Június 24-én online bemutatták a Hittudományi Kar gondozásában megjelent A közép-európai országok társadalmi, gazdasági és spirituális helyzete az Egyház társadalmi tanítása tükrében című kötetet, amely a Kar és a Vatikáni Joseph Ratzinger - XVI. Benedek Alapítvány szervezésében 2019 októberében Budapesten tartott konferencia anyagát tartalmazza. A kiadványt Erdő Péter bíboros, Federico Lombardi SJ, az Alapítvány elnöke, valamit Kránitz Mihály, a Hittudományi Kar akkori dékánja ismertette. A beszélgetést a kötet szerkesztője, Gájer László, a HTK professzora vezette. Reméljük, hogy a most megjelent könyv további kutatásokat indukál majd, de még inkább azt, hogy a konferencia és a megjelent kötet mondanivalója hozzájárul a közép-európai népek kiengesztelődéséhez.
A tudományos ülés elsősorban a visegrádi országok kommunizmus megszűnése utáni sorsát és lehetőségeit vizsgálta. Hogyan állunk most mi magyarok és közép-európaiak ebben a feldolgozási folyamatban? Hogyan értékelhető a múlt a jelenből a legkülönbözőbb (jog, gazdaság, teológia) tudományos megközelítésekkel?
A konferencia (www.ratzinger.hu) szervezésének kezdetén teljes szabadságunk volt a témaválasztást illetően. A Vatikáni Joseph Ratzinger – XVI. Benedek Alapítvány időről-időre szervez tudományos üléseket Rómán kívül is, és tudtuk, hogy szándékukban áll Közép-Európába jönni. Amikor biztossá vált a budapesti helyszín, mi magunk javasoltuk, hogy Közép-Európa legyen a téma.
A térséget mindenképpen jellemzi egy közös történelmi és kulturális emlékezet, miközben beszélhetünk egyfajta sebzettségről is, amely a közös sorsunk velejárója. Elsősorban az úgynevezett visegrádi országokról szerettünk volna beszélni, már csak azért is, hogy szűkítsük a kört, hiszen a visegrádi négyes sorsának feldolgozása is meglehetősen nagy feladatnak bizonyult. Ezért is hívtunk előadókat ezen országokon kívülről, a térség többi országából is, illetve a Szentszék képviselőit és nyugat-európai püspököket és professzorkat is. A közös munka már csak azért is izgalmas volt, mert ugyanaz a téma számtalan különböző aspektusból mutatkozott meg előttünk.
Úgy vélem, hogy számtalan törés és diszkontinuitás jellemzi a térség történelmét, és sokszor úgy tűnik, hogy – Yulija Komska hasonlatával élve – valamiféle kiszámíthatatlan viselkedés, egyfajta „borderline” állapot jellemzi a kelet-közép-európai régió államainak karakterét[1], az itt élők kollektív emlékezete pedig meglehetősen terhelt. A vasfüggöny leomlása után a felszín öröme alatt a térségben élő népek és csoportok közös emlékezete nem egyszer fáradt és kilúgozott volt. Miközben megtépázott a 20. század, és kissé megcsúfítva, illetve bizonyos kontúrokat elveszítve tekintünk a jövőbe, a kényszerű hallgatás, vagyis a kommunizmus évtizedeinek következményeként megfogyatkozott a türelmünk és csökkent az abból fakadó rugalmasságunk is. Hajlamosak vagyunk arra, hogy önmagunkat egy társadalmi réteg vagy éppen egy nemzet érdekével azonosítva utasítsuk el a másikat, a másik néphez, illetve csoporthoz tartozót[2]. Eközben sokan a saját családunk történetét elemezve is érezzük, hogy egy-egy múltbeli helyzetről szinte meg sem lehet mondani, hogy bűnös volt vagy erényes, hogy szükségszerű volt, vagy csak gyenge válasz és önvédelem. A felelősség kérdésének elbagatellizálása nélkül is észrevesszük, hogy milyen összetett ítéletet kíván tőlünk, hogy megkülönböztessük, kik voltak „ők” és kik vagyunk „mi”, hogy kik álltak szemben, illetve kik voltak az áldozatok és kik az elkövetők. Az emlékezet gyógyulása elhúzódó, aminek az is oka, hogy a bűnösség kérdését vizsgálva gyakran lehetetlen elválasztani a búzát a pelyvától. Évtizedek óta elmaradt az önvizsgálat és a szembenézés, melynek legtöbbször rajtunk kívül álló okai voltak, mégis egy ilyen történettel kell együtt élnünk. Ez pedig bizonyos értelemben a közép-európai „sorstalanság” eleven tapasztalata. A Nobel díjas magyar író, Kertész Imre megállapításához csatlakozva utasítjuk azonban el a beletörődést, vele együtt megfogalmazva az itt élők által adható választ: „folytatni fogjuk folytathatatlan életünket” … „máris tudjuk ugyanis, hogy ott leselkedik ránk, mint egy kikerülhetetlen csapda, a boldogság”[3].
A kötet alapját egy 2019 októberében szervezett kétnapos nemzetközi konferencia adja, amely a Vatikáni Joseph Ratzinger – XVI. Benedek Alapítvány és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának együttműködésével jött létre. Hogyan alakult ki az előadók névsora? Hogyan zajlott le maga a konferencia?
A Vatikáni Joseph Ratzinger - XVI. Benedek Alapítvány és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara közös nemzetközi konferenciát tartott 2019. október 8-9-én Budapesten. A tudományos találkozó a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia támogatásával és az azzal való szoros együttműködésben valósult meg. Közös gondolkodásunk célja az volt, hogy úgy mutassuk be azokat a társadalmi, gazdasági és spirituális változásokat, amelyek a közép-európai térségben az elmúlt 30 évben, a kommunizmus összeomlása után lezajlottak, hogy egyben erkölcsi válaszokat is keressünk az Egyház társadalmi tanítása alapján. A privatizáció miatt kialakult nehézségek, a piacgazdaságra való átállást kísérő károk és veszteségek, a kommunizmus utáni bizonytalan erkölcsi állapotban az önértelmezés nehézségeiből fakadó problémák, a virtuális (gazdasági és kulturális) vasfüggöny jelenléte, amely ma is elszakít bennünket a nyugati országoktól, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás után a régió fiataljainak jelentős nyugati irányú elvándorlása mind-mind olyan kérdések, amelyek meghatározzák a mindennapjainkat. A kérdés összetett voltának megértéséhez nyugat-európai szakembereket is meghívtunk Rómából, Németországból és Franciaországból. Szerettük volna megmutatni a régió egy gazdagabb képét, illetve tényleges javaslatokat tenni a jövőre nézve. Biztosak vagyunk benne, hogy az Egyház társadalmi tanítása időszerű válaszokat adhat a felmerülő új problémákra, segíthet megerősíteni a régió önértelmezését, és megtalálni a helyünket Európában.
A Vatikáni Joseph Ratzinger – XVI. Benedek Alapítványt 2010. március 1-jén alapította XVI. Benedek pápa. Az Alapítvány elnöke Federico Lombardi SJ atya, aki a Szentszék szóvivője volt 2006 és 2016 között. Az Alapítvány elsődleges célja Joseph Ratzinger írásainak és teológiájának tanulmányozása és népszerűsítése különböző kutatások és konferenciák támogatásával, illetve publikációkkal és tudományos ösztöndíjakkal. Az Alapítvány Joseph Ratzinger Díja, melyet Rómában minden évben a pápa ad át, a tudomány és a közélet olyan képviselőinek elismerését szolgálja, akik a maguk területén a katolikus hitről is tanúságot tettek. Az Alapítvány éves konferenciái közül kiemelkedő volt a 2017-ben Costa Ricában megszervezett összejövetel, Laudato si’ – Közös otthonunkról való gondoskodás és egy humánökológiai megtérés címmel, majd 2018-ban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata aláírásának 70. évfordulóján Rómában Alapvető jogok és a jogok közti összeütközésekcímmel megrendezett tudományos ülés. Mariusz Kuciński atya, a lengyelországi Bydgoszcz-ban működő Ratzinger Tanulmányi Központ vezetője 2017-ben magyar egyházi vezetőket, illetve a Hittudományi Kar professzorait kereste fel tudományos együttműködés céljából. Ezután megszületett a közös elhatározás, hogy 2019-ben Budapest adjon otthont a következő nemzetközi konferenciájának. A tudományos ülést a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara szervezte a Magyar Tudományos Akadémián és a Hittudományi Kar épületében. A magyarországi rendezvényről az Alapítvány már 2018-ban hírt adott, 2019. szeptemberében pedig Rómában hivatalosan is ismertették annak programját az Alapítvány ünnepi közgyűlésén. A budapesti konferencia nyelve az angol és a magyar volt. A most megjelenő kötetben az előadásokat ezeken a nyelveken tesszük közzé, úgy, ahogy azok elhangzottak. A tudományos ülés a szerkezetét tekintve bevezető előadásokból és három szekcióból állt. A három szekció a múlt elemzésével, a jelen helyzet értékelésével és a jövőre vonatkozó kilátásokkal foglalkozott. Az előadásokat a kötetben is az konferencia tematikájának megfelelően közöltük.
Az előadásokból és az azokból megszülető tanulmányokból levonható egy közös következtetés vagy megállapítás?
A budapesti konferencia napjaiban a közgyűlés résztvevői záróüzenetet fogalmaztak meg, melyet a konferencia végén ünnepélyesen ismertettek és eljuttattak a sajtónak. Ezt a több helyen közzétett nyilatkozatot az Alapítvány képviselői az előadók által aláírt formában átadták a Ferenc pápának is. Most ennek szövegéből idézek, mert azt hiszem, ez a szöveg mutatja leginkább azt a közös nevezőt, amelyre a szakmai napok ideje alatt együtt eljutottunk.
„Mint a konferencia résztvevői szeretnénk hangsúlyozni a térség országainak saját kultúrájuk megóvása érdekében tett erőfeszítéseinek értékét is. A közép-európai térségben élő országok történelme szorosan összefonódott. Nem egyszer fájdalmat is okoztunk egymásnak, közös történetünket sebzettség is jellemzi. Tudományos tanácskozásunk munkájával szeretnénk előmozdítani az itt élő népek fejlődését és a köztük lévő kölcsönös tisztelet kultúráját. Találkozásunk célja egyben a kiengesztelődés szolgálata is.
Jézus Krisztus tanítása az Egyházban élő evangélium, amely nem a múltban keletkezett bölcsesség vagy irodalmi alkotás csupán. Üzenete ma is aktuális, konkrét erkölcsi és társadalmi kérdésekre adott válaszokban is testet ölt. Meggyőződésünk, hogy az evangéliumból fakadó ilyen erkölcsi válasz a társadalomban a szegényekre való különös figyelem, a gazdaságban pedig a bizalom és a tisztesség igénye, valamint a csalás és a korrupció elutasítása. Hangsúlyozzuk, hogy az evangélium szellemével ellentétes minden ideológiai és gazdasági gyarmatosítás, a gazdaság kínálta lehetőségekkel való visszaélés, valamint önző birtoklás- és uralomvágy. Meggyőződésünk, hogy egy – a család értékét elismerő és a nemzeti kultúrákat tiszteletben tartó – közösségelvű, de az emberi személy méltóságát középpontba állító társadalmi modell lehet az alkalmas formája a közjó megóvásának, és így az egyén kiteljesedésének. Hisszük, hogy az evangélium üzenete nyomán megvalósítható a tartós béke Európában. Az emberi élet értékéről vallott meggyőződésünkből és a Teremtőbe vetett hitünkből pedig közvetlenül fakad a teremtett világ, a környezet megóvásának erkölcsi kötelessége.
Mi, a konferencia résztvevői elkötelezettek vagyunk ezen értékek védelmében. Evilági fáradozásainkon túl reményünket az Isteni Gondviselésbe helyezzük. Bizalommal tekintünk a jövőbe, mert tudjuk, hogy a Bárány drága vére minden népnek üdvösséget szerzett (vö. Jel 7,9)”.
Hogyan vihető tovább a konferencia témája? Milyen kutatási mélységei vannak még?
A Vatikáni Alapítvánnyal fennmaradt egy remek kapcsolat, a közös munka folytatódik mind a római, mind a bydgoszcz-i központokkal. A kötet rövidesen megjelenik angolul is Rómában, a Lateran University Press kiadásában. A legfontosabb munka azonban úgy vélem, lélekben vár ránk. Ez pedig a kiengesztelődés szolgálata. Ebben a munkában fontos állomásnak és előremutatónak tartom a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia rövid üzenetét, amelyet a trianoni békeszerződés századik évfordulóján a templomokban ajánlott harangszó kapcsán fogalmaztak meg. A 2020. május 21-én kiadott szöveg így fordult a magyarokhoz: „Aki a harangszót hallja vagy megszólaltatja a harangjait, tegye ezt az imádság lelkületével, könyörögjön hazánkért, népünkért határainkon innen és túl, és Közép-Európa összes népéért, hogy békében, szeretetben és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket”[4]. Ezek a sorok megrendítően tanúskodnak arról, hogy tudatában vagyunk bűnösségünknek és a bennünket elválasztó megosztottságnak, amely megmérgezte az előző évszázadot. Ugyanakkor ez az üzenet arról is tanúskodik, hogy nem mulasztottuk el az önvizsgálatot, és egy mély számvetési folyamatban építjük magunkban a megbékélés útját. Isten adjon erőt nekünk ezen az úton járva a kiengesztelődéshez és a közép-európai emlékezet közös gyógyulásához az előttünk álló évszázadban!
Készítette: PPKE Kommunikáció/Hevér Kinga Szilvia
Fotó: Gájer László
Lábjegyzet
[1] Vö. Komska Yulija, Introduction: A Discontiguos Eastern Europe, in Kacandas Irene und Komska Yulija, Hrsg. Eastern Europe unmapped: Beyond borders and peripheries, New York-Oxford, Berghahn, 2018, 3. o., valamint Máthé-Tóth András, Freiheit und Populismus. Verwundete Indentitäten in Ostmitteleuropa, Berlin, Springer, 2019, 3. o.
[2] Vö. Tamás Gáspár Miklós, Törzsi fogalmak I., Budapest, Atlantisz, 35-51. o.
[3] Kertész Imre: Sorstalanság, Budapest, Magvető, 2016, 333. o.
[4] Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, 1140/2020.
