Nagy Krisztián élete legtöbb, komolyan befolyásoló lépését annak köszönheti, hogy 4-5 éves korában megkapta az első pár korcsolyáját. Elsőre beleszeretett a sebességbe és a műjégpálya hangulatába, nem volt kérdés, hogy a jégkorongot válassza. A Magyar Válogatott tagja, a MAC Budapest sportolója és a Pázmány jogi karának hallgatója.
Ma Magyarországon már mondhatni széles körben elterjedt sportok közül én a jégkorongot választottam magamnak. Ez egy gyors, dinamikus és véleményem szerint nagyon igazságos sport, ahol egy jégkorongos szólás alapján “az nyer, aki több gólt lő”. Ami teljesen egyértelmű egy külső szemlélő számára, viszont azt tudni kell, hogy az élsportban, kiváltképpen a kemény fizikális sportoknál, mint a jégkorong; nincs kifogás csakis az alázatosság és kemény munka kifizetődő hosszú távon!
Kiskoromban nagyon sok sportot kipróbáltam az úszástól kezdve egészen a különféle harcművészetekig. Volt, hogy egyszerre több klubnak is jártam a programjaira, mivel mindig is egy mozgékony és elfáraszthatatlan gyerek voltam. Azt hiszem 4-5 éves lehettem amikor Karácsonyra kaptam a Jézuskától egy pár korcsolyát, amit már azt követően Édesapámmal ki is próbáltam a műjégpályán. Elsőre beleszerettem a sebességbe és a műjégpálya hangulatába, onnantól kezdve rendszeresen kértem Édesanyám, hogy vigyen ki engem hadd korizzak. Emlékszem, egy idő után már nem is tudta nagyon tartani a tempót velem, emiatt beíratott a pálya szélén lévő oktatásokra, mígnem egyszer az egyik "edzést" követően a Mac nevű klub egyik edzője, Kovács Zoltán megkérdezett engem és Édesanyám, hogy ha már ilyen sokat járok ide, lenne-e kedvem kipróbálni magam a jégkorongos edzéseken. Onnantól kezdve továbbra is érdeklődtem más sportok iránt, de mindig is a jégkorong volt az első a számomra.
Mindig vannak rövid és hosszútávú példaképeim attól függően, hogy rövid vagy hosszú távú terveimhez szeretném kapcsolni az adott személyt. Hosszútávon mindig egy olyan példaképet szoktam figyelni, akinek a céljaim kitűzésének időpontjában jó esélyt látok arra, hogy egy 10 éves intervallumon belül én is képes legyek azonos kvalitásokkal bírni. Ilyenkor odafigyelek az adott személynek azon személyiségjegyeire, amelyekről úgy gondolom, hogy mindenképpen hozzásegítették azokhoz az érdemekhez, melyekkel én is szeretnék bírni a későbbiekben. Fontosnak tartom, hogy ne becsüljem saját magam se alá se fölé a kívánt cél érdekében. Mivel ha kicsit álmodok, túl hamar elérhetem a végeredményt és alább hagy a motivációm idővel, míg ha túlvállalom magam biztosan csalódnom kell az út végén. Rövid távon is hasonló elképzelések alapján szoktam tervezni azonban, ilyenkor mindig 1-2 éves intervallumokban gondolkozom és jóval könnyebben, mindenképpen elérhető feladatokkal látom el magam. Ami hozzásegít a hosszútávú terveim hiánytalan eléréséhez.
A sportnak különböző szintjei vannak. Vannak, akik azért próbálják ki és kezdik rendszeresíteni, mert egészségi okok miatt ajánlják nekik. Vannak, akik gyerekkoruk óta mindig sportoltak, de sosem vették komolyabban és gondolkoztak el rajta, hogy a későbbiekben megélhetési forrásuk is lehet. És vannak, akiknek erről szól az egész életük, egészen kisgyerek koruk óta úgy nevelik őket mind otthon, mint a különböző egyesületeknél, hogy az általuk bálványozott sportolók nyomdokaiba lépjenek. Én a harmadik kategóriába esem. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a nevelőegyesületem Magyarország egyik legnagyobb utánpótlás nevelő egyesületévé nőtte ki magát. Így hozzám a kezdetektől fogva azok az impulzusok értek el, ami szükséges az élsportolóhoz váláshoz. Aki hozzám hasonlóan végigjárja azt a hosszú utat, aminek a végén lehetősége van megélnie a sportból, annyi tapasztalatot tud összegyűjteni, mint egy az általános elvárások alapján felnevelt gyermek – később felnőtt – hosszú évek alatt, és itt 10-20-30 évre gondolok. Minden embernek lehetősége van döntésről döntésre javulnia, viszont amíg egy olyan ember életében, aki általános iskolába, gimnáziumba vagy egyetemre jár és nélkülözi az élsportot, jó esetben évente lesz egy-egy olyan válaszútja, ami meghatározó lesz a későbbiekben. Addig egy élsportolónak minden egyes nap döntések tömkelegét kell meghoznia, ki kell lépnie a saját komfortzónájából, le kell győznie önmagát; Hogyan lehetek gyorsabb? Milyen edzésem lesz ma? Mi a helyes táplálkozás hozzá? Mennyi pihenő szükséges aznap? etc... És ezeknek a kérdéseknek a helyes megválaszolását és véghezvitelét követően a jégkorongon belül nagyon gyorsan kapunk választ az élettől. Nekünk általában 4-5 edzésünk és 2-3 mérkőzésünk van egy héten, így ha valahol elcsúszik a mérkőzésre való felkészülés, azonnal van lehetőség dönteni és korrigálni a korábbi hibákat. Ezért szeretem a sportot és ezért szerelmesedtem bele kiváltképpen a jégkorongba.
A sport számomra nem csak egy tevékenység, amely boldogsággal tölt el, bármilyen eredményt érek el. Számomra ez egy életforma. Egészen kiskorom óta a sporttal kelek és a sporttal fekszem. Az életem legtöbb, komolyan befolyásoló lépését annak köszönhetem, hogy 4-5 éves koromban megkaptam az első pár korcsolyámat. Biztos vagyok benne, hogy ezt hívják fanatizmusnak. Abban hiszek, ha az ember az általa reálisan kitűzött célokat el szeretné érni, szüksége van egy több tényezős egyenlet megoldására, ami a szerencséből, hatékonyságból és kemény munkából áll. Ez a három tényező teljes mértékben egymástól függ a saját ideológiám szerint. Legkönnyebben a kemény munkát tudja az ember befolyásolni, aminek a segítségével és tapasztalatai révén hatékonyan tud dolgozni, és megadja magának a legtöbb lehetőséget a gyors és eredményes fejlődéshez. A hatékonyság a helyes sémák megtalálása révén alakul ki, amihez szükséges az aktív szellemi munka. Ezért is voltak mindig is fontosak a tanulmányaim a számomra. És végül a szerencse, ami egy olyan ismeretlen az egyenletben, amit mi hokisok szintúgy a kemény munkával magyarázunk. Ha a meccsen a kapusnak sok kapufáról kipattanó "védése" van, akkor arra azt szoktuk mondani, hogy: "Biztos keményebben dolgozott a mindennapokban, mint Te, aki kihagytad a helyzetet.". Szerintem ez nagyon jól felvázolja a sport, de legfőképpen a jégkorong ideológiáját.
26 éves korom ellenére a magyar jégkorong sporton belül szerencsém volt olyan sikereket megélnem csapat szinten, amelyekre nyugodtan mondhatom, hogy könnyes szemekkel fogok visszaemlékezni öregkoromban. Több ilyen évem van, amelyekben a klub csapatommal és a Magyar Jégkorong Válogatottal is sikereket értünk el. Legemlékezetesebbek között két szezont kell kiemelnem. 2014-15-ös szezonban sikerült az akkori klub csapatommal, a Miskolci Jegesmedvékkel Magyar bajnokságot, Magyar kupát megnyernünk és ennek tetejébe a Magyar Válogatottal Krakkóban feljutnunk az A csoportba (a világ legjobb 16 csapata közé bekerülni), természetesen a következő évben a világ elitjeibe tartozó játékosok ellen játszani már csak hab a tortán volt a számomra. A másik meghatározó esemény pedig 2017-18-as szezonban a nevelőegyesületem csapatával megnyertük a Magyar bajnokságot és Magyar kupát. Az egyetemi vizsgákra való felkészülések és a már teljesített kurzusok segítettek, hogy még jobban képes legyek a sport és a tanulás közötti összhangot megteremteni. Javítsam a tanulással töltött időm hatékonyságát. Az oktatók az eddigi két félévemnél nagyon rugalmasan és segítőkészen, és támogatóan álltak hozzám.
Már korábban is magántanulói státuszban végeztem a gimnáziumi tanulmányaimat, így nem volt akkora újdonság számomra, miként tudom összeegyeztetni a sportot és a tanulást. Azonban az egyetem jogi szakán jóval komolyabb mennyiségű és minőségű tananyagot kellett az elmúlt egy évben elsajátítanom, mint a korábbi tanulmányaim során. Ezért fejlődnöm kellett az időbeosztásomat és a rendszerességet illetően. Minden tanulási folyamat hosszú időt vesz igénybe, ezért én igyekszem nagyon türelmes lenni magammal és pozitívan elkönyvelni az eddig elért fejlődéseimet.
Sosem volt egy könnyű dolog mivel amíg más gyerekek a játszótérre vagy barátaikhoz mentek, addig én az edzést vagy iskolát követően otthon mindig a házi feladataimat kellett elvégeznem, majd ezek után "szórakozhattam"/játszhattam. Ez a mai napig nagyon sokat segít minden téren az életben.
Szabadidőmben is általában a sporttal és az egyetemmel kapcsolatos teendőimet szoktam végezni. A sport teljes embert kíván, aminek elengedhetetlen része a helyes táplálkozás és a megfelelő pihenés, illetve a sportolás következményeképpen történet sérülések gyógyítása. Így többnyire sok időt töltök a konyhában az ebédjeim és vacsoráim elkészítésével, illetve egyéb kiegészítő mozgásokat végzek a hiányosságaim javítása érdekében. Kifejezett szabadidős tevékenységeim alkalmával a legtöbb esetben sportolni szoktam barátokkal, családdal és a barátnőmmel.
Mindenképpen szeretném addig folytatni a jégkorongot, amíg csak az egészségem engedni. Természetesen mellette maximálisan koncentrálok a tanulmányaimra és tervezem, hogy minél több gyakorlati tapasztalatot gyűjtsek még az egyetemi éveim alatt. Egyelőre nagyon képlékeny számomra milyen szakterületen is szeretnék elhelyezkedni a jövőben, így igyekszem minél több területen kipróbálni magam.
Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Nagy Krisztián
