Az online oktatás mesterei: interjú dr. Oláh Andrással

az_online_oktatas_mesterei_olah_andras.png

Dr. Oláh András módszerének alapja a mérnöki megoldások egzakt bemutatása. Ezt a szemléletet próbálta átültetni az online térbe az elmúlt időszakban, és a hallgatói visszajelzések alapján maradéktalanul sikerült elérnie a célját. Az online oktatás következő mesterével a motiváció és a figyelem fenntartásának nehézségeiről, az adaptálódás folyamatáról és a névrokonok keverhetőségéről beszélgettünk.

Mióta tanít a Pázmányon? A tapasztalatai alapján milyen képességekkel kell rendelkeznie egy XXI. századi oktatónak?

Már 2003-ban, az ITK alapítása után nem sokkal, műegyetemi PhD hallgatóként tartottam gyakorlatot több tárgyhoz is, ahol az elméleti kurzusokban akkori témavezetőm, Dr. Levendovszky János volt az előadó. Nagy hatással volt rám az ő oktatási módszere: a jól definiált mérnöki kihívás ismertetése után, egzaktul szükséges bemutatni a probléma megoldását elősegítő eszközöket, egyúttal kinyitva új kérdéseket, amelyek előadásról előadásra tovább vezetik a hallgatókat a terület megismerése felé. Jelenleg is ezt az elvet igyekszem követni a Digitális jelfeldolgozás és az Információ- és Kódelmélet tárgyak oktatásánál, melyek másod- illetve harmadéves BSc hallgatók szakmai ismereteinek megalapozását szolgálják, a jelfeldolgozás és a kódolástechnika területén. Mivel erősen limitált óraszámban van lehetőség az ismeretek átadására, két elvet kiemelten fontosnak tartok az oktatás során: 

  1. azok számára, akik ezen területek iránt kevésbé fogékonyak, vélhetően a kurzuson elhangzottak fogják jelenteni azt a szükséges ismeretanyagot, ami mérnöki pályájukon végigkíséri őket, ezért egyfelől teljesnek és más területekhez kapcsolhatónak kell lennie, ugyanakkor
  2. azok számára, akik érdeklődnek, meg kell teremteni azokat az alapokat, amelyekre építve önállóan is fel tudják dolgozni a kurrens szakirodalmat, és értő módon alkalmazni tudják azt egy-egy mérnöki megoldásban. Nem mindig könnyű mindkét elvet egyidejűleg alkalmazni.

Azt gondolom, hogy alapvetően vannak oktatói képességek, és vannak az oktatást segítő módszertani és technológiai eszközök. A XXI. század az utóbbiban hozott, illetve hoz nagy változást, melyeket alkalmazva meg kell találni annak módját, hogy az értékek és a tudás átadása a leghatékonyabb legyen az új mérnökgenerációk számára.

A pandémia számos kihívást állított az egyetemi közeg elé. Egyik pillanatról a másikra kellett új felületeket megtanulni mind a tanároknak, mind a hallgatóknak. Hogyan lehet adaptálódni egy ilyen helyzethez?

Az ITK-n hagyományosan nagyon erős az oktatók-hallgatók, hallgatók-hallgatók közötti kapcsolat, amely elsődlegesen a személyes jelenlét mellett tud igazán kialakulni, illetve működni. Ezt egyik napról a másikra a járványhelyzet hosszú időre, és teljes mértékben elvágta. Rövid távon – a 2020. év tavaszának első apokaliptikus sokkjából felocsúdva –, a távoktatási infrastruktúrát sikerült feléleszteni, és a 2021. év tavaszi szemeszterére az oktatók és hallgatók többsége már adaptálódott az új platformhoz. Ehhez az ITK-n a Kari Távoktatás Munkacsoport mind az oktatóknak, mind a hallgatóknak minden szükséges technológiai és módszertani segítséget megadott.

Ebben a tavaszi szemeszterben, a két említett kurzushoz összesen 115 videóanyagot készítettem (változó 20–50 perces időtartamúak, minden alkalommal digitalizáló táblával jegyzetet készítve rajzoltam, és vezettem le az eredményeket), melyeket a kurzusok Moodle felületén fűztem leckékbe, a leckéket tesztkérdésekkel elválasztva. Az évközi számonkérések is a Moodle felületen zajlottak: személyre szabott kisZh-k írásával, nagyZh-val és opcionális projektfeladatok beadásával. A vizsga írásbeli része is ezen a felületen valósult meg.

Egyébiránt már 2015 elején felmerült az ITK-n, hogy a versenyképesség jegyében határozott lépéseket teszünk az e-learning tananyag és módszertani fejlesztések irányába, ennek finanszírozásához az ELTE-vel közös pályázatot is beadtunk (amihez a kar 41 oktatója csatlakozott). Sajnos a pályázat nem kapott támogatást, pedig a 2 éves megvalósítási időszak után sokkal felkészültebben érhetett volna bennünket a mostani járványhelyzet.

Milyen visszajelzések érkeztek a hallgatók felől? Ők hogyan élték meg ezt a közel másfél évet? Mennyire lehetett fenntartani a kommunikáció személyességét az órák során?

A visszajelzések alapján vegyes a kép: a hallgatók egy része kifejezetten élvezte, hogy az előadásokat/gyakorlatokat később – és akár több alkalommal - is visszanézhette. A videókon látható digitalizáló táblára, kézzel írt jegyzetből, a hallgatók is saját, papír alapú jegyzetet készítettek, kiegészítve azt az elhangzottakkal. Ugyanakkor egy részük nem tartotta az órarendi időbeosztást, pedig az évközi kisZh-kal ebbe az irányba próbáltam presszionálni őket, és a feltornyosult anyagot nem tudta feldolgozni. A lemaradók több lehetőséget is kaptak a követelmények teljesítésére, amivel többségük élni is tudott, ezért mindkét kurzust nagy számban abszolválták (90-95%).

A tapasztalataim alapján a hallgatók tudnak, és szeretnek élni a távoktatás offline eszközeivel (például Moodle felület), mellyel az oktató célja az lehet, hogy a hallgatók a saját tempójukban előzetesen feldolgozzák az anyagot, majd az online (és remélhetőleg a következő években már személyes) jelenlét mellett annak diszkussziója történjen meg – akár kisebb csoportokban, ahol minden hallgatóra jut elég idő, hogy a konvencionális mérnöki zsargont használva kérdéseket, illetve válaszokat fogalmazzon meg.

Mi volt a legnehezebb és/vagy legkönnyebb pontja az elmúlt időszaknak?

Sokáig hezitáltam, hogy milyen formában transzformáljam át a kurzusokat távoktatásba úgy, hogy minél többet meg tudjak tartani az eddigi módszerekből, egyúttal a készülő tananyagok minél inkább kiszolgálják a hallgatók „vélt” igényeit. Ezek után a hétről-hétre tananyag készítés elég sok erőforrást igényelt, és a Moodle felület is tartogatott néhány meglepetést. Még a félév elején a legkönnyebb pontnak a Moodle felületen íratott kisZh-k automatizált generálása és javítása tűnt, de itt is voltak kisebb meglepetések, amelyek kezdetben sok manuális beavatkozást igényeltek.

Mi motiválta a napi munkában? Illetve hogyan tudta a hallgatók motivációját fenntartani? Volt erre valami praktikája, rutinja?

Normál esetben a motivációt a hallgatói visszajelzések jelentik, ami a személyes jelenlét esetén könnyebben hozzáférhető az oktatóknak. Az elmúlt időszakban az elsődleges kommunikációs platform a Teams lett, ahol rá kellett jönnöm, hogy a hallgatók némelyike rendkívül gyorsan tudja használni a billentyűzetet (ami szimultán 5-10 hallgató esetén részemről nehezen volt kis késleltetéssel kiszolgálható), és előszeretettel használnak emoji jeleket.

Mivel a hallgatói motivációk elég széles spektrumban szórnak, igyekeztem a közepére célozni, és rajtuk is mértem le az oktatás sikerességét. A hallgatók számára GDPR kompatibilis módon láthatóvá tettem a csoporteredményeket, így pontosan látták, hogy aktuális teljesítményük alapján, hol tartanak. A nagyon motivált hallgatókat is sikerült továbbmotiválni opcionális projektfeladatokkal. A nagyon alulmotivált hallgatókkal volt a legnehezebb, náluk a cél a minimum követelmény feletti, sérülésmentes átsegítés volt.

Összességében hogyan látja ezt az elmúlt időszakot? Elsajátított valami újat a pályájáról, önmagáról vagy esetleg a hallgatókról?

Nem volt egy könnyű időszak sem az oktatóknak, sem a hallgatóknak. Nekem oktatóként nagyon sok időt és energiát igényelt, hogy az oktatáshoz kapcsolódó anyagokat teljes mértékben átdolgozzam távoktatás-kompatibilis módon. A hallgatók nagyobb részének igényeit sikerült teljesítenem, de már most látom, hogy melyek azok a pontok, amelyek továbbfejlesztést igényelnek.

Van valami olyan kedves történet, amely jó emlék marad mind Önnek, mind a hallgatóknak?

A vizsgaidőszakban az írásbeli vizsga kijavítása után délután minden hallgató (a két kurzuson összesen kb. 110 hallgató) szóbeli vizsgán vett részt, amelyet a Teams platformon bonyolítottam. A hallgatóknak a kurzus közös csoportjában jeleztem, hogy ki következik, és utána közvetlenül hívtam is őket. Egyik alkalommal, figyelmetlen voltam, és egy aznap vizsgázóval azonos nevű JÁK-os hallgatót sikerült hívnom. Ő készséggel bejelentkezett. Mivel a hallgatókat előtte nem láttam, és gyanítom, hogy ő se találkozott minden oktatójával, ezért csaknem 2 percig mindketten szerepben voltunk, mielőtt gyanússá vált számomra, hogy nem adekvátak a válaszai, illetve számára, hogy nem adekvátak a kérdéseim. Búcsúzóul, sok sikert kívánt a névrokon vizsgázónak, amit nemsokkal később át is adtam.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Hevér Kinga Szilvia
Fotó: Oláh András

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

süti beállítások módosítása