Büszkeségeink: Tomanóczy Bálint röplabdázó, a JÁK hallgatója

buszkesegeink_international_students-_blog_sablon_7.png

Másodéves joghallgatónk, Tomanóczy Bálint nagyapja és édesapja nyomdokaiban járva kiemelkedő tehetségével és kitartásával a magyar röplabda élvonalába küzdi fel magát, centerként az Extraliga egyik legjobb játékosa lett. Sportolói karrierje mellett nagy hangsúlyt fektet tanulmányaira is, ugyan embert próbáló feladat mindkét fronton helytállnia, de a sportból merített energia lendületet ad egyetemi kötelezettségeinek teljesítéséhez is.

Hogy vagy? Hogy érzed magad az egyetemen?

Nagyon jól. Szeretek ide járni, mert sokszor mikor bemegyek, úgy érzem, hogy a tudás szentélyébe lépek be, és hatalmas koponyák oktatnak minket. Ez egy kicsit furcsa, de jó érzés.

Milyen volt a jelenléti oktatás első néhány hónapja?

Mozgalmas. Másodéves jogászhallgatóként igazából csak most tapasztaltam meg először, milyen is az egyetemi élet. Nagyon sok fontos jogi tárgyat most tanulunk először (büntetőjog, polgárjog, alkotmányjog), és ez nagyobb odafigyelést igényel. Emellett pedig, mivel bejárós vagyok, mindennap rajtam van a minimális stressz, hogy elérjem a buszt, vissza tudjak érni edzésre.

A tanulás mellett jelenleg is aktívan sportolsz, pontosabban röplabdázol. Hogyan kerültél bele ebbe a világba? Mi az első emléked vagy élményed a sportággal kapcsolatban?

Apukám válogatott röplabdázó volt, több helyen játszott külföldön is, szóval mondhatni, a röplabda születésemtől kezdve meghatározó eleme az életemnek. Mindig azt mondta, hogy valamit muszáj sportolnom, nem feltétlenül röplabdáznom, de hogy, hogy nem mégis e mellett a sportág mellett kötöttem ki. Konkrét első emlékem nincs, a legkorábbiak arról vannak, amikor három-négy éves koromban rendszeresen kijártunk apukám mérkőzéseire Kazincbarcikán, ahol éppen akkor játszott, és a meccsek után a hasonló korú gyerekekkel játszhattunk a pályán.

Melyik csapatnál láthatunk?

Jelenleg a Kecskeméti RC csapatában játszom, ahova a szülővárosomból, Dunaújvárosból igazoltam, az ott töltött sok-sok év után. Valamint reményeim szerint a magyar felnőtt férfiválogatottban is.

Hogyan tud átsegíteni a nehézségeken a sport, nyújt valamilyen új perspektívát, ha esetleg olyan egyetemi feladatba ütközöl, ami nagyobb kihívást jelent? Van ehhez kapcsolódó történeted?

Túl sok tapasztalatom nincs az egyetemen, hiszen csak másodéves vagyok, az első tanévben pedig online zajlott a oktatás, de azt biztosan állíthatom, hogy a sport a vizsgaidőszakban segít a legtöbbet. Amikor a folyamatos tanulást megszakítom napi egy-két edzéssel, az arra az időre teljesen kikapcsol, levezeti a stresszt, és felfrissíti az agyamat. Edzés után a legtöbb esetben lendületesebben tudok tovább tanulni, és ez sokat hozzátesz a hatékonysághoz. Valamint megtanít beosztani az időmet is, hiszen mindkét fronton helyt kell állnom.

Ha éppen nem az edzésekkel vagy a tanulmányaiddal foglalkozol, mivel kapcsolódsz ki, hogyan töltöd a szabadidőd?

A legtöbb időmet ilyenkor a barátnőmmel és a barátaimmal töltöm. Nagyon szeretek filmeket és sorozatokat nézni, videójátékozni, hatalmas rajongója vagyok az amerikai futballnak és kosárlabdának, ezért ha tehetem, NFL- vagy NBA-meccseket nézek.

Ha most gondolatban előreugrasz tíz évet, hogyan képzeled el magad?

Szeretem optimistán látni a dolgokat, ezért úgy gondolom, hogy egy topligás (olasz, orosz vagy német) európai röplabdacsapat játékosaként, jogi diplomával, több tacskó gazdájaként.

Készítette: PPKE Kommunikáció / Hevér Kinga Szilvia
Fotó: Tomanóczy Bálint

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

süti beállítások módosítása