definiálnia kellene, bajban lenne.
A természetjog szükségszerű érdekességét, sokszínűségét – a jogi aspektusa mellett – valóban a filozófiai, teológiai megközelítése is adja. A jogi megközelítést többen többféleképpen fogják fel, ám ez soha nem választható el a filozófiai megközelítéstől. A jog a nyelvben nyer kifejezést, a nyelv közvetíti a jogi normákat, a nyelvet viszont a gondolkodásunk határozza meg, ugyanakkor a nyelv is visszahat a gondolkodásunkra.
Római jogászként azzal szembesülök – és ez a római jogi kutatásoknak az egyik sarokköve –, hogy léteznek az alkotott jog előtti elemek, Wolfgang Waldstein professzor meghatározása szerint prepozitív elemek (vorpositive Ordnungselemente), ami azt jelenti, hogy egy közösség, egy társadalom életében jelentkeznek olyan rendteremtő tényezők, amelyek megelőzik az alkotott jogot.
A romanisztikában érdekes kérdés, hogy ezeknek a prepozitív elemeknek milyen primér forrásbéli bizonyítékai vannak— mint amikor például a jogászok hitet tesznek amellett, hogy a házasság természetjogi intézmény (ld. pl. Ulpianusnál a Digesta legelején). Ráadásul, ezek a forrásbizonyítékok a gyakorlatból maradtak ránk; így az is figyelemre méltó kérdés, hogy mindez milyen praxisra tekint vissza.
Ami a természetjogot illeti, a római jogi kutatások a ius naturale kutatására irányulnak. Amikor természetjogi gondolkodásról beszélünk, ez felöleli mindazt a közös kultúrkincset, amely a görög filozófia kezdeteitől a római jogászok egyedi esetekre adott véleményein át, a középkori egyházatyák munkásságában egyaránt fellelhető. Később megtaláljuk nyomait a humanisták gondolkodásában is, de ugyanígy ide sorolhatjuk a Wolf, Puffendorf, Thomasius nevével fémjelzett természetjogi, másként észjogi iskolát is. A XX. században a romanisztikából Biondo Biondi nevét említhetjük, vagy Wolfgang Waldsteinét, akivel a Pázmány Római Jogi Tanszéke kiváló kapcsolatokat ápol. Néhány évvel ezelőtt egyetemünk díszdoktori címmel tüntette ki. Ugyanígy utalhatunk a jogbölcselet területéről Norberto Bobbio, illetve Jacques Derrida munkásságára, vagy akár – bár kritikusan – Herbert Hart nevét is említhetjük.
Hogyan jellemezné a természetjogi jogi gondolkodás és a pozitív jogi gondolkodás viszonyát?
A természetjogi gondolkodásból adódó válaszok számos ponton megvilágítanak olyan kérdéseket, amelyekre a pozitív jog önmagában képtelen. A társadalmi viszonyoknak ugyanis immanens igazságtartalmuk van. Ezek az igazságosság princípiumok, igazságosság posztulátumok más szempontokkal együtt általános keretét alkotják a természetjogi gondolkodásnak. Ezek mind-mind kiindulási pontjai azoknak a kérdéseknek, amelyekre a pozitív jog önmagában nem képes reflektálni. A pozitív jog válaszait behatárolja maga a pozitivista jogfelfogás: jog az, amit a jogalkotó, előre rögzített eljárás keretében megalkotott és kihirdetett. Ezzel kimeríti – és tegyük hozzá: ki is üresíti a jogot; az se nem több, se nem kevesebb ennél. A jogpozitivisták azt sem mindig ismerik el, hogy a jognak önmagán kívül lenne értéktartalma.
Léteznek olyan jogtartalmak, amelyek a természettől fogva vannak, azért mert valami így van, például, hogy az ember férfinek és nőnek születik. Ez olyan kiindulópont, amely jogi következményekkel jár.
A római forrásokban azt látjuk, hogy gondolkodásukat nagymértékben befolyásolta az akadémiai filozófia, Platón és Arisztotelész munkássága, de hatottak rájuk a kisebb filozófiai iskolák is. Ez a gondolkodás azután nagy vargabetűvel, a középkori filozófusokon át eljutott egészen az újkorig, Kant és Hegel filozófiája mellett is éreztetve hatását, olyan gondolkodók munkásságában, mint például Edmund Husserl, akit a fenomenológia kitalálójának szoktak tekinteni. Munkássága a XX. század folyamán jelentősen befolyásolta Dietrich von Hildebrand, Adolf Reinach vagy sokan mások mellett például Edith Stein gondolkodását.
A rómaiak felteszik a kérdést: mi az, amit látunk? Mi történik valójában? Milyen a karaktere, a jellege, a természete? Marcus Aurelius, a filozófus-császár az Elmélkedésekben is jó példáját adja ennek, a sztoikus, analizáló – ha úgy tetszik, fenomenológiai – gondolkodásnak: mi ez a dolog valójában, milyen a természete? A már említett Husserlnek volt egy „játéka” a filozófiai szemináriumain. Hallgatóit arra kérte, határozzák meg, hogy mitől hamutartó az asztalon lévő hamutartó? Ehhez hasonlóan jár el a sztoikus gondolkodás is, és ennek mintáit látjuk Marcus Aureliusnál is. A római jogászok gondolkodására is jellemző azután ez a sajátosság, ami hozzásegíti őket a határesetek elválasztásához. Ezért is alkalmas a római jog oktatása arra, hogy megtanítsuk a jogi gondolkodás alapjait a hallgatóknak.
A természetjogi kutatásoknak milyen vonatkozásai lehetnek a mai valóságra vonatkozóan?
Mai viszonyaink között is nagy szükség mutatkozik a természetjogi gondolkodásra. A felvilágosodás az embert helyezte a középpontba, a XIX. század tudományossága is nagyban-egészben ebből táplálkozott, majd a második világháború után egy újfajta társadalmi-gazdasági berendezkedés tanúi lehetünk. Ehhez képest napjainkban tapasztalhatjuk azt az igényt, hogy az ember próbáljon meg mértékadó módon gondolkodni saját létezéséről, az őt körülvevő világról, annak értékeiről.
A XIX. században meghonosodott tudományos módszer – saját területemet tekintve is – még napjainkban is sok követőt vonz – tegyük hozzá: nem teljesen alaptalanul. A romanisztikában kifejezetten a német Universitätwissenschaften kutatásmódszertani vívmányai hoztak számtalan, tudományosan értékelhető eredményt. Ugyanakkor egy ponton ezek az eredmények egyebek mellett oda is vezettek, hogy a római jog körében az értékmentes tudományosság elérendő céllá kezdett válni. Amikor Magyarországon az 1990-es években megjelent egy új római jogi tankönyv, akkor Zlinszky János professzor felvette ezt a Brósz-Pólay tankönyv mellé az irodalomjegyzékbe, egyszersmind felhívta a figyelmet arra, hogy az értékmentes tudomány fából vaskarika, hiszen az értékmentesség választása is egyféle értékválasztás.
Természetjogi vonatkozásban mire terjed ki az ön szűkebb vizsgálódási területe?
Doktori dolgozatom témáját Zlinszky professzor ajánlotta. Magyarországon a fiatalon elhunyt Diósdi György mellett ő foglalkozott a familia pecuniaque fogalmának megfejtésével. A kiindulási pont az a tapasztalat volt, hogy a rómaiak kettős kifejezést használtak egyebek között az ősi tulajdonra. A pecuniával a pénzt is jelölik a latinban, majd a középkoriban ez a jelentés még inkább általánossá válik. Azt kezdtem el kutatni, hogyan kapcsolódik egymáshoz a tulajdon és a pénz? Vannak-e speciális szabályok a pénz feletti tulajdon megszerzésére? Feldolgoztam a forrásokat, és a vonatkozó szakirodalmat, de hiányzott az anyagból az a tudományos plusz, amely a pénz valóságának a megértéséhez vezetett volna. Ekkor ismertem meg személyesen Waldstein professzort, aki bevezetett a rerum natura, a dolog természetének fogalmába, amellyel Frivaldszky professzor is sokat foglalkozott.
Felvetődött az ötlet: dolgozzam fel, hogy a Digestában, tehát a Kr. u. VI. században Iustinianus jogászai által összeállított responsum-gyűjteményben hol fordul elő a rerum natura kifejezés, és milyen értelmet lehet ennek tulajdonítani. Amit Waldstein professzor megírt nagy jelentőségű munkájában 1976-ban (Wolfgang Waldstein: Entscheidungsgrundlagen der klassischen römischen Juristen. In: Hildegard Temporini – Wolfgang Haase (szerk.): Aufstieg und Niedergang der römischen Welt II, 15. Berlin – New York, 1976. 3-100.), annak továbbgondolását jelentette az én rerum natura értelmezésem, ami azután önálló monográfiává fejlődött.
Ilyen előzmények után mostani kutatási témámat a salzburgi jogi kar dékánjától, Michael Rainer professzortól kaptam. Közérthetően azt a címet adhatnám neki: A hatalom korlátozása a római jogban. Nem bármiféle hatalomról, hanem kizárólag a magánjogi értelemben vett hatalomról van szó. A tulajdonkorlátozás elsősorban a fényűzést korlátozó törvények kapcsán vetődik fel, vagy például a rabszolga fölötti hatalom korlátozásával összefüggésben.
Az utóbbi téma kapcsán: Claudius császár egyik rendelkezése például azzal büntette a más rabszolgájával viszonyt folytató szabad nőt, hogy az ilyen nő rabszolgává vált, és vagyonát elveszítette annak a javára, akinek a rabszolgájával a viszonyt folytatta. A gyermekek státusza – ti. hogy azok mikor lettek szabadok, mikor rabszolgák – szintén érdekesen alakult. Lehetőség nyílt ugyanakkor kiegyezni a rabszolga urával. Ez a rendelkezés önmagában érdekes abból a szempontból, hogy mennyire hatalomkorlátozás, mennyire tulajdonvédelem stb.
2019-ben erről adtam elő a SIHDA kongresszuson, Edinburgh-ban. A vita során egy spanyol kolléga nekem szegezte: a claudiusi rendelkezés tulajdonképpen egy gender issue volt. Erre azt válaszoltam, ha volt is a rómaiaknak gender-fogalmuk, ez alapvetően különbözött attól, amit ma divatosan gondolnak erről.
Az elhangzott felvetés azonban nem hagyott nyugodni, és kutatni kezdtem ezt a kérdéskört. A hatalomkorlátozással párhuzamba állítva jól lehet bizonyítani, hogyan gondolkodtak erről a rómaiak, mennyire volt ez természetjogi beágyazottságú gondolkodás. Általánosabb vonatkozásban mindenképpen megállapíthatjuk, ha találkozunk egy korábbi szabályozással, annak értelmezésekor nem szabad mai fogalmaink szerint gondolkodnunk.
Készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PPKE
