Dr. Kovács György motivációjának alapját az oktatás feladatának nemessége adja, mely szemléletből fakadóan egy új lehetőségként élte meg az online lét nyújtotta előnyöket: még jobban bevonta a hallgatóit az órai munkába, így szélesítve a látókörüket, gyakorlati tapasztalataikat.
Mióta tanít a Pázmányon? A tapasztalatai alapján milyen képességekkel kell rendelkeznie egy XXI. századi oktatónak?
2004 óta oktatok a Pázmányon. Hallgatóként is mindig azt gondoltuk, hogy a tudás átadásának a képessége a legfontosabb egy oktatónál. A XXI. században ez talán egyre inkább felértékelődik, hiszen lexikális ismeretanyag letölthető a világhálóról, de a példamutatás, a módszer, a gyakorlati tapasztalatokon alapuló tudás átadása igényli a személyességet.
A pandémia számos kihívást állított az egyetemi közeg elé. Egyik pillanatról a másikra kellett új felületeket megtanulni mind a tanároknak, mind a hallgatóknak. Hogyan lehet adaptálódni egy ilyen helyzethez?
Fontos kiemelni, hogy óriási segítséget kaptunk az Egyetemtől, az informatikus kollégáktól az online oktatásra való gyors és nagyon professzionális átállás során. Nagyon sokat segített, és rendkívül inspiráló volt látni, hogy valamennyi kolléga, kivétel nélkül hatalmas erőfeszítéseket tett: egyéni, kreatív megoldásokat dolgozott ki, hogy követhetőbbé, érzékletesebbé tegye a tanórákat, a megváltozott körülmények között is.
A magam részéről törekedtem arra, hogy egyfelől minél inkább csökkentsem az online oktatás jelentette hátrányokat, másfelől pedig, hogy a hátrányból előnyt kovácsolva, kihasználjam az online környezet nyújtotta lehetőségeket is.
Például próbáltam ragaszkodni ahhoz, hogy kapcsolják be a kameráikat és ahogyan a jelenléti órákon is, arra törekedtem, hogy gyakori interakciók és párbeszéd révén minimalizáljam a távolságból és fizikai korlátokból adódó hátrányokat. Ehhez természetesen nagy segítséget jelentett, hogy többségében 25-30 fős óráim voltak – egy több száz fős előadás esetén, ez nyilván nehézségekbe ütközött volna. Az interaktív órákhoz további nagy segítséget jelentett, hogy korábban, Fulbright hallgatói ösztöndíjasként két szemesztert tölthettem el az USA-ban, a Bostoni Egyetemen, áthallgatva a Harvardra is, ahol az interakción és folyamatos egyéni kutatómunkán alapuló, ún. Szokratikus-módszer az oktatás alapelve. Ennek keretében, a hallgatók nemcsak együtt gondolkodnak, hanem óráról órára történő, irányított egyéni kutatómunkára is alapozva, kérdések révén, egy közös gondolkodás keretében törekszünk eljutni az egyes jogelvek megfogalmazásáig. Illetve, a módszer nagy segítséget jelent az egyes bírói döntések logikájának megértéséhez, összefüggések feltárásához is.
Az online platform ugyancsak lehetőséget adott oktatási anyagok, szakcikkek egyszerűbb, gyakoribb megosztására, valamint például amerikai vendégoktató bevonására is, aki esetleg egy 45 perces előadás miatt nem vállalta volna egyébként a hosszú utat.
A jogtudomány elsajátításának alapja a személyes jelenlét és tapasztalás. Miképp lehet átültetni az online térbe a jogrendszer összetettségét, fogalmait?
Ahogyan az előző kérdésnél utaltam rá, a magam részéről törekedtem arra, hogy hangsúlyt helyezzek az óra interaktív jellegére, hogy ne engedjem, hogy az óra személytelenségbe süllyedjen. Fontos, hogy lássuk egymást a hallgatókkal, folyamatos legyen a párbeszéd és a közös gondolkodás, az egyes találkozási alkalmak között pedig otthoni kutatási feladatokkal, aktuális, releváns jogesetek és publikációk megosztásával, az órák között is folyamatossá tegyem a közös munkát.
Milyen visszajelzések érkeztek a hallgatók felől? Ők hogyan élték meg ezt a közel másfél évet? Mennyire lehetett fenntartani a kommunikáció személyességét az órák során?
A hallgatóknak is hiányoztak a személyes találkozások, nemcsak a tanáraikkal, de egymással is. Nagyon érdekes és inspiráló volt ugyanakkor megfigyelni, hogy az érdeklődő hallgatók, az online környezetben is minden lehetőségét kihasználták az online oktatásnak, aktívak voltak, bekapcsolódtak az órai beszélgetésbe, kérdeztek, az órák közti kutatási feladatokat is már határidő előtt elkészítették és magas színvonalon mutatták be az órán egyéni kutatási eredményeiket.
Mi volt a legnehezebb és/vagy legkönnyebb pontja az elmúlt időszaknak?
A hallgatók érdeklődésének fenntartása az online környezetben valóban nagyobb erőfeszítést igényelt, mint a hagyományos tantermi környezetben, és természetesen az otthonról megtartott órák a család részéről is alkalmazkodást igényeltek. Ugyanakkor, rengeteg segítséget kaptunk az átálláshoz az egyetemtől és sok tekintetben előnyt is kovácsolhattunk az új oktatási eszközök rendszeres alkalmazásából.
Mi motiválta a napi munkában? Illetve, hogyan tudta a hallgatók motivációját fenntartani? Volt erre valami praktikája, rutinja?
A saját motivációm alapvetően, hogy egy nagyon nemes feladatnak tekintem azt, ha maradandót alkothatunk azzal, hogy hozzájárulunk a jövő jogász nemzedékének formálásához. Ha, ahogyan a felmérésük mutatja, ennek fogadtatása pozitív, az egy valódi elismerés. Egykori piarista diákként, kiváló piarista atyák – Jelenits tanár úr, Szabó tanár úr – tanítványaként, kitüntetés volt bekerülni a Pázmányra. Az egyetemen Zlinszky, Kilényi, Lábady professzor uraktól és sok más kiváló professzorok egyben az erkölcsi integritás példáját is mutatták a számunkra, nemcsak jogászi hivatást, hanem látásmódot is tanultunk tőlük. Pázmányos oktatóként az ő lépteik nyomát követni nemcsak kitüntetés, de mindennap egy hatalmas és megtisztelő feladat is egyben.
A hallgatói motiváció fenntartását illetően, ahogyan korábban utaltam rá, tapasztalatom szerint az érdeklődő hallgatók maguktól is megtalálták a módját annak, hogy az online oktatás keretei között is aktívan bekapcsolódjanak az órai diskurzusba, igényes és színvonalas módon végezzék el az otthoni kutatási feladataikat és adják elő annak eredményét a tanóra keretén belül. A kevésbé aktív hallgatók esetében pedig, az órai folyamatos aktivitás elvárása, az otthoni kutatási feladatok ellenőrzése és a kutatási eredmények előadásának kötelezettsége szolgált többlet motivációként.
Összességében hogyan látja ezt az elmúlt időszakot? Elsajátított valami újat a pályájáról, önmagáról vagy esetleg a hallgatókról?
Az eltelt, közel másfél év nagyon fontos tanulsága számomra, hogy rutinszerűen elkezdtünk használni olyan online oktatási eszközöket, módszereket, amelyek a jövőben jól kiegészíthetik a személyes jelenléttel járó oktatást is. Például a Teams platform nagyon jól használható kutatási feladatok, bevezető vagy rövid magyarázó videók, oktatási anyagok, friss jogesetek, publikációk, gyors, órák közti megosztására a hallgatókkal, online konzultációra és adott esetben külföldi vendégelőadók óráinak a megtartására is, akik esetleg a nagy távolság vagy elfoglalt időbeosztásuk miatt nem tudnának Budapestre utazni egy vendégelőadás megtartása miatt.
Van valami olyan kedves történet, amely jó emlék marad mind Önnek, mind a hallgatóknak?
Különösen az online oktatás bevezetését követő első hetekben, az órák elején, vagy épp végén, megkérdeztem a hallgatókat, hogy hogyan birkóznak meg a járványhelyzet teremtette számtalan bizonytalansággal, az online oktatás teremtette új körülményekkel. Igyekeztem felhívni a figyelmüket arra, hogy a tanulás mellett, mennyire fontos ebben a korlátozott helyzetben is a lelki egészség fenntartása – hiszen hosszú távon, nagy mértékben befolyásolja a saját teljesítményüket. A beszélgetést követően, maga az óra is sokkal barátságosabb légkörben zajlott és jó volt hallani a sok pozitív visszajelzést is. Többen arról számoltak be, hogy az online oktatás miatt egy kicsit több szabadidejük is keletkezett, amit az érdeklődésüknek megfelelő területekben való jobb elmélyülésre használtak fel.
Készítette: PPKE Kommunikáció/Hevér Kinga Szilvia
Fotó: Kovács György
