A köztársasági elnök jóváhagyásával kitüntetéses doktorrá avatták Hatvani Jankát, az egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának (ITK) doktoranduszát 2021-ben. A pandémia miatt az ezzel járó aranygyűrűt csak most, június 16-án nyújtották át az ifjú doktornak az egyetem dísztermében. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele eddigi életútjáról, tudományos kutatásairól és terveiről.  

A tudományok szeretetét otthonról hozta?

Székesfehérvárról származom, szüleim műszaki, illetve pedagógiai vonalon szakmai képesítést szereztek, édesanyám az egyik fehérvári középiskolában adminisztrátor, édesapám gázszerelőként dolgozik. Ilyen értelemben első generációs értelmiségi vagyok, de a családban mindig becsülete volt a tudás megszerzésének. Sok tekintetben a mai napig úgy érzem, műveltebbek nálam, és főleg kisiskolásként sokat segítettek a tanulásban. 

Mikor érkezett el az a pillanat, amikor felismerte, hogy jobban megy a tanulás, mint sok más osztálytársának?

Ezzel kapcsolatban egy emlékezetes pillanatot idézhetek fel: az egyik leány osztálytársam volt a jó tanuló, mindig úgy kezdte szeptemberben a tanévet, hogy már mindent tud, amit mi, többiek majd megtanulunk. Ezért folyamatosan külön feladatokat kapott, én pedig haladtam a társaimmal. Harmadikos koromban részt vettem a Kalmár László matematikaversenyen, ahol megyei első helyezést értem el. Amikor osztályfőnökünk kihirdette az eredményt, osztálytársam döbbenten dőlt hátra a székén: „a Janka?!” Számomra ez a pillanat jelentette azt: igen, a Janka! Én is vagyok olyan jó, mint ő.        

Mikor jelentkezett természettudományos érdeklődése? 

Általános iskolás koromban még nem. Az iskola benevezett szavalóversenyre, nyelvtan versenyre, történelem versenyre. Felső tagozatban matekos csoportba kerültem, különórán foglalkoztak velünk, ezzel együtt ekkor még minden irányba tájékozódtam.

Bizonyítványában nyilván minden osztályzat ötös volt.

Az általános iskolai eredmény még nem számít a Köztársasági Arany Gyűrű elnyerése szempontjából. Az ötödik osztály végén négyest kaptam, és éppen matematikából. Tanárom, mint mondotta, azért adott négyest, hogy még jobb teljesítményre ösztönözzön.

Mennyire figyelt mások megítélésére?

 Mindig magamnak akarom megmutatni, mire vagyok képes. Középiskolás koromban már be sem számoltam odahaza a jegyeimről, ha netán rosszabb eredményt értem el, tudtam, hogy úgyis kijavítom. Ugyanakkor jólesett minden dicséret.

Hova járt gimnáziumba?

 A székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolába. Ott már tudatosan az ötévfolyamos reálosztályba jelentkeztem. Az első évben főleg a német nyelvvel foglalkoztam, addig ugyanis angolos voltam.Bár reálosztályba jártam, magyartanárunk igen lelkesen arra nevelt minket, hogy nekünk is tájékozottnak kell lenniük humán területen, ezért talán szigorúbban is fogott minket, mint a humán osztályt.

A gimnáziumban elég volt az ötös eredményhez, amennyit az órán hallott?

Tanultam otthon is, a házi feladatokat mindig elkészítettem, a dolgozatokra felkészültem, de könnyen ment a tanulás. Sosem volt jellemző rám, hogy éjszakába nyúlóan ülök a könyv felett. Éltem a magam örömteli tinédzseréletét.

Ezek szerint nem a visszahúzódó jótanuló típust testesítette meg. 

Mindig szerettem – ma is így vagyok ezzel – a közösséget, a baráti társaságot.

A gimnáziumi évek alatt hogyan formálódott későbbi hivatása?

Szerettem valamennyi reáltárgyat, úgy éreztem, hogy ezekkel anyagilag is többre vihetem az életben. Informatikából már programoztunk, és amikor döntöttem, hol folytassam egyetemi tanulmányaimat, abban a matematika, a fizika, a kémia és a biológia szeretete egyaránt szerepet kapott.

Ezért jelentkezett…

 … a katolikus egyetem Információs, Technológiai és Bionika Karán a molekuláris bionika szakra, ahol 2011-ben kezdtem meg tanulmányaimat.

 Az egyetemi tanulmányok megfeleltek-e a várakozásának? Egyáltalán, mit tudott előzetesen a molekuláris bionikáról?

Viszonylag új szak volt, talán három-négy évvel korábban hirdették meg első alkalommal. Részt vettem az egyetem által hirdetett nyílt napon, ahol betekintést nyertem, mivel foglalkoznak ezen a területen. Tetszett, hogy valami újdonsággal találkozom, ahol együtt szerepelnek azok a tantárgyak, immár tudományterületek, amelyeket különösen szeretek. A molekuláris bionika kimondottan multidiszciplináris szemléletet és tudást igényel. Különösen vonzó volt számomra, hogy már korán bekapcsolódhattunk a kutatásokba, kipróbálhattuk mindazt a gyakorlatban, amit elméletben tanulunk.

 Milyen témákkal foglalkozott a molekuláris bionikán belül?

A bionika elsősorban a műszaki területet öleli fel, de eredményeit sok esetben az egészségügyben használják. Ultrahangos képalkotással foglalkoztam, a Pázmányon bőrultrahangos kutatást folytattunk, de a mesterképzés idején, az oxfordi egyetemen az Erasmus program keretében töltött féléves szakmai gyakorlaton az élő szövetek és szervek mélyebb rétegeibe „tekintettünk be”.

A bőrultrahangos vizsgálatoknál az eszközök már adottak, témavezetőm azzal foglalkozott, hogy minél kisebb, telefonnal vezérelhető eszköz álljon rendelkezésre. A lényeg, hogy egyre részletesebben belelássunk például egy anyajegybe, és ezáltal pontosabb diagnózis szülessen annak természetéről, netán kóros elváltozásáról. Ehhez minél jobb minőségű képet szükséges előállítani. Jelentkeznek azonban a fizikai határok, amelyeket nem lehet átlépni a képalkotásban.

Oxfordban azzal is foglalkoztunk, hogy a daganatokba – főleg a májba – ultrahang segítségével, úgynevezett kavitációs módszerrel lehessen bejuttatni a gyógyszert. A daganat ugyanis védekezik a külső behatások ellen, ezért „erőszakosan” kell „berobbantani” a gyógyszert a szervbe, és közben képet alkotni arról, mi történik ennek hatására.

A doktori iskola alatt CT-képalkotással foglalkoztam. Feladatom az volt, hogy tovább fejlesszem azt a számítógépes programot, amelynek segítségével mind részletesebb háromdimenziós kép állítható elő a CT-felvételekből.

 Mindenütt kiválóan teljesített a vizsgákon. Mikor szerezte meg a doktori címet?

2017-ben kezdtem el a doktori iskolát, és 2021-ben került sor a védésre. Doktori dolgozatomat részben a Pázmányon, részben Franciaországban, Toulouse-i egyetemen készítettem el. Témavezetőm, Gyöngy Miklós vette fel a kapcsolatot az ottani kutatócsoporttal, és ők felajánlották számomra ezt a lehetőséget.

 A doktori cím megszerzése idején már édesanya volt. Hogyan sikerült a családi életet és a karriert összhangba hozni?

 Már korábban úgy gondoltam, a doktori iskola vége felé akár anyai örömök elébe nézhetnék. Nagyszerű házastársra találtam ügyvéd férjem személyében. Várandós időm nagy részét Toulouse-ban töltöttem. 2020. február elején tértem haza, addigra befejeztem kutatásaimat, elkészültem a doktorihoz szükséges szakcikkekkel, ezek után már „csak” meg kellett írnom a disszertációt. Március elején megszületett a fiunk, majd nyár elején hozzáfogtam a disszertációhoz. Az éjszakai órákat, és ha a nagyszülők besegítettek, az így felszabadult napokat használtam ki. Októberben leadtam a dolgozatot, amelyet a francia és a magyar bíráló egyaránt véleményezett, végül 2021 májusában érkeztünk el a nyilvános védéshez. Ekkor már vártam második gyermekünket.

Most a GYED idejét tölti, a gyermeknevelés a fő elfoglaltsága. De merre tovább?

 Már 2020 őszén-telén tanítottam az orvosi jelfeldolgozás tárgyat az egyetemen, akkor online módon, otthonról. Az előadásokat a Covid előtt elkészítettem Toulouse-ban, online formában. Közben témavezetőm cégében dolgoztam kisebb projektekben, ilyenkor férjem helyettesített „bébiszittercsőszként”. Örömömre az előző félévben is taníthattam, és a tervek szerint ősszel is bejárok majd az egyetemre oktatni.

 Egyetemi pályafutásként képzeli el a jövőjét?

 Ameddig a gyerekek picinyek, mindenképpen. Szeretek tanítani, a későbbieket majd meglátom. Soha nem tervezek ennyire előre, de ha az iparban helyezkedem is el, valamilyen formában megtartanám a tanítást.

Kiegyensúlyozottságról tanúskodik a személyisége. Ez általában jellemző önre?

Voltak persze nehéz helyzetek az én életemben is, de egyre magabiztosabbá váltam az évek során. Ez az előadásmódomban is megjelent.

 Azért, mert érezte-tudta, hogy mindig jól tud teljesíteni?

 Erről is egy régi emlék jut eszembe. Szavalóverseny, általános iskola. Izgultam, ha meg kellett szólalnom, hallani lehetett a hangomon, hogy beleremegek. A versenyen kifelejtették a mi iskolánkat. Miután jeleztük ezt, utolsónak kiállhattam a színpadra. Addig hallottam minden résztvevőt, és azzal a tudattal kezdtem el, hogy jobb leszek a többieknél. Meg is nyertem a versenyt.

Az egyetemen is azzal a biztonsággal mentem el minden vizsgára, hogy tudom az anyagot, hiszen megtanultam. Ebben segítségemre volt, hogy a mi szakunkon folyamatos tanulást követelnek év közben.

 Ha marad egy kis szabadideje, ilyenkor mi tartozik érdeklődési körébe?

 Általános és középiskolás koromban színjátszó körbe jártam, szerettem a baráti társaságot. Az egyetemen részt vettem az animátor közösségben, az alsóbb évfolyamosoknak és magunknak mindenféle jó programot szerveztünk. A gyerekek mellett, ha ráérek, főleg kézműves dolgokkal foglalkozom: játékokat készítek nekik vagy horgolok.