Dr. Andok Mónika májusban megjelenő két tanulmányában is a hálózat témakörét járja körbe: a nemi különbségek és a hatalmi struktúrák szempontjából.
A nők szerepvállalását a digitális média iparágainak technológiai és tartalmi alakításában számos kutatás kíséri figyelemmel. Hogyan állnak jelenleg a nemzetközi trendek? Mit mutatnak az elemzések?
A hálózati kommunikáció tekintetében három különbségtételre, megosztottságra érdemes figyelni. Ezek a hozzáférés, a használat és a használat minőségéből fakadó különbségek. A hozzáférési megosztottság digitális technológiához való hozzáféréssel rendelkezők, illetve nem rendelkezők közti különbséget írja le. Az Internet-hozzáférés tekintetében Magyarország 2019-ben az uniós átlag fölé került, a vezetékes széles sávú lefedettség a háztartások 94 %-ára terjed ki, a nagy sebességű széles sávú lefedettség 87 %-ra nőtt. A használati különbség arra az eltérésre hívja fel a figyelmet, mely a digitális technológiák széleskörű használatából, illetve a használatok eltéréséből fakad. Alapvető digitális készségekkel a magyar lakosság 50 százaléka rendelkezik, az EU átlaga 57%. A magyar adatokat nemek szerint feltüntetve azt látjuk, hogy a férfiak 52, míg a nők 47 százaléka rendelkezik alapvető digitális készségekkel 2019-ben, ám ezek az adatok a koronavírus járvány miatti digitális átállás következtében emelkedtek. A használat minőségéből fakadó különbségek pedig azt fogják tükrözni, hogy milyen előnyök vagy hátrányok származtak a digitális interaktivitás nőre, illetve férfiakra jellemző mintázataiból.
Mennyiben más a hazai viszonylat, mint az európai? Definiálható valamilyen különbség az adatok között. Ha igen, akkor milyen okai lehetnek ennek?
Kifejezetten az információs szektorban dolgozók között Magyarországon a férfiak és nők aránya között nagyobb az eltérés, mint az Európai Unió átlagában; Magyarországon 8,9% a nők és 91,1% a férfiak aránya, míg az EU átlag 17,2% a nő és 82,8% férfi. Ráadásul az európai adatok között zárul az olló, a magyar különbségek viszont nemhogy nem csökkennek, hanem inkább nőnek.
A másik tanulmányában az online tér hatalmi viszonyait helyezi a középpontba. Vannak olyan általános típusuk, amellyel leírható a hálózat világa vagy egyfajta helyspecifikusság figyelhető meg?
Véleményem szerint 2021-ben a technológiai szuverenitás a legfontosabb hatalmi kérdés mind nemzetállami mind szupranacionális szinten. A digitális hálózat, a nagy tech cégek – Facebook, Google, Amazon - szolgáltatásai globális szinten jelennek meg. Ezért az ezek megregulázását célzó törekvések nemcsak nemzeti – ahogy 2021 tavaszán Ausztráliában vagy Magyarországon láthattuk - keretben jelennek meg, hanem tágabb politikai-jogi erőtérben is. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke fogalmazott így 2020. februárjában: „Mindazt, amiről eddig beszéltem, a „technológiai szuverenitás” kifejezés összegzi. Ezalatt azt a képességet kell érteni, amelyre Európának szüksége van ahhoz, hogy saját szabályait betartva és saját értékrendje alapján saját maga hozza meg a jövőjét meghatározó döntéseket. Az Egyesült Államokban 2021. február 5-én Joe Biden, és három demokrata szenátor, Mark Warner, Mazie Hirono és Amy Klobuchar terjesztette be a törvényhozás elé a Biztonságos Tech (SAFE Tech) munkanevű javaslatát. Az Európai Unió pedig várhatóan 2021 nyarán fogja tárgyalni a digitális szolgáltatásokról szóló, a nagy technológiai cégeket szorosabb ellenőrzés alá vonó javaslatot, a Digital Services Act-et.
Hogyan építhető be az offline térben az interneten szerveződő közösségi kezdeményezések? Mennyire tudnak ezek sikeresek maradni a „való” világ korlátai között?
A hálózaton megjelenő közösségek tekintetében számos kutatás született, sok-sok tipológia vagy tipologizálási kísérlet kapcsolódik ehhez a területhez. De, amit az utóbbi öt évben láthatunk, az a hibriditás erősödése. Vagyis minél erőteljesebben jelent meg a hálózati kommunikáció az emberek mindennapi életében, akár a járvány hatására is – annál inkább összefonódott az online és az offline életük, s igaz ez a közösségekre is. Ritkák azok a kezdeményezések, melyek csak offline, vagy csak online biztosítanának lehetőséget a találkozásra. Persze ettől még dominánsan működhet offline egy közösség, de az információ áramlásra, az offline találkozás megszervezésére az online felületüket fogják használni. Egyszóval a fő trend egyfajta hibrid működés.
Mennyire befolyásolhatja ezeket a területeket a pandémia okozta bezártság, amely az online térre korlátozta a találkozásokat? Merre vihetők tovább a kutatások, milyen lehetőségek vannak benne?
A járvány okozta lezárások következtében a digitális megoldások előtérbe kerültek, nem egyszer egyetlen lehetőségként. Ez a hálózat használatát mennyiségi és minőségi értelemben is átalakította, az oktatás területétől a vásárláson át a vallási életig. Nagyon nagy kutatói kapacitás mozdult meg 2020 eleje óta ezeken a területeken, nagyon lendületes kutatásokat láthatunk, s most 2021 nyarán már az első monográfiák is megjelennek a témában.
Készítette: PPKE Kommunikáció/Hevér Kinga Szilvia
Fotó: Andok Mónika
